A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10723/2007/3. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 8. §, 9. §, 10. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.I.10.723/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sztrókay Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sipos Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 29.M.2729/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.203/2006/11. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. szeptember 3. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.203/2006/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek

- tizenöt nap alatt - 120.000 /egyszázhúszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.2729/2004/21. számú ítéletével kötelezte az alperest 12 havi átlagkereset címén 12.000.000 forint, szabadságmegváltás címén pedig 772.735 forint megfizetésére.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1993. november 1-jétől az alperes ügyvezetői tisztségét látta el a gazdasági társaság 10%-os tulajdonosaként, a 90%-os többségi tulajdonos a felesége volt. A 2002. szeptember 27-én megtartott taggyűlés határozatot hozott arról, hogy a felperes 2002. november 1-jétől havi 1.000.000 forint személyi alapbérért határozatlan idejű munkaviszonyban látja el az ügyvezetői feladatokat. A felperes és felesége, mint az alperes tulajdonosai 2002. szeptemberében tárgyalásokat folytattak a D.-vel a felperes házastársa 90%-os tulajdonrészének átruházásáról, amelyre végül 2002. október 21-én került sor. Az alperes a 2003. július 22-ei belső vizsgálat során feltárt hiányosságok alapján a 2003. augusztus 25-én tartott taggyűlésén a felperest az ügyvezetői tisztségéből visszahívta, a határozat indokolást nem tartalmazott. A 2003. november 20-án elvégzett külső szakértői vizsgálat az alperesnél lévő iratanyagban nem találta a felperes munkaszerződését, amit a felperes a könyvvizsgáló felszólítására 2003. december 8-án küldött meg az alperesnek, és egyben 2003. augusztusától havi munkabére megfizetését kérte.

A felperes keresete alapján a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.360/2004/10. számú ítéletével helybenhagyta a Fővárosi Bíróság 22.G.40.381/2004/4. számú ítéletét, amelyben a cégbíróságnak a felperest mint ügyvezetőt a cégjegyzékből törlését elrendelő végzését hatályon kívül helyezte arra tekintettel, mert a taggyűlést szabálytalanul hívták össze.

A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ügyvezetői tisztségéből visszahívást elrendelő határozat a munkaviszonyáról nem rendelkezett, ezért az még fennáll, és elmaradt bérét igényelte. Másodlagosan a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva egy évi átlagkeresete és szabadságmegváltása megfizetését kérte. Az alperes ellenkérelmében a munkaszerződés utóbb történt elkészítésére, valamint a jó erkölcsbe ütközésére, semmisségére hivatkozott.

A munkaügyi bíróság nem osztotta az alperesi álláspontot, mivel a munkaszerződés utólagos megkötését nem találta bizonyítottnak, továbbá megítélése szerint a munkaszerződés megkötése a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján nem ütközött a jó erkölcsbe, a kikötött munkabér nem volt aránytalan.

Az elsőfokú ítélet szerint a Gt. 24. § (1) bekezdése alapján a határozatlan időre kötött munkaszerződést a megválasztástól öt évre szólónak kell tekinteni, és ezt a munkaviszonyt az alperes indokolás nélkül szüntette meg, ezért a felperest az Mt. 88. § (1) bekezdése alapján az igényelt 12 havi átlagkereset megilleti, továbbá az Mt. 136. § (1) bekezdése alapján a szabadságmegváltás is jár a részére.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.203/2006/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból okszerűtlen, megalapozatlan következtetésre jutott. Álláspontja szerint a felperes munkaszerződése az EBH 2003.956. számú eseti döntésben kifejtett értelmezés alapulvételével a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe és a 4. § (1) bekezdésébe ütközött, ezáltal semmis volt, ugyanis az ügyvezetői feladatok munkaviszonyban történő ellátását a korábbi körülményekhez képest semmi nem indokolta. Arra a többségi tulajdonváltás miatt, a veszteséges működéshez képest kirívóan magas bérrel került sor, továbbá az új többségi tulajdonost mindezekről nem tájékoztatták, a munkaszerződésről nem tudott, munkaszerződést nem kapott. Ezek alapján a másodfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak minősítette, kiemelve a felperes részéről a jóhiszeműség és tisztesség elvének megsértését is.