BH 2006.9.284 Nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe az egyik gyermek által eltartóként a szülővel kötött tartási szerződés, ha az eltartott közeli időpontban bekövetkező halálával gyógyíthatatlan betegsége ellenére nem lehetett számolni, és a szülő az adott körülmények között a tartási szolgáltatásokat reálisan ettől a gyermekétől várhatta [Ptk. 200. §, 589. §].

A felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás szerint a felperes valamint az I. és II. rendű alperesek testvérek. Édesanyjuk, néhai Sz. J.-né (a továbbiakban: néhai) tulajdonában állt a 2863/2/A/57. hrsz. alatt felvett, 36 m2 nagyságú, természetben a M., V. u. 10. földszint 1. szám alatt található társasházi ingatlan, melyet az OTP és Kereskedelmi Bank Rt., mint jogosult javára szóló jelzálog, és ennek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom terhelt.

1992. május 8. napján a néhai olyan tartalmú nyilatkozatot tett, mely szerint a fenti ingatlant 1991. július 9. napján vásárolta meg úgy, hogy a vásárláshoz szükséges önerő befizetését az I. r. alperes teljesítette, ezért a másik két gyermekével szemben az I. r. alperes javára a perbeli ingatlanra elővásárlási jogot biztosít.

1997. március 7. napján kelt végrendeletében a néhai ezen nyilatkozatát visszavonta arra hivatkozással, hogy I. r. alperest kárpótlási jeggyel kielégítette, így az I. r. alperes által kifizetett 34 500 forint ellentételezve lett.

Néhait több alkalommal kezelték kórházban, legutóbb 2000. február 8. napjától a haláláig ápolták tüdőgyulladás és általános testi gyengeség kórismével. A kórházba kerülése előtt néhai még önmaga ellátására képes volt, a kórházban azonban már széklet- és vizelettartási problémái miatt pelenkázni kellett. Állapota a kórházi kezelése alatt változó volt, a kórházba kerülését követően átmenetileg javult, majd 2000 nyarán stagnált, tudata a haláláig tiszta volt.

Néhait a kórházban rendszeresen látogatta az I. rendű alperes valamint a felperes is 2000 áprilisáig, ezután azonban a felperes már csak egy alkalommal látogatta meg édesanyját, mivel a felperes lábát érszűkület miatt amputálták. A II. r. alperes az édesanyját annak kórházi kezelése alatt három alkalommal látogatta meg.

2000. július 26. napján néhai tartási szerződést kötött az I. rendű alperessel. A szerződésben rögzítették a felek, hogy mit tekintenek megfelelő, szükség szerinti természetbeni, saját költségű tartásnak. Ez magában foglalta, hogy az I. rendű alperes köteles biztosítani a néhai ápolását, napi ötszöri, ebből két alkalommal meleg étkeztetését, orvosi felügyeletét, gyógyszerekkel való ellátását, szükség szerint kórházi kezelésének biztosítását. Az I. r. alperes vállalta továbbá az ingatlan tehermentesítését, valamint annak fenntartásával, használatával, felújításával, takarításával, fűtésével kapcsolatos költségek fedezését, valamennyi háztartási teendő elvégzését, s végül az eltartott halálát követően illő eltemettetéséről való gondoskodást az eltartó költségén. Ennek fejében néhai a tulajdonát képző társasházi ingatlant holtig tartó haszonélvezeti joga fenntartása mellett az I. rendű alperes tulajdonába adta.

Az I. rendű alperes fizette a néhai kórházi költségeit, az orvosi és ápolói hálapénzt, néhai kiegészítő élelmének költségét, kávéját, valamint vásárolt a számára pelenkát is, bár a néhai közgyógyellátásra jogosultsága révén napi három pelenkát ingyenesen kapott.

Az I. rendű alperes a tartási szerződésben vállalt kötelezettségnek megfelelően 171 890 forintot fizetett ki az OTP Rt. részére, akinek az ingatlanon fennálló jelzálogjoga - az ennek biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalommal együtt - törlésre került.

Az I. rendű alperes és családja 2000 júliusában beköltözött a peres ingatlanba. A beköltözésig a néhainak az OTP által vezetett lakossági folyószámlájára befolyt állami nyugdíjából 59 294 forintot vontak le az ingatlan rezsiköltségének fedezésére.

2000. szeptember 20. napján néhai elhunyt. A hagyatéki eljárás lezajlott.

Az I. r. alperes a saját költségén temettette el az édesanyját, az édesanyja hagyatékával pedig 2001. március 31. napjáig a testvéreivel elszámolt.

2001. január 10. napján az I. r. alperes az ingatlant 1 700 000 forint vételárért eladta a III. és IV. r. alpereseknek, akik az adásvételt követően beköltöztek az ingatlanba.

A felperes módosított kereseti kérelme a 2000. június 26. napján kelt tartási szerződés semmisségének a megállapítására irányult annak jóerkölcsbe ütközése, színleltsége, valamint uzsorás jellege miatt. A semmisségre tekintettel kérte az eredeti állapot helyreállítását és tulajdonjoga bejegyzését, továbbá az ingatlan használatának idejére a III. és IV. rendű alperesek használati díj fizetésére kötelezését.

Az I. rendű, III. r. és IV. r. alperesek a felperes keresetének az elutasítását kérték, míg a II. r. alperes a felperes kereseti kérelmének teljesítését nem ellenezte.

Az I. r. alperes viszontkereseti kérelmében a tartási szerződés semmisségének a megállapítása esetén hagyatéki hitelezői igény jogcímén kérte az általa a tartási szerződés alapján teljesített tartási szolgálatok felperesre jutó részének a megtérítését.

A II. rendű alperes a tartási szerződés semmisségének megállapítása esetén elővásárlási jogával élve kérte az ingatlanból az I. rendű alperesre jutó tulajdoni hányad általa történő megvásárlásának megállapítását az I. r. alperes és a III. és IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződésnek megfelelően.

A III. és IV. rendű alperesek viszontkereseti kérelme az ingatlanon végzett hasznos, értéknövelő beruházásaik, valamint az ingatlannal kapcsolatban a birtoklásuk alatt felmerült, a tulajdonost terhelő, de általuk fedezett költségek megtérítésére irányult.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperes és néhai között létrejött tartási szerződést semmisnek tekintette. A semmisség jogkövetkezményeként a fenti tartási szerződést az ítélethozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította és erre tekintettel, valamint a felek által a perben előterjesztett kereset illetve viszontkeresetek alapján - az elsőfokú ítélet rendelkező részében részletezett módon - elszámolt a felek között, rendelkezett továbbá a le nem rótt illeték és a perköltség viseléséről.

Az ítélet indokolása szerint a néhai közeli halála előre várható volt, az I. r. alperes a tartási szerződés megkötésekor tudta, hogy a néhai a kórházból már nagy valószínűséggel nem tér haza, így őt gondoznia nem kell. Ezt támasztotta alá az a körülmény is, hogy az I. rendű alperes a családjával még a néhai kórházi kezelése alatt beköltözött a peres ingatlanba, amely mindössze 36 m2 alapterületű. Az ingatlan tehát a körülményekre tekintettel a néhai kielégítő otthoni ápolására és gondozására alkalmatlan lett volna.

Az I. r. alperes a szerződéssel gyakorlatilag kihasználta a felperes mozgáskorlátozott voltát valamint azt, hogy a II. r. alperes a nagy távolság miatt nem tudta édesanyját rendszeresen látogatni. Ezen körülmények által kínált lehetőséget fordította az I. r. alperes a javára a tartási szerződéssel.