A Legfelsőbb Bíróság Bfv.858/2010/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 29. §, 166. §, 167. §] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Márki Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék B.244/2009/11., Pécsi Ítélőtábla Bf.21/2010/7., *Kúria Bfv.858/2010/5.* (BH 2011.8.215)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.858/2010/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év február hó 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Baranya Megyei Bíróság 7.B.244/2009/11. számú, illetőleg a Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.21/2010/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Baranya Megyei Bíróság a 2009. november 9-én kihirdetett 7.B.244/2009/11. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében (Btk. 167. §). Ezért őt 2 év börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. június 17-én meghozott Bf.II.21/2010/7. számú ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét emberölés bűntettének (Btk. 166. § (1) bek.) minősítette.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - érdemben - helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt korlátozott, vagy kizárt. A cselekményt olyan, a szokványos indulatvezérelt állapotot meghaladó, robbanásszerű, indulatilag kórosan beszűkült tudatállapotban követte el, amely kapcsán a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében, és e felismerésnek megfelelő cselekvésben, közepes fokban korlátozva volt.

A cselekmény idején a sértettnek 1,61 ezrelék, a terheltnek pedig 1,40 ezrelék volt a véralkohol-koncentrációja. A terhelt esetében az általa előzőleg elfogyasztott alkohol mennyisége szubjektív tüneteket nem okozó ittassággal járt, a kórosan beszűkült tudatállapot kialakulásában nem játszott szerepet.

A terhelt édesapja a sértett. A sértett 1941-ben, a terhelt 1977-ben született.

A családban a terhelt és testvére gyermekkorát végigkísérte a sértett folyamatos, egyre súlyosabb mértékű alkoholizáló életvitele. Az ittasan agresszív, kötekedő sértett magatartása rendszeresen fizikai bántalmazásba torkollott, aminek leggyakrabban felesége, de gyermekei is szenvedői voltak. A sértett fizikai sérüléseket okozott feleségének, életvitele miatt pedig a család anyagi gondokkal küszködött.

A terhelt 17-18 éves korában szembeszállt a sértettel, megvédte édesanyját. Időközben a terhelt testvére elköltözött, a sértettől pedig felesége elvált, aki azonban továbbra is együtt élt a családdal. A sértett a már fizikai erőfölényben lévő terheltet nem merte bántalmazni.

2007 tavaszán a terhelt külföldre ment dolgozni, és amikor havonta hazajött tapasztalta, hogy édesanyja egészségi állapota - a sértett brutalitása, agresszív magatartása miatt - fokozatosan romlik.

2008. végén a terhelt édesanyja önmaga ellátására képtelen fekvőbeteg lett, a sértett azonban nem ápolta, saját életvitelén sem változtatott. A terhelt feladta külföldi munkáját, hazaköltözött, itthon vállalt munkát. Ápolta, gondozta édesanyját, ez viszont meghaladta erejét. Ezért is kérelmezte a szociális otthonba helyezést, ami 2008. december 4-én megtörtént, másnap azonban édesanyja meghalt.

2009. januárban a terhelt úgy határozott, hogy a sértettel marad. Felelősséget érzett iránta állapota, életvitele miatt, azonban gyűlölte édesanyja elhanyagolása miatt, a kettőjük közötti viszony pedig rendkívül eldurvult volt.

A terhelt a sértettet ellátta, ennivalójáról, lakhatásáról, megélhetése alapjairól gondoskodott, a házimunkát elvégezte. A sértett viszont naponta leittasodott, ezért rendszeres volt a veszekedés, vita, amitől a terhelt olyan idegfeszültségben élt, hogy sokszor enni sem tudott.

2009. március közepén a sértett már egész nap ivott, viselkedése lekezelő, gúnyos, agresszív volt. Ezért a terhelt kérelmezte szociális otthonba helyezését, 2009. március 20-án ez ügyben beszélni kívánt a szociális otthonnal.

2009. március 21-én délelőtt a terhelt bevásárolt, megbeszélte a sértettel, hogy készítsen ételt, majd elment társadalmi munkát végezni. Napközben 7-8 pohár fröccsöt ivott, és 17 óra körül tért haza.

Ekkor a sértett erősen ittas állapotban, a szobában az ágyon ült, cigarettázott, megbeszélt teendőit nem végezte el.

A terhelt elkeseredésében, fokozott indulati állapotban felelősségre vonta a sértettet, felrótta italozó életvitelét, annak elviselhetetlen következményeit.

Erre a sértett azt válaszolta, hogy "ne pofázz", "takarodj ki".

A terhelt egyre idegesebb lett, feszültségtől keze, lába remegni kezdett, és arra utalt, hogy édesanyját is a sértett italozó életvitele, viselkedése juttatta sírba.

Erre a sértett azt mondta, hogy "leszarom".