BH 1996.4.198 A tulajdonjog elismerése, illetve a birtokba adási kötelezettség vállalása önmagában is kizárja a "sajátjakénti" birtoklást [Ptk. 121. § (1) bek.].

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperes elbirtoklással szerzett tulajdonjoga megállapításáról rendelkező ítéletét. Tényként állapította meg, hogy a felperes a perbeli ingatlant 1971 óta sajátjaként háborítatlanul birtokolta, birtoklását véglegesnek tekintette, ezért az ingatlan tulajdonszerzése elbirtoklás jogcímén 1981. október 9. napján bekövetkezett.

A bíróságok a felperes által az államigazgatási hatóságnál megkötött egyezségben foglalt kötelezettségvállalásnak nem tulajdonítottak jelentőséget, álláspontjuk szerint erre a vállalásra az elbirtoklás bekövetkezése után és nyilvánvalóan a rokoni kapcsolatra tekintettel került sor.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogsértés okát abban jelölte meg, hogy a bíróság az elbirtoklás törvényi feltételei közül a sajátjakénti birtoklása hiánya ellenére állapította meg a felperesnek a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdésén alapuló tulajdonszerzését.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. A Ptk. hivatkozott rendelkezésében foglalt általános feltételek együttes megléte szükséges a tulajdonjog megszerzéséhez.

Az adott ügyben azonban a megkívánt törvényi feltételek közül hiányzik a sajátjakénti birtoklás.