BH 1989.5.176 A befolyással üzérkedést elkövető cselekménye a vesztegetést is megvalósítja, ha az általa kért vagy elfogadott anyagi előnyből az ügy intézőjét is részesíti [Btk. 256. § (3) bek., 254. § (1) bek., 12. § (1) bek.].

A megyei bíróság a VI. r. terhelt bűnösségét - egyéb cselekmények mellett - állami szerv dolgozója által folytatólagosan elkövetett vesztegetés vétségében is megállapította.

Az ezzel kapcsolatos tényállás lényege a következő.

A kedvezőtlen termelési adottságokkal rendelkező mezőgazdasági termelőszövetkezet a melléküzemágak termelésének a felfuttatásával kívánta elérni, hogy a tsz nagyobb árbevételhez jutva, nyereségessé váljék.

A II. r. terhelt - aki műszaki ágazatvezetőként dolgozott - a tsz elnöke elgondolásának a megvalósítása érdekében kapcsolatba lépett a III. r. terhelttel, aki lakatos kisiparosként működött, és a tsz neve alatt ipari vállalkozást hoztak létre anélkül, hogy ehhez megfelelő engedéllyel rendelkeztek volna.

A vállalkozás eredményessé tétele érdekében kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy minél több megrendeléshez jussanak.

Ennek érdekében a II. r. és a III. r. terhelt anyagi előny ígéretével vették rá a VI. r. terheltet - az egyik bányaüzem vezetőjét - arra, hogy az egyik téglagyár gazdasági igazgatóhelyettesénél - a IX. r. terheltnél - fennálló ismeretsége alapján a tsz bontó-brigádját ajánlja a téglagyár bontási és felújítási munkálatainak az elvégzésére.

Még a szerződés megkötése előtt a II. r. és a III. r. terhelt 39 000 forintot adott a VI. r. terheltnek, aki ebből 15 000 forintot adott a IX. r. terheltnek, míg a további pénzösszegeket a maga részére tartotta meg. Ennek eredményeként a tsz bontó-brigádja megszerezte a szóban levő munka elvégzését.

Néhány hét elteltével a II. r. terhelt újabb 50 000 forintot adott át a VI. r. terheltnek, aki ebből 15 000 forintot megtartott, míg 35 000 forintot a IX. r. terheltnek juttatott. Ekként a VI. r. terhelt 39 000 forint, míg a IX. r. terhelt 50 000 forint jogtalan vagyoni előnyhöz jutott.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a VI. r. terheltnek ez a cselekménye az állami szerv dolgozója által folytatólagosan elkövetett vétségét [Btk. 251. § (1) bek.] valósította meg.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a VI. r. terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés vétségének minősítette.

Jogi indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a VI. r. terhelt cselekményét a Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségeként, mivel a nevezett tevékenysége kizárólag arra irányult, hogy a téglagyár gazdasági igazgatóhelyettesénél - a IX. r. terheltnél - fennálló ismeretségét olyan irányban érvényesítse, hogy az ott folyó munkálatokat a szövetkezet szerezhesse meg. A vagyoni előny nyújtása a II. r. és a III. r. terheltek részéről is ennek részbeni érvényesítését célozta. Ezért álláspontja szerint a VI. r. terhelt cselekménye a Btk. 256. §-ának (3) bekezdése szerinti, folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés vétségét valósította meg.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a VI. r. terhelt tekintetében a jogi minősítés részben téves volta miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.

A másodfokú határozat álláspontja annyiban kétségtelenül helytálló, hogy VI. r. terhelt cselekménye - amely kizárólag bizonyos munkálatok megszerzését célozta - nem értékelhető a Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében meghatározott állami szerv dolgozója által folytatólagosan elkövetett vesztegetés vétségeként.