31968L0414[1]

A Tanács irányelve (1968. december 20.) az EGK tagállamainak minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1968. december 20.)

az EGK tagállamainak minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről

(68/414/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 103. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

mivel az importált kőolaj és a kőolajtermékek növekvő jelentőséggel bírnak a Közösség energiaellátásában; mivel a harmadik országokból importált termékek szállítmányainak csökkenésével járó akárcsak ideiglenes nehézség is komoly zavarokat okozhat a Közösség gazdasági tevékenységében; mivel ezért a Közösségnek olyan helyzetben kell lennie, hogy ilyen esetben semlegesíteni vagy legalábbis csökkenteni tudja a káros hatásokat;

mivel a készletek beszerzésében egy válsághelyzet váratlanul merülhet fel, és mivel ezért elengedhetetlen fontosságú, hogy haladéktalanul létrehozzák a szükséges eszközöket egy esetleges hiány orvoslására;

mivel ebből a célból a tagállamokban a legfontosabb kőolajtermékek minimális készletének létrehozásával és fenntartásával a kőolajjal és a kőolajtermékekkel történő ellátás biztonságának növelésére van szükség;

mivel a hazai termelés önmagában is hozzájárul az ellátás biztonságához; mivel a közösségi termelés feltételei és az ellátásnak az ilyen termelésben rejlő nagyobb biztonsága indokolja, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára, hogy a készletezési kötelezettségét behozatallal teljesítsék,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) A tagállamok meghozzák a megfelelő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket annak érdekében, hogy a Közösség területén folyamatosan és a 7. cikk rendelkezéseire is tekintettel a 4. cikkben említett előző naptári év legalább 90 napi átlagos napi belföldi fogyasztásának megfelelő szintű kőolajtermék-készletet tartsanak fenn a 2. cikkben felsorolt valamennyi kőolajtermék-kategóriában.

(2) A belföldi fogyasztásnak az érintett tagállam által belföldön termelt kőolajszármazékokból ellátott része az említett fogyasztás legfeljebb 25 %-áig levonható. E levonás eredményének belső megosztásáról az érintett tagállam dönt.

2. cikk

A belföldi fogyasztás kiszámításánál a következő termékkategóriákat kell figyelembe venni:

- motorbenzin és repülőgép-üzemanyag (repülőgépbenzin és benzin típusú sugárhajtómű-üzemanyag),

- gázolaj, dízelolaj, világítóolaj és kerozin típusú sugárhajtómű-üzemanyag,

- fűtőolajok.

A belföldi fogyasztás kiszámítása során a tengerjáró hajók tartályainak készleteit nem kell beszámítani.

3. cikk

(1) Az olajkészletek beszerzésében felmerülő nehézségek esetén az 1. cikknek megfelelően fenntartott készleteket teljes mértékben a tagállamok rendelkezésére kell bocsátani. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ilyen körülmények között legyen jogkörük a készletek felhasználásának ellenőrzésére.

Ilyen körülmények hiányában a tagállamok kötelesek biztosítani e készletek rendelkezésre állását és az azokhoz való hozzáférést; és megalkotják a készletek azonosításának, számbavételének és ellenőrzésének szabályait.

(2) A készletezés terén a tagállamoknak méltányos és nem megkülönböztető feltételek alkalmazását kell biztosítaniuk.

Az 1. cikkben előírt készletezésből eredő anyagi terheknek áttekinthetőeknek kell lenniük. Ezzel összefüggésben a tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy megfelelő információkat szerezzenek az 1. cikkben előírt készletezés anyagi terheire vonatkozóan, és hogy ezeket az információkat hozzáférhetővé tegyék az érdekeltek számára.

(3) Az (1) és (2) bekezdés előírásainak teljesítése érdekében a tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy készletező szervezetet vagy testületet vesznek igénybe, amelynek feladata a készletek egészének vagy egy részének a fenntartása.

Két vagy több tagállam dönthet úgy, hogy közös készletező szervezetet vagy testületet vesz igénybe. Ilyen esetben közösen felelnek az ezen irányelvből eredő kötelezettségek teljesítéséért.

4. cikk

A tagállamok kötelesek havonta, a hónap végén meglévő készleteket bemutató, az 5. és 6. cikknek megfelelően elkészített és a készletek által kifejezett megelőző évi átlagos fogyasztás napjainak számát feltüntető statisztikai összesítést küldeni a Bizottságnak. Ezt az összesítést legkésőbb a tárgyhót követő második hónap 25. napjáig kell benyújtani.

A tagállamok készletezési kötelezettsége a megelőző naptári év belföldi fogyasztásán alapul. Minden naptári év elején a tagállamoknak legkésőbb március 31-ig újra ki kell számítaniuk készletezési kötelezettségüket, és gondoskodniuk kell arról, hogy mielőbb, de legkésőbb az adott évben július 31-ig megfeleljenek az új kötelezettségüknek.

A statisztikai összesítésben a kerozin típusú sugárhajtóműüzemanyag-készleteket külön kell bejelenteni a II. kategórián belül.

5. cikk

Az 1. cikkben meghatározott kötelezettség keretében tartandó készletek fenntarthatók kőolaj és köztes termék formájában vagy késztermék formájában is.

A készletek 4. cikkben előírt statisztikai összesítésében a késztermékeket tényleges súlyuknak megfelelően kell elszámolni; a kőolajat és a köztes termékeket pedig a következők szerint:

- a szóban forgó állam finomítóiból a megelőző naptári év folyamán kapott egyes termékkategóriák mennyiségének arányában, vagy

- a szóban forgó állam finomítóinak adott évi termelési programja alapján, vagy

- a készletezési kötelezettség alá tartozó termékeknek a szóban forgó államban a megelőző naptári évben előállított teljes mennyisége és az abban az évben felhasznált kőolaj teljes mennyisége közötti arány alapján; az előző rendelkezés az első és a második kategória (benzin és gázolaj) legfeljebb 40 %-ára és a harmadik kategória (fűtőolaj) legfeljebb 50 %-ára vonatkozik.

A 2. cikkben felsorolt késztermékekbe való feldolgozás céljából hozzáadott keverőkomponensek helyettesíthetik azokat a termékeket, amelyekbe ezen összetevőket szánják.

6. cikk

(1) Az 1. cikkben előírt minimális készletek szintjének kiszámításakor a statisztikai összesítésben csak azokat a mennyiségeket kell figyelembe venni, amelyeket a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően tartanak.

(2) Ennek az irányelvnek a végrehajtása céljából a kormányok közötti megállapodások alapján valamely tagállam területén egy másik tagállamban alapított vállalkozások vagy szervezetek/testületek számlájára készletek létesíthetők.Készletei egy részének külföldön tartásáról az érintett tagállam kormányának kell meghoznia a döntést.

Ilyen esetekben az a tagállam, amelynek területén ilyen megállapodások keretében készleteket tartanak, nem helyezkedhet szembe azoknak abba a másik tagállamba való átszállításával, amelynek számlájára a megállapodásszerint a készleteket tartják; a megállapodásban meghatározott eljárásoknak megfelelően figyelemmel köteles kísérni az ilyen készleteket, de nem szerepeltetheti azokat statisztikai összesítésében. Az a tagállam, amelynek nevében a készleteket tartják, szerepeltetheti azokat statisztikai összesítésében.

Ilyen esetekben a 4. cikkben előírt statisztikai összesítéssel együtt minden tagállam jelentést köteles küldeni a Bizottságnaka területén másik tagállam javára fenntartott, valamint a saját javára más tagállamokban fenntartott készletekről. A jelentésben mindkét esetben fel kell tüntetni a tárolási helyeket és/vagy a készleteket tartó társaságokat, a tárolt mennyiségeket és termékkategóriákat, illetve kőolajat.

Az első albekezdésben említett megállapodások tervezetét meg kell küldeni a Bizottságnak, amely észrevételeket tehet az érintett kormányoknak. A megkötött megállapodásokról értesíteni kell a Bizottságot, amely azokat a többi tagállam tudomására hozza.

A megállapodásoknak a következő feltételeknek kell megfelelniük:

- ki kell terjedniük a kőolajra és az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi kőolajtermékre,

- meg kell határozniuk a készletek fenntartásának feltételeit és szabályait abból a célból, hogy megőrizzék a készletek feletti ellenőrzést és az azokhoz való hozzáférést,

- meg kell határozniuk az előírt készleteknek az ellenőrzését és azonosítását biztosító eljárásokat, többek között az ellenőrzések végrehajtása és az azokban való együttműködés módszereit,

- általános szabályként ezeket határozatlan időre kell megkötni,

- amennyiben lehetőség van az egyoldalú felmondásra, rögzíteniük kell, hogy ellátási válság idején e lehetőséggel nem lehet élni, és hogy a Bizottságot mindenképpen értesíteni kell előzetesen az esetleges felmondásról.

Amikor az ilyen megállapodás alapján létrehozott készleteknek nem az a vállalkozás vagy szervezet/testület a tulajdonosa, amelyiket a készletezési kötelezettség terheli, hanem azokat az adott vállalkozás vagy szervezet/testület rendelkezésére egy másik vállalkozás vagy szervezet/testület tartja fenn, a következő feltételeknek kell megfelelniük:

- a kedvezményezett vállalkozásnak vagyszervezetnek/testületnek szerződéses joggal kell rendelkeznie arra, hogy ezekhez a készletekhez a szerződés időtartama alatt hozzáférjen; az ilyen hozzáférés ára megállapításának módszerében az érintett feleknek kell megegyezniük,

- az ilyen szerződés minimális időtartama 90 nap,

- meg kell adni a tárolás helyét és/vagy a vállalkozás vagy szervezet/testület javára készleteket fenntartó társaságot csakúgy, mint az adott helyen tárolt termék vagy kőolaj mennyiségét és kategóriáját,

- a kedvezményezett vállalkozás vagy szervezet/testület rendelkezésére készleteket tartó vállalkozásnak vagy szervezetnek/testületnek a szerződés teljes időtartama alatt biztosítania kell a készletekhez való tényleges hozzáférést azon vállalkozás vagy szervezet/testület számára,amelyik javára a készleteket tartják,

- a kedvezményezett vállalkozás vagy szervezet/testület javára készleteket tartó vállalkozásnak vagy szervezetnek/testületnek annak a tagállamnak a joghatósága alá kell tartoznia, amelynek területén a készletektalálhatók, annyiban, amennyiben ez e tagállamnak a készletek ellenőrzésére és meglétének igazolására vonatkozó jogkörét érinti.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel a készletek a következőket foglalhatják magukban:

- a kikötőben kirakodásra váró olajszállító tartályhajók fedélzetén található készletek, ha a kikötői formalitásokat már elvégezték,

- a kirakodási kikötőkben tartott készletek,

- az olajvezetékek bemeneténél tartályokban tartott készletek,

- a finomító tartályaiban tartott készletek a vezetékekben és a finomítóberendezésben lévő készletek nélkül,

- a finomítókban és importőr, tároló vagy nagykereskedelmi elosztó vállalkozások által tárolt készletek,

- a nemzeti jogszabályoknak az állandó készlet fenntartása kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően nagyfogyasztók által tárolt készletek,

- az országhatárokon belül szállító uszályokon és part menti kereskedelmi hajókon tartott készletek, amennyiben az illetékes hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy az ilyen készleteket ellenőrizzék, és feltéve, hogy a készleteket azonnal rendelkezésre tudják bocsátani.

Ebből következően különösen a következők nem szerepelhetnek a statisztikai összesítésben: a még ki nem termelt hazai kőolaj; a tengerjáró hajók tartályaiba szánt készletek; a (2) bekezdésben említett készletek kivételével a közvetlenül átmenő készletek; a vezetékekben, közúti és vasúti tartálykocsikban, kiskereskedelmi értékesítő helyek tárolótartályaiban lévő készletek, valamint a kisfogyasztók által tartott készletek. A fegyveres erőknél és számukra az olajtársaságoknál tartott készletek szintén nem kerülhetnek be a statisztikai összesítésbe.

6a. cikk

A tagállamok meghoznak minden szükséges rendelkezést és megtesznek minden szükséges intézkedést a készletek ellenőrzése és felügyelete biztosítására. Mechanizmusokat vezetnek be, hogy ennek az irányelvnek megfelelően ellenőrizzék a készleteket.

6b. cikk

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelvnek megfelelőn elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és megteszik a szükséges intézkedéseket e rendelkezések végrehajtására. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

7. cikk

Ha a közösségi olajellátásban nehézségek merülnének fel, a Bizottság köteles bármelyik tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére a tagállamok között konzultációt szervezni.

A különleges sürgősség esetét vagy a kisebb helyi szükségletek kielégítését kivéve a tagállamoknak a fent elrendelt konzultációt megelőzően tartózkodniuk kell készleteik bármely olyan mértékű igénybevételétől, amely ezeket a készleteket a kötelező minimális szint alá csökkentené.

A tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot tartalékkészleteik bármely felhasználásáról, és amint lehet, közölni a következőket:

- a dátum, amikor a készletek a kötelező minimum alá csökkentek,

- az ilyen felhasználás okai,

- a készletek feltöltésére tett esetleges intézkedések,

- ha lehetséges, a helyzet várható alakulásának becslése a készletek vonatkozásában, amíg azok a kötelező minimum alatt maradnak.

8. cikk

A készleteknek az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő létrehozását az ezen irányelvről szóló értesítést követően mielőbb, de legkésőbb 1971. január 1-jéig kell megvalósítani.

Az erre irányuló intézkedéseikről a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot.

9. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL 20., 1965.2.6., 330/65. o.