BH 1986.1.3 Járművezetéstől való végleges eltiltás mellékbüntetés kiszabásának szempontjai [Btk. 59. § (1) bek., 187. § (1) bek., BK 107. sz.].

A városi bíróság a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt - a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás utólagos elrendelése esetén fogházban végrehajtandó - 4 hónapi szabadságvesztésre és 6 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a terheltet a járásbíróság első ízben gondatlanságból elkövetett közlekedési vétség és a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt 5 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra, másodízben pedig szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette miatt 4 évi szabadságvesztésre és 3 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A két ítélettel kiszabott büntetéseket utóbb a járásbíróság összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés mértékét 4 év 2 hónapi szabadságvesztésben állapította meg.

A terhelt szabadulását követően személygépkocsi vezetésére szóló jogosítványt szerzett, és a baleset időpontjában érvényes vezetői jogosítvánnyal rendelkezett.

A terhelt személygépkocsiját tompított fényszóró használata mellett mintegy 60 km/óra sebességgel vezette, figyelmetlensége miatt lehaladt a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára, majd ekkor a gépkocsit hirtelen balra kormányozta, és ennek következtében áttért a bal oldali forgalmi sávba, majd az úttestről lehaladva egy villanyoszlopnak ütközve állt meg. A baleset következtében a gépkocsiban ülő sértett a harmadik háti csigolya elmozdulás nélküli törését szenvedte el.

A jármű vezetésekor és az ütközés pillanatában a terhelt vérében - alkoholos befolyásoltságot még nem eredményező és a biztonságos vezetési képességet károsan nem befolyásoló - 0,34 ezrelékes alkoholszint volt.

A megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Határozatának indokolásában azonban rámutatott arra, hogy a felülbírált ítéletnek a szabadságvesztés tartamára és a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés idejére vonatkozó rendelkezései kirívóan enyhék, azonban a Be. 241. §-ának (1) bekezdése szerint súlyosítási tilalom érvényesülése folytán e törvénysértés kiküszöbölésére nem kerülhetett sor.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A terhelt korábban már két ízben szabadságvesztés büntetésre volt ítélve közlekedési bűncselekmények elkövetése miatt. A második esetben rendkívül súlyos kimenetelű - egy ember halálát, ugyanakkor több személy súlyos sérülését is eredményező - balesetet okozott, miközben a cselekménye elkövetésekor közepes-súlyos fok határán levő alkoholos befolyásoltság állapotában vezette gépkocsiját. A most tárgyalt ügyben is az állapítható meg, hogy a közúti balesetet a terhelt figyelmetlensége okozta, nem hagyható azonban figyelmen kívül az a körülmény, hogy a terhelt ebben az esetben is tudatosan megszegte a járművezetőkre vonatkozó alkoholfogyasztási tilalmat, a vezetés előtt szeszes italt fogyasztott.

Ezek a körülmények, valamint a vádlott egész életvitele személyének nagyobb fokú társadalomra veszélyességére utal. Cselekményének tárgyi súlya is jelentősebb, s csak a szerencsés véletlennel magyarázható a súlyosabb következmény elmaradása.