A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.281/2017/6. számú határozata közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 51. §, 173. §, 275. §, 381. §, 385. §, 387. §, 393. §, 397. §, 398. §, 399. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 31. §, 85. §, 222. §, 231. §, 310. §, 311. §] Bírók: Mató Ágnes, Patassy Bence, Rédei Géza

őáÍéőáőáÍéőá

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

1.Bhar.281/2017/6.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2018. év május hó 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.795/2016/15. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 1 (egy) évre mérsékli.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárás során felmerült 13.820,- (tizenháromezer-nyolcszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Monori Járásbíróság 2016. március 8. napján kihirdetett 15.B.334/2014/21. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 311. §-ában meghatározott és a Btk. 310. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében és a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő zaklatás vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 6 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és annak végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá kötelezte, hogy az eljárás során felmerült 129.423,- forint bűnügyi költséget fizesse meg az államnak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a szabadságvesztés és a próbaidő tartamának megemelése céljából jelentett be fellebbezést.

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2017. szeptember 6. napján kihirdetett 1.Bf.795/2016/15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő zaklatás vétsége vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és e bűncselekmény miatt a büntetőeljárást megszüntette. A büntetés kiszabásánál a halmazatra utalást mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 15.000,- forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság arra hivatkozással helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét és szüntette meg az eljárást a zaklatás vétsége vonatkozásában, hogy a sértett e bűncselekmény tekintetében sem az eljárás korábbi szakaszában, sem a törvényszék felhívására nem terjesztett elő joghatályos magánindítványt, azonban a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő zaklatás vétsége a Btk. 231. § (2) bekezdése értelmében kizárólag magánindítványra büntethető.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a zaklatás vétsége vonatkozásában az eljárás megszüntetésének mellőzése és bűnösségének e bűncselekmény miatt való megállapítása végett.

A Pest Megyei Főügyészség fellebbezésének indokaként előadta, hogy a vádhatóság a vádemelés előtt megvizsgálta, hogy az inkriminált cselekmény vonatkozásában rendelkezésre áll-e magánindítvány, melynek során arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a sértettnek a 2013. március 7. napján foganatosított folytatólagos tanúkihallgatása alkalmával tett kijelentése, miszerint "Emiatt jöttem be, hogy ezt a dolgot bejelentsem.", tartalma alapján magánindítványnak tekintendő. Kitért arra, hogy a Monori Járási Ügyészség B.485/2013/14-I. számú vádirata kizárólag vádszerkesztési hiba miatt nem tartalmazta, hogy a sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Előadása szerint a hivatkozott tanúvallomásról készült jegyzőkönyv ugyan nem tartalmazza azt a törvényi megfogalmazást, hogy a sértett az aznapi esemény miatt kéri az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását, azonban jogi álláspontja szerint ez a magánindítvány léte szempontjából nem is szükséges, mivel a magánindítvány eljárási szempontból egy sajátos, meghatározott jogosult által tehető, külön formaiságot nem igénylő feljelentés, amit a tényleges tartalma szerint kell megítélni és elegendő, ha annak tartalmából az elkövető büntetőjogi felelősségre vonására irányuló igény kitűnik. Megítélése szerint a sértettnek az újabb bűncselekmény elkövetése miatt tett bejelentése, azaz a nyomozó hatóság tudomására hozása a vádlott büntetőjogi felelősségre vonását célozta, így a joghatályos magánindítvány előterjesztése tényként állapítható meg.

Mindezekre tekintettel álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a sértett nem nyújtott be joghatályos magánindítványt, ezért szükségtelenül hívta fel a magánindítvány előterjesztésére.

Végezetül a Kúria 2001. évi 508. számú eseti döntésére hivatkozva kifejtette, hogy a magánindítvány pótlása érdekében a másodfokú bíróságnak tárgyalást kellett volna kitűznie, mivel a magánindítvány előterjesztése a tényállás részét képezi, így az annak tisztázására irányuló eljárási cselekmények bizonyításnak minősülnek, ezért véleménye szerint a másodfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor a magánindítvány előterjesztésével kapcsolatos iratokat nem tárgyaláson, hanem az ügyész távollétében tartott nyilvános ülésen ismertette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.791/2017/1. számú átiratában a Budapest Környéki Törvényszék ítéletének megváltoztatása és a vádlott bűnösségének zaklatás vétségben való megállapítása végett bejelentett ügyészi fellebbezést a Pest Megyei Főügyészség által kifejtett indokokkal egyetértve fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség is kiemelte, hogy a sértettnek az "Emiatt jöttem be, hogy ezt a dolgot bejelentsem." megnyilatkozása nem értelmezhető másként, mint hogy a vádlott büntetőjogi felelősségre vonását kívánta az újabb cselekmény miatt is. Mindezek alapján indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a vádlott bűnösségét zaklatás vétségében is állapítsa meg és a vádlottal szemben kiszabott büntetést halmazati büntetésként tekintse kiszabottnak.

Az ügyész a harmadfokú nyilvános ülésen fenntartotta az írásban már kifejtetteket, így azt a jogi álláspontját is, hogy a sértett 2013. március 7. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő a sérelmére elkövetett cselekmény miatt, ezért továbbra is a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a vádlott bűnösségének zaklatás vétségében való megállapítását indítványozta.

A védő a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mivel álláspontja szerint a törvényszék helyes jogi indokolással állapította meg a joghatályos magánindítvány hiányát.