A Pécsi Ítélőtábla Pf.20435/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 118. §, 339. §, 349. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 330. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 73. §, 77. §, 151. §, 154. §, 155. §, 190. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.435/2013/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Horváth László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Balázsné dr. Lendvai Éva jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2013. június 20. napján kelt, 19.P.21.899/2012/15. számú ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperest az XXX-000 forgalmi rendszámú gépkocsi 2011. február 7. napjától 2012. február 1. napjáig tartó lefoglalásával a felperesnek okozott kárért felelősség terheli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet - a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban 48.000 (negyvennyolcezer) forint feljegyzett fellebbezési illetékköltség, valamint a felperes és az alperes részéről 15.000 - 15.000 (tizenötezer - tizenötezer) forint perköltség merült fel.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2010. március 24. napján egy nyíregyházi autókereskedésben megvásárolta az A típusú, XXX-000 forgalmi rendszámú személygépkocsit 4.000.000 forint vételárért. A gépkocsit 2011. február 7. napján a M Városi Rendőrkapitányság illetékes alosztálya lefoglalta a felperestől indítókulcsával és forgalmi engedélyével együtt.

A büntetőeljárás alapja az volt, hogy a L Zrt., mint lízingbe adó és az A Kft., mint lízingbe vevő között lízingszerződés jött létre több gépkocsi finanszírozására. A lízingbe vevő nem teljesítette szerződéses kötelezettségét, ezért a L Zrt. 2010. augusztus 16. napján felmondta a szerződést, egyúttal bejelentette igényét a finanszírozott gépjárművekre. Azok egy részét azonban időközben értékesítették, ezért felmerült a gyanú, hogy az adós elvonta a gépjárműveket a fedezet alól. 2011. január 11-én a L Zrt. megbízásából eljáró E Kft. ügyvezetője, P.Z feljelentést tett a Btk.330.§-ába ütköző hitelsértés vétségének gyanúja miatt a M-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán. Ez alapján a perbeli gépjárművel együtt összesen 11 db gépkocsira rendeltek el tárgykörözést.

Az XXX-000 forgalmi rendszámú gépkocsi lefoglalása ellen a felperes panasszal élt, melyben a lefoglalás megszüntetését és a gépjármű kiadását kérte arra hivatkozva, hogy a gépjárművön a vételár megfizetésével jóhiszeműen tulajdonjogot szerzett a polgári jog szabályai szerint. Panaszát azonban a M-i Városi Ügyész elutasította B.463/2011/1. szám alatt azzal az indokkal, hogy a Be.151.§-ának (2) bekezdés a) pontja alapján bizonyítási eszközként került lefoglalásra a gépjármű, így a lefoglalás jogszerű volt.

A lefoglalást követő napon a felperes a M Rendőrkapitányságon tett feljelentést ismeretlen tettes ellen csalás bűntettének gyanúja miatt azzal az ismeretlen személlyel szemben, aki a nyíregyházi autókereskedésben a gépkocsit részére értékesítette. A feljelentést azonban a Ny Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi és Vizsgálati Osztálya 15010/1050/2011/bü. szám alatt elutasította, mivel a cselekmény véleménye szerint nem volt bűncselekmény. A Ny Városi Ügyészség a nyomozás továbbfolytatását rendelte el B.1792/2011/4. szám alatt a felperes panasza nyomán. Ezt követően a Ny Rendőrkapitányság előtt folyó, a felperes feljelentése alapján indult eljárás a miskolci ügyhöz került egyesítésre 2011. december 21-én.

Időközben a 2011. szeptember 22-én előterjesztett, lefoglalás megszüntetése iránti felperesi indítványt a M-i Rendőrkapitányság ismét elutasította. A lefoglalás megszüntetésére végül 2012. február 1. napján került sor, és a gépkocsit a felperes 2012. március 7. napján vette át.

A felperes keresetében az alperest - amelynek szervezeti egysége a M-i Rendőrkapitányság - a Ptk.349.§-ában írt közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén összesen 2.500.000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, mivel a lefoglalás és a lefoglalás foganatosítására vonatkozó szabályokat megsértette a nyomozóhatóság. Álláspontja szerint a nyomozás elrendelése is szabálytalan volt, hiányos feljelentés alapján rendelték el. Továbbá a hitelsértés miatt indult büntetőeljárásban a jármű lefoglalása szükségtelen volt, hiszen azon harmadik személy jogszerűen tulajdonjogot szerzett. Emellett a lefoglalás is indokolatlanul hosszú ideig tartott. Kifogásolta, hogy a jármű állaga romlott, mert a foganatosító szerv a járművet nem tartotta karban. 390 napra gépjárműkölcsönzés címén 1.170.000 forint, javítási költség címén 196.000 forint, gépjárműadó és biztosítási díj címén 84.000 forint, a hazaszállítással kapcsolatban felmerült költség címén 50.000 forint, valamint személyiségi jogai megsértése miatt 1.000.000 forint nem vagyoni kár megtérítését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerűen járt el. A kártérítést összegszerűségében is vitatta.

Az első fokon eljárt Kaposvári Törvényszék a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperes részére 80.000 forint perköltséget.

Kifejtette, hogy a Ptk.349.§-ának (1) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 42. számú állásfoglalása alapján az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének feltételei - 1. jogellenes magatartás, 2. kár, 3. okozati összefüggés, 4. felróhatóság, 5. a kár rendes jogorvoslattal nem hárítható el és 6. a kár elhárításra alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette - nem állnak fenn. Megállapította, hogy a Be.151.§-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a lefoglalás jogszerű volt. Hivatkozott a Be.154.§-ának (1) és (3) bekezdésére, miszerint a lefoglalt dolog őrzéséről oly módon kell gondoskodni, hogy állaga változatlan maradjon. A Be.155.§-ának (1) és (2) bekezdése alapján rögzítette, hogy akkor adható ki a lefoglalt dolog, ha arra már a nyomozás érdekében nincs szükség, és annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt.

A törvényszék leszögezte, hogy a gépjárművek tulajdonjogának tisztázása érdekében a perben érintett gépjármű lefoglalása indokolt és szükségszerű volt. Az eljárás pedig azért húzódott, mert a felperes is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, és a két ügy egyesítésre került. A tényállás tisztázása érdekében szükséges és azzal összefüggő, indokolt bizonyítást folytatott le a rendőrkapitányság, nem történt olyan mértékű időmúlás, amely a jogellenesség megállapítására alkalmas lenne.