BH 2000.3.104 A közút kezelője felróhatóság hiányában nem felelős az általa kezelt utakon bekövetkező balesetek kárkövetkezményeiért, és ezek elhárítása céljából nem köteles felelősségbiztosítást kötni [1988. I. tv. 34. § (1) és (5) bek., 35. §, Ptk. 339. § (1) bek., 559. § (1) bek.].

Módosított keresetében a felperes az alpereseket egyetemlegesen 2.225.000 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A tényállás szerint a felperes 1992. október 7-én az I. r. alperes kezelésében lévő belterületi közúton egy előre nem észlelhető olajfolton a személygépkocsijával megcsúszott, a gépkocsi a védőgáton át a zárt villamossínekre borult, és súlyosan megrongálódott.

Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötelezte a 2.225.000 forint és ennek kamatai megfizetésére. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A döntés indokolása szerint az I. r. alperes jogelődje (a továbbiakban: I. r. alperes) a közutak gondozására, tisztántartására létrehozta ugyan a II. r. alperest, rendelettel szabályozta is a teendőit, a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének szoros értelmezése szerint azonban éppen ezért nincsen károkozó magatartása, felelőssége ugyanis nem a konkrét úttisztítással függ össze. Az elsőfokú bíróság jogi okfejtése szerint "...a rendeletalkotásban, illetőleg a vállalatra hárított kötelezettségek körének kialakításában rejlik az a mulasztás, amely a Ptk. 339. §-a szerinti felelősséget eredményezi". Az indokolás szerint a II. r. alperes nem tanúsított felróható magatartást vele szemben, ezért a keresetet el kellett utasítani.

Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett. A felperes fellebbezése a perköltség összegének a felemelésére, az I. r. alperes fellebbezése pedig a kereset elutasítására irányult.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította. Miután az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. alperest érintően első fokon jogerőre emelkedett, a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes balesetével okozati összefüggésben fennáll-e az I. r. alperes felróható magatartása. A peradatok alapján tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes a közterületekre vonatkozó köztisztasági tevékenység ellátására jogszabályt alkotott, az ebben foglaltak végrehajtására szakvállalatot hozott létre, meghatározta ennek feladatkörét, a II. r. alperessel évenként megkötött vállalkozási szerződésben pedig konkrétan, részletesen megszabta a szakvállalat teendőit. Megrendelőként megfelelően ellenőrizte is a szakvállalat működését. Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes bizonyította a vétlenségét.

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint az I. r. alperes intézkedései nem voltak alkalmasak arra, hogy a perbeli és az ehhez hasonló típusú károk ne következhessenek be. Még óránkénti ellenőrzés mellett is előfordulhat, hogy a személygépkocsi a néhány perccel korábban kifolyatott olajfolton elcsúszik. Véleménye szerint az I. r. alperestől elvárható, hogy felelősségbiztosítást kössön a perbeli károk megtérítésére. Az I. r. alperes felelősségét nem menti az a tény, hogy a II. r. alperes rendelkezik ilyen típusú felelősségbiztosítással. Hivatkozása szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 350. §-ának (1) és (2) bekezdései, valamint 348. §-ának (1) bekezdése alapján nem állapította meg az I. r. alperes kárfelelősségét.