BH 1986.8.331 I. Határozatlan idejű szerződéses jogviszonyban álló vállalkozót vagy termelő vállalatot terhelő energiaár-emelkedés olyan körülménynek minősíthető, amely alapot nyújt a szerződés bíróság által való módosítására [Ptk. 241. §].

II. A szerződésnek visszamenőleges hatállyal való módosítására a bíróságnak sincs törvényes lehetősége [Ptk. 241. §].

A felperes a keresetében előadta, hogy 1981 májusában szerződést kötött az alperessel éttermek és konyhák üzemeltetésére. A szerződés szerint a felperes által nyújtott energiaszolgáltatások ellenértékéért az alperes saját adagoknál 33 fillér, kiszállított adagoknál 70 fillér térítést fizet. A felperes 1982-től kezdődően többször felhívta az alperest arra, hogy az energiafelhasználás tényleges alakulását közösen mérjék fel, és a hatósági árváltozásoknak megfelelően állapodjanak meg a fizetendő térítés összegében. A felperes átalányár-számítást végzett, amely szerint az alperes 1983. január 1-től kezdődően 126 643 Ft/hó energiatérítési díj fizetésére köteles.

Keresetében kérte, hogy a bíróság a szerződést akként módosítsa, hogy az alperes 1983. január 1-től kezdődően havi 126 643 Ft/hó energiatérítési díj megfizetésére köteles.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes keresete azt jelenti, hogy éves szinten 1 519 968 Ft-ot fizessen energiatérítés címén. Szerződésük szerint 1983-ban kb. 300 000 Ft-ot fizetett ki, és ez azt jelentené, hogy 1981-től kezdődően 400%-os áremelkedést számít a felperes az energiahordozók területén bekövetkezett áremelkedés címén, holott az nem volt ilyen mértékű. 1984 első félévében 164 000 Ft-ot fizetett ki energia-költségtérítés címén, amely 477 100 db adagnak felel meg, így az egy adagra jutó energiaköltség 34,5 fillér volt. Ezen túlmenően az átalánydíj-számítási mód sem megfelelő, ragaszkodik a szerződés módosítása esetén a lefőzött adagok darabszáma után kiszámítandó energiaköltség megfizetéséhez. A többletenergia-fogyasztás szerinte abból adódik, hogy a felperes 1983. január 1-től kezdődően nem a 3000 adagos nagykonyhát üzemelteti, hanem szétszórt helyeken működnek a konyhák és a tálalók, és így az energiafogyasztás természetszerűleg nagyobb.

Az első fokú bíróság a felperesnek a szerződés módosítására irányuló keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a könyvszakértői vélemény azt a megállapítást tartalmazza, hogy a bekövetkezett árváltozások nem olyan mértékűek, amelyek a felperes érdekét sértenék, ezért a szerződés módosítására irányuló kérelmét a Ptk. 241. §-a alapján el kellett utasítani.

A felperes a különféle mérőórák hiányában az alperes tényleges fogyasztását nem tudta és nem tudja mérni. A szakértő számítása szerint az alperes 1983. január 1-től 1984. szeptember 30-ig 171 491 Ft-tal fizetett kevesebbet, és ez havi 7804 Ft különbözetet jelent az energiaár-változások következtében felszámítható összeghez viszonyítva. A felperesnek a havi 7804 Ft-os igénye jogos lenne, keresetét azonban ennek megfelelően nem módosította, ezért az első fokú bíróság a felperesnek a havi 126 644 Ft-ra vonatkozó igényét mint megalapozatlant elutasította.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Sérelmezte, hogy a tényleges energiafelhasználás megállapítására az első fokú bíróság nem rendelt ki műszaki szakértőt, sérelmezte továbbá azt az ítéleti megállapítást is, hogy keresetmódosítás hiányában nem kötelezte az alperest a könyvszakértő által megállapított havi 7804 Ft többlet-energiadíj megfizetésére. A Pp. 215. §-a ugyanis csupán a kereseti kérelmen túlterjeszkedő rendelkezést tiltja.

A fellebbezés részben alapos.