BH+ 2002.4.173 A cselekvőképtelen állapotban kötött életjáradéki szerződést nem lehet az eltartott érdekében állónak tekinteni, ha az eltartott a cselekvőképtelenségét okozó súlyos szellemi leépülése miatt elsősorban természetbeni ellátására, ápolására és felügyeletre szorul [Ptk. 17. §, 18. § (1) és (3) bek., 237 § (1) bek.].

A felperes néhai testvére: F. A. és az alperes 1992. január 31-én olyan tartalmú ügyvéd által szerkesztett írásbeli életjáradéki szerződést kötött egymással, amelyben az akkor egyetemi hallgató alperes napi 100 forint, összesen havi 3000 forint életjáradék megfizetését vállalta oly módon, hogy helyette azt a szülei teljesítik az eltartott részére, a néhai F. A. által az önkormányzattól megvásárolt lakásingatlanra pedig a néhai javára szóló elidegenítési és terhelési tilalom feltüntetése mellett az alperes szerez tulajdonjogot.

A felperes felemelt keresetében a néhai F. A. gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelensége, valamint a szerződés jóerkölcsbe ütköző volta okából ezen életjáradéki szerződés semmisségének a megállapítását, az alperes általi birtokháborítás megszüntetését, az alperesnek a perbeli lakás elhagyására és birtokba adására, valamint használati díj fizetésére való kötelezését kérte, míg az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a végzésével az ingatlan birtokba adása és a használati díj megfizetése iránt előterjesztett kereset tárgyában a pert elkülönítette, és az ítéletével - egyéb rendelkezések mellett - megállapította, hogy F. A. és az alperes között 1992. január 31-én létrejött életjáradéki szerződés semmis.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintette és azt - egyes rendelkezéseinek mellőzésével - helybenhagyta, míg az eredeti állapot helyreállítására, valamint az összegszerűségre nézve az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint a perben eljárt bíróságok kétséget kizáróan bizonyítottnak találták azt, hogy a többször hosszabb ideig kórházi zártosztályos, az 1993. február 16-i elhalálozása előtt pedig elmegyógyintézeti kezelés alatt állott néhai F. A. a szellemileg súlyosan leépült állapota miatt a szerződéskötéskor a Ptk. 17. §-a szerint cselekvőképtelen volt, ezért a szerződést semmisnek minősítették, megállapítva azt is, hogy az nem szolgálta a néhai F. A. érdekeit. A néhai ugyanis az állapotánál fogva természetbeni gondoskodásra, ápolásra és felügyeletre szorult, amelyet az ideiglenes gondnokának megbízása alapján havi 16 000 forint díjazás ellenében G. E. látott el, a havi 3000 forint összegű életjáradék pedig a megélhetési költségek fedezéséhez már a szerződéskötés időpontjában sem jelentett számottevő támogatást a havonta rendszeresen felmerülő kiadásokhoz viszonyítva. A szerződés megkötése ezért nem tekinthető a néhai részéről olyan jognyilatkozatnak, amely a cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna, miértis a szerződés a Ptk. 18. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint semmis.

Rámutatott a másodfokú bíróság a közbenső ítéletében arra, hogy a perbeli szerződés érvénytelenségének oka nem küszöbölhető ki, az elsőfokú bíróságnak tehát a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján - a felek kérelmétől függetlenül - hivatalból kellett volna rendelkeznie az eredeti állapot helyreállításáról, ezt azonban elmulasztotta. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az életjáradéki szerződés érvénytelenségét megállító rendelkezését a jogalap körében hozott közbenső ítéletnek tekintette, és azt helybenhagyva az elsőfokú bíróságot az eredeti állapot helyreállítása keretében az összegszerűségre nézve az eljárás folytatására utasította.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság közbenső ítéletének a hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig a megváltoztatása és a felperes keresetének az elutasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének indokolása szerint téves a perben eljárt bíróságok azon álláspontja, hogy az életjáradéki szerződés megkötése nem állt a néhai F. A. érdekében, és megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részének az a megállapítása, hogy az életjáradéki szerződés érvénytelensége esetén a perbeli lakásingatlan néhai hagyatékához tartozik, a néhai örökösei pedig - törvényes öröklés jogcímén - a felperes, valamint elhalt testvérének jogán a perben nem álló dr. F. B. Ő maga ugyanis a szerződésben rögzített járadék összegét később felemelte, és az egyébként is csupán részét képezte az általa nyújtott szolgáltatásoknak, hiszen ezen felül maga viselte a lakás közös költségét, a vételárhátralék havi részleteit, a villanyszámlát, valamint a telefondíjat és ő fizette ki a néhai és a polgármesteri hivatal között a perbeli lakásingatlanra vonatkozóan 1992. január 24-én létrejött adásvételi szerződés alapján a néhait terhelő 212 571 forintos egyösszegű befizetést is. Az adásvételi és az életjáradéki szerződés megkötése között mindössze hét nap telt el, az utóbbi szerződés érvénytelensége esetén tehát az adásvételi, valamint az 1992. június 8-án kelt adásvételi szerződést módosító szerződés is semmis. Ebben az esetben tehát a lakásingatlan nem lehet a hagyaték tárgya, a felperesek pedig nem lehetnek annak örökösei.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.