A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21148/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21423/2008/7., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21938/2009/4., *Kúria Pfv.21148/2010/4.*

***********

Pfv.IV.21.148/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hekeli Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Győrki Mónika ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 22.P.21.423/2008. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.938/2009/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ügyben releváns tényállás szerint ..-én, valamint ..-án és ..-án a .. csatornáján vetítették .. filmrendező 70. születésnapja alkalmából az ".." és az ".." című dokumentumfilmeket, amelyeket a filmrendező az 1970-es években .., két fiatal lány életéről forgatott. Az utóbbi filmben megörökítették az egyik főszereplő sérelmére elkövetett erőszakos közösülés kísérlete miatt folytatott büntetőügy egyik bírósági tárgyalását. A büntetőügy egyik vádlottja a felperes volt. A filmben látható volt a felperes képmása, hallható volt a nyilatkozata és a neve is elhangzott.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a vetítéssel megsértette képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Előadta, hogy a felvétel készítéséhez hozzájárulását nem adta. Sérelmezte azt is, hogy a forgatás óta eltelt idő alatt mentesült a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól, azonban a vetítésből sokan tudomást szereztek a történtekről. A jogsértés miatt kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását és 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a ..-án, az ..-es csatornán vetített ".." című dokumentumfilm levetítése során azzal, hogy a felperes képmását közzétette és nevét közölte, a felperes személyhez fűződő jogait, ezen belül a személyes adatokhoz és képmáshoz fűződő jogát megsértette. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy az ügyvédi munkadíjból adódó perköltséget a felek maguk viselik. Mind a felperest, mind az alperest 75.000 - 75.000 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és a személyes adatokhoz fűződő jog megsértésének megállapítására vonatkozó rendelkezést, valamint az alperes illeték megfizetésére kötelezését mellőzte. Megállapította, hogy a le nem rótt 75.000 forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 forint + áfa másodfokú perköltséget. A le nem rótt 60.000 forint fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy az alperes személyes illetékmentessége folytán azt a Magyar Állam viseli.

A jogerős ítélet az első fokú ítélettel egyezően azt állapította meg, hogy a felperes képmásának az ".." című dokumentumfilmben történő ..-i nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá. Kifejtette, hogy a felperes esetleges korábbi ráutaló magatartással a felvételkészítéshez megadott hozzájárulása a perbeli nyilvánosságra hozatalhoz nem jelenti a szükséges engedély pótlását. Ebben a körben a rendelkezési jog ugyanis a felperest illeti meg. Az alperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperes a film készítésekor engedélyt adott arra, hogy felismerhető legyen a személye, illetve az bemutatásra kerüljön. A felperes ezzel kapcsolatos előadását életszerűnek tartotta, a rendező és a felperes közötti felvételkészítést megelőző beszélgetés, illetve a felperes lakóhelyén történő vetítés körülményei vonatkozásában az alperes a felperes előadását nem cáfolta meg. Ebből következően az alperes nem rendelkezett a felperes képmásának jogszerű felhasználásához szükséges hozzájárulással.