768/D/2002. AB határozat

a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Tolna Megyei Bíróság 1.Pf.20.471/2002/2. számú végzésének, illetve a Szekszárdi Városi Bíróság 5.P.20.108/2002/13. számú végzésének megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességét állította, és kezdeményezte a törvényhely megsemmisítését. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszában annak megállapítását is kérte, hogy a támadott törvényi rendelkezés ügyében nem alkalmazható. Erre hivatkozva kezdeményezte a Tolna Megyei Bíróság 1.Pf.20.471/2002/2. számú végzésének, illetve a Szekszárdi Városi Bíróság 5.P.20.108/2002/13. számú végzésének megsemmisítését.

Alkotmányjogi panaszában az indítványozó előadta, hogy református lelkipásztori tisztséget tölt be. Lelkipásztori tisztségéből azonban - egyházi bírósági eljárás alapján - felfüggesztették. Állítása szerint az egyházi bírósági eljárást az egyházi jog megsértésével folytatták le. A "törvénytelen egyházi bírósági eljárás" miatt más egyháztagokkal szemben személyhez fűződő jogsérelem megállapítására irányuló keresetet terjesztett elő a Szekszárdi Városi Bíróságon. Keresetében a munkához való joga, valamint az Alkotmány 61. §-a alapján biztosított véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő joga sérelmét is kérte megállapítani. Mindezek alapján vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti követelést terjesztett elő.

A Szekszárdi Városi Bíróság 5.P.20.108/2002/13. számú végzésében a bírósági pert megszüntette. Az eljáró Városi Bíróság a végzés indokolásában utalt a Magyarországi Református Egyház egyházi törvénykezésről szóló 2000. évi I. törvényének több rendelkezésére. Azokat értelmezve megállapította, hogy "az eljáró egyházkerületi bíróság tagjai - akár egyházi, akár világi tagok - tisztségük betöltése kapcsán jártak el, amennyiben ezen tisztségükkel hivatali jogukkal visszaéltek - a fegyelmi vétség elbírálása nyilvánvalóan, hogy az egyházi törvénykezés hatálya alá tartozik".

A Városi Bíróság az Alkotmány 60. § (3) bekezdésére, valamint az Ltv. 15. § (1) és (2) bekezdésére utalással azt is megállapította, hogy "az állam és az egyház egymástól való különválasztásának elve sérülne", amennyiben a világi bíróság felülbírálná - az indítványozó ügyével kapcsolatban - az egyházi bíróság működésének jogszerűségét. Az állam és egyház elválasztásának elvére hivatkozva tehát a Városi Bíróság "a joghatóságának, hatáskörének hiányát" állapította meg az indítványozó kereseti kérelme kapcsán.

Ezt követően az indítványozó fellebbezése alapján a Tolna Megyei Bíróság a Városi Bíróság végzését felülvizsgálta és azt az l.Pf.20.471/2002/2. számú végzésével helybenhagyta. Indokolásában a Városi Bíróság végzésétől annyiban tért el, hogy nem a hatáskör hiányára alapozta a per megszüntetését, hanem arra, hogy az indítványozó követelése bírói úton nem érvényesíthető.

Az indítványozó a Megyei Bíróság végzésével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságon. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.IV.22.425/2002/3. számú végzéséve! hivatalból elutasította.

Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az Ltv. 15. § (2) bekezdése azért ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, mert a bíróságok "végzései egyértelműen ezen jogszabályhelyre hivatkozva szüntették meg" azt a pert, amelyet a személyhez fűződő jogainak megsértése miatt indított. A támadott jogszabályi rendelkezés tehát az indítványozó állítása szerint megakadályozta őt abban, hogy a bíróság előtt a személyhez fűződő jogait érvényesítse. Ennek eredményeként sérült a bírósághoz fordulás alapjoga. Ennek kapcsán azt is állította, hogy a kifogásolt törvényi rendelkezés alapján az Alkotmány 59. § (1) bekezdése által garantált "jó hírnévhez való joga" is sérül, mert a bírósághoz való fordulás hiányában nem volt lehetősége a személyhez fűződő jogvédelem érvényesítésére sem. Véleménye szerint továbbá az Ltv. 15. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"60. § (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik."

2. Az Ltv. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"15. § (2) Az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1.1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ába foglaltaknak.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint: "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." A (2) bekezdés értelmében pedig: "Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."

Az indítványozó a jogerős ítéletet 2002. augusztus 12-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt a benyújtására nyitva álló határidő 60. napján, 2002. október 11-én adta postára. Alkotmányjogi panaszát jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességén alapuló jogsérelmére hivatkozva, jogorvoslati lehetőségének kimerítése után nyújtotta be, így az megfelel az Abtv. 48. §-ába foglalt követelményeknek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság érdemben elbírálta.

1.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy az Ltv. 15. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 57. § (1) bekezdését, illetve 59. § (1) bekezdését.

1.2.1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a Magyar Köztársaság függetlenségét, demokratikus jogállami jellegét garantálja. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet - többek között - a jó hírnévhez való jog. Az Ltv. 15. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés viszont arról rendelkezik, hogy az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Nem megalapozott az indítványozónak az az érvelése, mely az Ltv. 15. § (2) bekezdésébe foglaltakat a jogállamiság elvével, illetve jó hírnévhez való alkotmányos joggal tartja ellentétesnek. Az Ltv. 15. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés a jogállamiság követelményéből következik, abból levezethető szabály. Az Ltv. támadott rendelkezése a jó hírnévhez való alkotmányos joggal viszont nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben.

1.2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az Ltv. 15. § (2) bekezdése ellentétes-e az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság a 32/2003. (VI. 4.) AB határozatában (ABK 2003. június-július, 418, 424-425.) az Ltv. 15. § (2) bekezdésével kapcsolatos, az Alkotmány 57. §-ára, 60. § (3) bekezdésére és 70/K. §-ára hivatkozó indítványt már elbírált. Ebben az eljárásban állami jogszabályokon alapuló jogviszonyokból eredő jogvitáknak az állami bíróságok által történő elbírálása kapcsán kellett az Alkotmánybíróságnak állást foglalnia. A jelen ügyben az indítványozó más indokok alapján, az indítványozó állítása szerint "törvénytelen egyházi bírósági eljárás"-t kifogásolva, személyhez fűződő jogai védelmében támadta az Ltv. 15. § (2) bekezdését. Indítványában az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás alapjogára hivatkozott. A korábbi ügytől eltérő alkotmányos összefüggésekre tekintettel az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ltv. 15. § (2) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. A bírósághoz fordulás alkotmányos joga az állami jogszabályokból eredő jogok és kötelességek elbírálásához való jogot garantálja. Az Alkotmány nem teszi azonban lehetővé az egyházi normák állami bíróságok előtt történő érvényesítését. Ezzel összhangban rendelkezik az Ltv. 15. § (2) bekezdése úgy, hogy egyház belső szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság a fentiek figyelembevételével megállapította, hogy az Ltv. 15. § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt rendelkezéseit. A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság az Ltv. 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszához kapcsolódóan kérte a Tolna Megyei Bíróság 1.Pf.20.471/2002/2. számú végzésének, illetve a Szekszárdi Városi Bíróság 5.P.20.108/2002/13. számú végzésének megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 1. §-a alapján a rendes bírósági határozatok felülvizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, ezért az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja értelmében visszautasította.

Budapest, 2003. szeptember 9.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró