A Kúria Bfv.1757/2014/9. számú precedensképes határozata embercsempészet bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 61. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Kiutasításnak csak tíz évi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye azzal szemben, akinek a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne, feltéve, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.

***********

KÚRIA

Bfv.I.1757/2014/9.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 24. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

Az embercsempészés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben IV. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva a Mosonmagyaróvári Járásbíróság B.345/2012/102. számú, valamint a Győri Törvényszék 3.Bf.209/2013/19. számú ítéletét megváltoztatja,

IV. rendű terhelt tekintetében a Magyarország területéről kiutasítást mellőzi.

Egyebekben a megtámadott határozatokat a IV. rendű terheltet érintő részében hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Mosonmagyaróvári Járásbíróság a 2013. április 30-án meghozott B.345/2012/102. számú ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés c) pont]; ezért mint bűnszervezetben elkövetőt három év egy hónap fegyházbüntetésre, öt év kiutasításra és hatvan napi tétel, napi tételenként kettőezer-ötszáz forint, összesen egyszáz-ötvenezer forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Győri Törvényszék a 2013. szeptember 3-án jogerőre emelkedett 3.Bf.209/2013/19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: megállapította, hogy cselekménye az 1978. évi IV. törvény 218. § (2) bekezdés a) és b) pont szerint is minősül. A bűnszervezetre utalást, a feltételes szabadság lehetőségéből kizárást és a pénzbüntetést mellőzte, a kiutasítás tartamát három évre mérsékelte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Egyebekben az első fokú ítéletet a IV. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ítéletek ellen a IV. rendű terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyben sérelmezte a szabadságvesztés mellett a vele szemben kiszabott kiutasítást. Beadványa szerint ügyét a 2012. évi C. törvény rendelkezései szerint kellett volna elbírálni, továbbá kiutasítást vele szemben nem lehetett volna kiszabni, mert több mint tíz éve jogszerűen tartózkodik Magyarország területén, élettársi kapcsolatban él, családi kapcsolatai ide kötik.

A Legfőbb Ügyészség BF.1992/2014. számú írásbeli nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány alapos, ezért indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen a megtámadott határozatot a IV. terhelt tekintetében változtassa meg. A terhére rótt cselekményt minősítse társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettének [Btk. 353. § (1) bekezdés, Btk. 353. § (2) bekezdés a) és b) pont, Btk. 353. § (3) bekezdés d) pont]. Mellőzze a kiutasítást. Állapítsa meg, hogy a terhelt a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. Egyebekben a megtámadott határozatot a IV. rendű terheltet érintően hatályában tartsa fenn.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a IV. rendű terhelt tartózkodási joggal rendelkezett, 1990. január 14. napjától - kisebb megszakításokkal - Magyarország területén tartózkodott. A terhelt alappal hivatkozik felülvizsgálati indítványában a több mint tíz éves jogszerű tartózkodásra. Ebben az esetben a kiutasítás feltételéül a törvény tízévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabását írja elő, ezért a kiszabott szabadságvesztés mértékére figyelemmel a kiutasítás alkalmazása törvénysértő.

Ugyanakkor a Győri Törvényszék nem vizsgálta, hogy a IV. rendű terhelt esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége szempontjából az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény vagy az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény anyagi jogi rendelkezései a kedvezőbbek.

A cselekmény büntetendősége, anyagi jogi minősítése és a büntetési fenyegetettsége az elkövetéskor hatályos jogi rendelkezésekhez képest ugyan nem változott, ám az elbíráláskor hatályos rendelkezések a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének szempontjából kedvezőbbek. Ekként a IV. rendű terhelt cselekményének az elkövetéskor hatályos anyagi jogi rendelkezések szerint történt elbírálása anyagi jogi rendelkezéseket sért.

****

A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség álláspontja a kiutasítás mellőzése tekintetében alapos, egyebekben nem megalapozott.

A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványban meghatározott részében és az indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - más eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülbírálta. Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt.

A bűncselekményt mind az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény (a Btk.), mind a terhelt terhére megállapított bűncselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény 2. §-a szerint az elkövetéskor hatályos törvényt alkalmazva kell elbírálni, kivéve, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el.