A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21148/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.21.148/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hekeli Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Győrki Mónika ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 22.P.21.423/2008. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.938/2009/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ügyben releváns tényállás szerint ..-én, valamint ..-án és ..-án a .. csatornáján vetítették .. filmrendező 70. születésnapja alkalmából az ".." és az ".." című dokumentumfilmeket, amelyeket a filmrendező az 1970-es években .., két fiatal lány életéről forgatott. Az utóbbi filmben megörökítették az egyik főszereplő sérelmére elkövetett erőszakos közösülés kísérlete miatt folytatott büntetőügy egyik bírósági tárgyalását. A büntetőügy egyik vádlottja a felperes volt. A filmben látható volt a felperes képmása, hallható volt a nyilatkozata és a neve is elhangzott.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a vetítéssel megsértette képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Előadta, hogy a felvétel készítéséhez hozzájárulását nem adta. Sérelmezte azt is, hogy a forgatás óta eltelt idő alatt mentesült a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól, azonban a vetítésből sokan tudomást szereztek a történtekről. A jogsértés miatt kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását és 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a ..-án, az ..-es csatornán vetített ".." című dokumentumfilm levetítése során azzal, hogy a felperes képmását közzétette és nevét közölte, a felperes személyhez fűződő jogait, ezen belül a személyes adatokhoz és képmáshoz fűződő jogát megsértette. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy az ügyvédi munkadíjból adódó perköltséget a felek maguk viselik. Mind a felperest, mind az alperest 75.000 - 75.000 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és a személyes adatokhoz fűződő jog megsértésének megállapítására vonatkozó rendelkezést, valamint az alperes illeték megfizetésére kötelezését mellőzte. Megállapította, hogy a le nem rótt 75.000 forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 forint + áfa másodfokú perköltséget. A le nem rótt 60.000 forint fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy az alperes személyes illetékmentessége folytán azt a Magyar Állam viseli.

A jogerős ítélet az első fokú ítélettel egyezően azt állapította meg, hogy a felperes képmásának az ".." című dokumentumfilmben történő ..-i nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá. Kifejtette, hogy a felperes esetleges korábbi ráutaló magatartással a felvételkészítéshez megadott hozzájárulása a perbeli nyilvánosságra hozatalhoz nem jelenti a szükséges engedély pótlását. Ebben a körben a rendelkezési jog ugyanis a felperest illeti meg. Az alperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperes a film készítésekor engedélyt adott arra, hogy felismerhető legyen a személye, illetve az bemutatásra kerüljön. A felperes ezzel kapcsolatos előadását életszerűnek tartotta, a rendező és a felperes közötti felvételkészítést megelőző beszélgetés, illetve a felperes lakóhelyén történő vetítés körülményei vonatkozásában az alperes a felperes előadását nem cáfolta meg. Ebből következően az alperes nem rendelkezett a felperes képmásának jogszerű felhasználásához szükséges hozzájárulással.

Köztudomású tényként is elfogadhatónak tartotta, de emellett a meghallgatott tanúk is alátámasztották, hogy a filmben, a 33 évvel korábban történt bűncselekmény felidézése további sérelmet okozott a felperesnek, a közösségben megítélését jelentősen és hátrányosan befolyásolta. Ezért az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összegét az alperesi jogsértéssel arányban állónak ítélte.

Elfogadta az alperes hivatkozását, miszerint az elsőfokú bíróság döntésével túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, azonban ezt nem ítélte olyan súlyos eljárási szabálysértésnek, ami az érdemi felülbírálatot akadályozná. Ennek alapján mellőzte a személyes adatokhoz fűződő személyiségi jog megsértésének megállapítását, továbbá a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. 141. §-ának (5) bekezdése alapján az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel, az alperes illetékfizetésre kötelezését is. A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott a fellebbezési eljárásban felmerült költségről.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az alapvetően téves elsőfokú tényállásra alapítottan állapította meg a személyiségi jogsértést. Nem vitásan az ".." és az ".." című dokumentumfilmeket a nyilvános premier előtt először .. mutatták be, majd később moziban és különböző televíziócsatornákon többször vetítették, ezen túlmenően a falu lakosainak videofelvételen is régóta birtokában vannak a filmek. Ezért jogszabálysértő a bizonyítékok akkénti mérlegelése, hogy a falu lakosai a perbeli sugárzás által szereztek tudomást az egykori büntetőeljárásról. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe azt a bizonyított tényt, hogy a stáb a falu lakosaival éveken át szinte napi kapcsolatban állt, így a lakók tudomással bírtak a filmforgatás céljáról, illetve a felperes ellen folyamatban volt büntetőeljárásról is. Iratellenesnek tartotta azt a megállapítást, hogy Istenmezején a lakosok jelentős része kicserélődött, és a falu új lakosai a dokumentumfilm vetítése alapján szereztek tudomást a felperes által egykor elkövetett cselekményről. Jogszabálysértőnek tartotta azt a megállapítást, hogy a felperes perbeli felvételek elkészítéséhez adott hozzájárulása nem volt aggálytalanul megállapítható. Az ".." című film felvételeinek készítésekor az ".." című filmet már egy évvel korábban bemutatták, ezért a felperes tudomással bírt a forgatás során a további felvételek készítésének céljáról. Előadta azt is, hogy az 1800 fő lakosú faluban a helyi buszsofőr által az egyik lakos ellen elkövetett erőszakos cselekmény mindenki által ismert eseménynek minősült, különösen az 1970-es években. Érvelése szerint a filmrendező tanúvallomása mellett a dokumentumfilm felvételei is bizonyították, hogy a jelenlevők és az eljáró bíróság is tudott a felvételek készítéséről, mivel a kamera végig jelen volt a tárgyaláson és ennek során közeli képeket is készítettek. A hozzájárulás tehát bizonyítást nyert a filmrendező tanúvallomásával, illetve magával a filmmel. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a jogerős ítélet tévesen nem vette figyelembe: a képek egy büntetőbírósági tárgyaláson készültek, ahol a tanács elnöke az 1970-es években fokozottan mérlegelte a felvétel készítéséhez adott hozzájárulását és meg is indokolta a jelenlevők előtt.