A Győri Ítélőtábla Pf.20118/2016/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 164. §, 206. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Mészáros Zsolt, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.118/2016/4. szám

Az ítélőtábla a Dr. Soltész Attila Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék 2016. március 7. napján kelt P.20.856/2015/14. számú ítéletével szemben, a felperes által 20. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek sérelemdíj címén 100.000,- (egyszázezer) forintot.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A 800.000.- (nyolcszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.- (húszezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes - összesen - tíz millió forint kártérítés megfizetése iránti keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt 600.000,- Ft eljárási illeték az állam terhén marad, valamint kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000.- forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes a szabadságvesztés büntetését töltötte az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben, amelynek során 2015. április 13-tól 2015. június 1. napjáig az ... számú zárkában tartózkodott. Az alperes a felperes elhelyezése során a 3 m2/fő mozgástérre vonatkozó rendelkezést megszegte, mivel a perbeli időszakban túlzsúfoltan működött, a telítettség átlagosan 150% volt.

A felperesi nem dohányzó zárka szellőzését közös szellőzővezeték biztosítja a szomszédos dohányzó zárkával. A felperes zárkájában 5 különböző méretű részegységből álló ablak biztosította a fényt, amely előtt rács van felszerelve. A mesterséges megvilágítást fénycső biztosította, amely reggel és teljes sötétedés után világított. A zárka az előírt berendezési tárgyakkal rendelkezett, a házirendben előírt zárkarend kialakítható volt.

A felperes az elhelyezésével kapcsolatosan tapasztalt sérelmek miatt kártérítési eljárást kezdeményezett az alperesnél, amelyet az alperes a 30526/2606-5/2015. számú határozatával elutasított.

Az ítélet indokolása szerint a perben irányadó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519.§ alapján az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes oldalán megállapítható-e olyan felróható károkozó magatartás, amellyel a felperesnek kárt okozott. A felperes oldalán pedig azt, hogy szenvedett-e olyan joghátrányt, amely a sérelemdíj nyújtásával kiküszöbölhető.

A szűkős elhelyezés miatt előterjesztett 3 millió forint összegű felperesi igény tekintetében a törvényszék kifejtette, hogy az alperes az eljárás során nem vitatta, hogy a felperes fogvatartása során nem tudta biztosítani a jogszabályban előírt elhelyezési körülményeket. Ezzel összefüggésben a befogadási kötelezettségére hivatkozással előadta, hogy a hozzá irányított fogvatartottak befogadása során nincs mérlegelési jogköre, a befogadottakat az elkülönítésre vonatkozó szabályok figyelembevételével el kell helyeznie. A felperes a bíróság felhívása ellenére a zsúfoltság mértékére és tényére vonatkozó alperesi tényállítást nem tette vitássá, kizárólag az alperes befogadási kötelezettségére vonatkozó alperesi előadást vitatta. A törvényi kötelezettség vitatása nem alapos, mivel azt a jogszabály írja elő. Az alperesen kívül álló objektív körülmény miatt az alperesi intézet túlzsúfolt, emiatt az elhelyezési paraméterek megszegésével került sor a felperes elhelyezésére, Az alperesi magatartás felróhatósága hiányában a felperesi igény - még a hátrány bizonyítása során - sem lett volna megalapozott.

A dohányfüst észlelésével összefüggésben igényélt két millió forint összegű felperesi kérelmet elutasító elsőfokú álláspont szerint a felperes által indítványozott szellőzőrendszer fotóinak csatolása (ha azt az alperes biztonsági előírásai lehetővé tennék) és a helyszíni tárgyalás keretében a helyszín megtekintése nem alkalmas bizonyítási eszköz annak igazolására, hogy a felperes 2015. április 13. és 2015. június 1. napja között az .... számú zárkában dohányfüstöt észlelt, illetve a felperest annak észlelésével hátrány érte. A felperes felhívás ellenére nem jelölt meg ilyen körülményt (szemszárazság, alvászavar, rosszullét, légzési nehézség). A felperes joghátrány bekövetkezését nem bizonyította, a bíróság a kereseti kérelmét elutasította.

A zárka kedvezőtlen fényviszonyai miatt előterjesztett 2 millió forint összegű felperesi igény körében a törvényszék megállapította, hogy a felperes a további tényelőadás (mesterséges fény) ellenére a fényviszonyok vizsgálatára semmilyen bizonyítási indítvánnyal nem élt. A nyílászárók dokumentációjának beszerzése nem alkalmas annak igazolására, hogy az ... számú zárkában elégtelen fényviszonyok voltak, és a szokásos tevékenység elvégzésére nem volt elegendő a fény. A felperes által megjelölt joghátrány (olvasási és írási nehézség) csak akkor lett volna vizsgálható, ha a zárka fényviszonyainak rossz minősége bizonyítást nyer. A felperes ekörben felhívás ellenére szakértő kirendelését nem kérte.

Az ... számú zárka felszerelési hiányosságai miatt igényelt 3 millió forint összegű kereseti kérelem elutasítását azzal indokolta az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által hivatkozott és csatolt 2015. április 29. napján kelt, a parancsnokhoz címzett kártérítési beadvány nem tekinthető olyan az alpereshez intézett panasznak, amely alapján az intézkedhetett volna. A felperes a bíróság felhívására nem jelölte meg azt, hogy az észlelt hiányosságokat mikor kinek jelezte, és nem indítványozta, hogy a bíróság e körben az iratokat szerezze be. Ez a hiányosság azért eredményezi a kereset elutasítását, mert a fogvatartottakat ért sérelmek a 2013. CCXL. törvény 141.§ (1) bekezdése értelmében kérelemmel intézhetők el. Ez a felperes részéről a Ptk. 6:548.§ (1) bekezdése szerinti, a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség különös feltételeként megkívánt rendes jogorvoslati út igénybevételének minősül. A perben ennek a jogorvoslati útnak az igénybevételét és kimerítését a felperes nem támasztotta alá, mindösszesen a kártérítési igény benyújtását tudta igazolna. Így a felperes a jogorvoslati utat nem vette igénybe, ezért a kártérítési kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja szerint téves az elsőfokú ítélet indokolásának azon része, hogy a felperes nem vitatta az alperesnek az intézet túlzsúfoltságára vonatkozó előadását. Elsőfokon kifejtette, hogy a zárkákat építészetileg úgy alakították ki, hogy az alapterület még egy fogvatartott részére sem elegendő. Ezért az alperes nem a túlzsúfoltság, hanem a zárkák kialakítása miatt nem tudta a jogszabálynak megfelelő helyen elhelyezni a felperest.