A Szombathelyi Törvényszék Mf.20464/2015/4/I. számú határozata érvénytelenség megállapítása tárgyában. Bírók: Juhász Emese, Simonné dr. Klemen Gyöngyi, Tóth Ferenc

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.65/2015/7., Szombathelyi Törvényszék Mf.20464/2015/4., Kúria Mfv.10688/2015. (BH 2016.11.313), *Szombathelyi Törvényszék Mf.20464/2015/4/I.*

***********

A Szombathelyi Törvényszék ügyvéd () által képviselt Sz. Iné () felperesnek -

dr. K. jogtanácsos () által képviselt Pénzügyi Zrt. () alperes ellen -

munkaviszonyt megszüntető megállapodás érvénytelenségének megállapítása és egyéb követelések iránti perében a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.65/2015/7.számú ítélete elleni 8.számú felperesi fellebbezés elbírálása folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy 206.168,- (kettőszázhatezer-egyszázhatvannyolc) Ft fellebbezési illetéket az állam visel.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 57.000,- (ötvenhétezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy 267.511,- Ft eljárási illetéket az állam visel.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000,- Ft elsőfokú perköltséget.

Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes 2009. augusztus 10. napjától állt munkaviszonyban az alperesnél csoportvezető munkakörben. A munkaszerződés és a munkáltatói tájékoztatás szerint őt a személyi alapbéren felül bónuszjuttatás illetheti meg. Az alperes 2014. június 19-én éves bónuszlehetőséget írt ki a csoportvezetők és a területi vezetők részére, meghatározva abban a jogosultság feltételeit.

Az alperes 2014. október 31-én arról tájékoztatta a felperest, hogy az Mt.55.§ (2) bekezdése alapján a munkaviszonyához kapcsolódóan belső vizsgálatot indított, amelyre tekintettel a munkavégzési kötelezettségei teljesítése alól felmentette. 2014. december 1-jén az alperes kezdeményezésére a felek a munkaviszony megszüntetése körében tárgyalásokat folytattak. A jogi képviselővel eljáró felperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó alperesi ajánlatot fogadta el, amit azon a napon írásba foglaltak.

A felek a megállapodás 6. pontjában arról nyilatkoztak, hogy a munkaszerződésből, illetve a munkaviszonyból fennálló valamennyi igényüket, illetve követelésüket a jelen megállapodás tartalmazza, és ezen túlmenően nem áll fenn semminemű további igényük, illetve követelésük egymással szemben. Kijelentették, hogy a megállapodás teljesítését követően nem érvényesítenek semminemű követelést egymással szemben a munkaszerződés rendelkezéseivel összefüggésben.

A felperes 2015. február 9-én a megállapodás 6. pontjára, valamint a 2014. június 19-én kiadott alperesi bónuszszabályzatnak, mint a P. Zrt. által egyoldalúan meghatározott általános munkaszerződési feltételnek, a bónuszfizetés feltételeként meghatározott, az aktív munkaviszony fennállására, valamint a munkavégzés nélküli 40 munkanapra, mint kizáró rendelkezésre vonatkozó megtámadást tartalmazó nyilatkozatot közölt az alperessel. Ez eredménytelen volt, mivel az alperes arra a közléstől számított 15 napon belül nem válaszolt.

A felperes keresete kéthavi személyi alapbére, azaz 1.226.244,- Ft és kamatai, mint bónuszjuttatás, továbbá 3.065.610,- Ft, mint sérelemdíj és kamatai megfizetésére irányult, továbbá hivatkozott a bónuszszabályzat, mint munkaügyi ÁSZF részleges érvénytelenségére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és a felperes perköltségben marasztalását.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasító ítéletében elsődlegesen megállapította, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás 6. pontja jogról lemondó kölcsönös és egybehangzó nyilatkozatokat tartalmaz, mégpedig kifejezett és egyértelmű módon a munkaviszonyból származó minden jogra, igényre kiterjedően. Ezt nem lehet kiterjesztően értelmezni, és a joglemondás csak a lemondás időpontjában fennálló és a fél által ismert követelésre terjed ki az egyes igények tételes felsorolása nélkül is.

A felperes az alperessel a pert megelőzően megtámadási nyilatkozatot közölt a megállapodás 6. pontjára vonatkozóan. Nyilatkozatában a joglemondást tartalmazó megállapodást csak meghatározott körben támadta, az nem érintette a sérelemdíj érvényesítésére, valamint a bónuszszabályzat megtámadására vonatkozó igényérvényesítésről való lemondását.

A sérelemdíjat illetően a bíróság megállapította, hogy az ezt megalapozó személyiségi jogsértés a felperes előtt már a megállapodás időpontjában ismert volt, tehát a lemondás azt is magában foglalta, és mivel arra a megtámadó nyilatkozat nem terjedt ki, a perben már sikerrel nem támadhatja meg. Utalt a bíróság arra is, hogy a munkáltató Mt. 55.§ (2) bekezdése szerinti eljárása személyiségi jogsértést nem valósít meg, így sérelemdíj iránti igényt sem alapoz meg.