A Pécsi Ítélőtábla Pf.20057/2014/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 182. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §, 359. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Törvényszék P.20098/2010/84., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20057/2014/7.*, Kúria Pfv.20613/2015/8.

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.057/2014/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Hantos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hantos Ádám ügyvéd, fél címe 1) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Sándor Attila ügyvéd (fél címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szekszárdi Törvényszék 2014. március 17. napján kelt 6.P.20.098/2010/84. számú ítélete ellen a felperes által 87. sorszámon előterjesztett fellebbezés, az alperes által Pf.5. sorszámon előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja, és

• az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forintról 7.000.000 (hétmillió) forintra felemeli;

• az alperest a 2009. június 19. napjától 2014. március 31. napjáig terjedő időre 882.525 (nyolcszáznyolcvankétezer-ötszázhuszonöt) forint lejárt háztartási kisegítői járadék és ennek 2011. november 9. napjától a kifizetés napjáig járó, az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű késedelmi kamatai,

543.400 (ötszáznegyvenháromezer-négyszáz) forint lejárt közlekedési többletöltség járadék, ebből 321.440 (háromszázhuszonegyezer-négyszáznegyven) forint után 2011. november 19. napjától, 222.000 (kétszázhuszonkétezer) forint után 2012. június 4. napjától a kifizetés napjáig járó, az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű késedelmi kamatai,

2014. április 1. napjától havonta előre minden hó 5. napjáig havi 15.375 (tizenötezer-háromszázhetvenöt) forint háztartási kisegítői járadék és 10.600 (tízezer-hatszáz) forint közlekedési többletköltség járadék megfizetésére kötelezi azzal, hogy az alperes a lejárt járadékok megfizetésére tizenöt napon belül köteles;

• az alperest az elsőfokú ítéletben írt mértékű késedelmi kamatok megfizetésére az elsőfokú ítéletben írt tőkemarasztalási összegek közül 360.000 (háromszázhatvanezer) forint gondozási díj, 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint háztartási kisegítői költség és a 280.400 (kétszáznyolcvanezer-négyszáz) forint közlekedési többletköltségből 150.400 (százötvenezer-négyszáz) forint után 2009. április 19. napjától, a közlekedési többletköltségből 130.000 (százharmincezer) forint után 2010. január 3. napjától kötelezi;

• az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 873.000 (nyolcszázhetvenháromezer) forintra felemeli.

A fentieket meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 222.800 (kétszázhuszonkétezer-nyolcszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, a fellebbezések elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint az 1954. évben született, szövődményes cukorbetegsége, magasvérnyomás-betegsége miatt 2007. szeptember 1-től 67% munkaképesség-csökkenéssel rokkantosított felperest 2008 májusában a jobb lábfején kialakult gennyes gyulladás miatt az alperes sebészeti osztályán kezelték, bal lábán többször is gyógyszeres kezelést igénylő gyulladás alakult ki. 2008. augusztus 9. napján ügyeleten a bal lábfej duzzadtsága miatt antibiotikumot kapott, bőrgyógyászati vizsgálatát javasolták. 2008. augusztus 15-én az alperes bőrgyógyászati ambulanciáján erős gyulladást észleltek, orbáncot diagnosztizáltak, az antibiotikum további szedését, borogatást, jegelést javasoltak. Augusztus 22. napján jelent meg kontrollvizsgálaton, a diagnózis ekkor is orbánc volt. Az augusztus 28. napján elvégzett röntgenvizsgálat az osteomyelitis (csontvelőgyulladás) lehetőségét felvetette, a felperest kezelő orvos azonban ennek nem tulajdonított jelentőséget. 2008. szeptember 12-től észlelték az alsó végtag fekélyét, sebészeti konzíliumra azonban nem került sor. Ezt követően a felperes tartós antibiotikumos kezelésben (Duomox) és ambuláns nyirokmasszázsos kezelésben részesült.

2009. január végén a felperes lázas állapotba került, bal talpán egy csomó kifakadt, nagy mennyiségű genny ürült. Január 28. napján háziorvosa antibiotikum szedését írta elő, a következő napon az alperes bőrgyógyászatán Gentamycin kenőcs használatát és Betadin oldatos fertőtlenítést javasoltak, szükség esetén másnapi osztályos felvétellel. A felperes 2009. február 2. napján erős rosszulléte miatt került az alperes sebészeti sürgősségi ambulanciájára, sebészeti osztályra felvették, a fekélyt feltárták. A másnap készült röntgenlelet előrehaladott csontvelőgyulladást igazolt. A helyi feltárás ellenére a gyulladásos folyamat nem javult, bal lábszárát a középső harmad felső harmadában 2009. február 6. napján amputálni kellett. 2009. február 13. napján bocsátották otthonába.

Az alperes a felperes ellátása során nem az elvárható gondossággal járt el. Az osteomyelitis (csontvelőgyulladás) igazolására nem javasolt további vizsgálatot, a csontfolyamat követésére kontroll röntgenvizsgálatot, a kórokozó kimutatására irányuló direkt és indirekt vizsgálatokat nem végzett, az általa alkalmazott gyógyszeres kezelés a protokollnak nem felelt meg, sebészeti konzíliumot nem kért. Az alkalmazott hosszas gyógyszeres kezelés hatására a felszínes bőr- és lágyrészfolyamatok nyugalomba kerültek ugyan, azonban a csontfolyamat gyulladásos gócként szerepelhetett.

Bizonyossággal nem állítható, hogy gondos kezelés esetén az amputáció elkerülhető lett volna, amennyiben azonban az alperes a csontvelőgyulladást korábban felismeri és kezeli, úgy az amputáció elkerülésének esélye nagyobb lett volna.

A negyedik emeleti, 1 + 2 félszobás lakásban egyedül élő felperes a rokkantnyugdíjazását követően, az amputációt megelőzően képes volt saját maga ellátására. Napjai úgy teltek, hogy bevásárolt, főzött, szoros kapcsolatot tartott barátnőjével, gyakran vendégül látta ugyancsak Szon élő felnőtt fiát, Sz. Pt és annak barátnőjét, akikkel kirándulni is járt.

A kórházból történt hazabocsátását követően négy hónapig (a művégtag biztonságos használatának elsajátításáig) napi négy órában gondozásra szorult, amit fia biztosított számára. A gondozás ellenértéke négy hónapra 360.000 forintot tett ki.

Ezalatt az idő alatt háztartási munkát végezni nem tudott, a háztartási kisegítés ellenértéke 240.000 forint volt.

A protézis használata mellett napi egy órában ezt követően is segítségre szorult és a jövőben is háztartási kisegítőre fog szorulni, melynek költsége havi 15.375 forint.

A felperes az amputáció óta művégtag használata mellett kerekesszékkel, járókerettel vagy bottal közlekedik. Lábszárprotézisével rövidebb távok megtételére képes, ez a távolság különösen lerövidül akkor, ha a protézis a térdhajlatot feltöri.