BH 1990.12.482 Gazdasági társaság megszűnése esetén semmis a társaság tagjai között létrejött az a megállapodás, amelyben valamelyik tag a társaság veszteségéből a többi tagra eső részarányt átvállalja [Ptk. 570. § (4) bek.].*

A felek 1985. augusztus 25-én jogi személyiség nélküli gazdasági társulást alapítottak bútoralkatrészek gyártására és forgalmazására. A társaság közös megegyezéssel 1986. december 31-én megszűnt. A társaság végelszámolásában a felek nem tudtak megegyezni és a felperes módosított keresetében 877 499 Ft kétszeres kifizetéséből adódó követelést, 3 358 000 Ft vagyoni részesedést, az 1986-os év eredményéből 42 000 Ft vagyonarányos nyereséget, valamint a felperes felróható magatartása miatt a társaság termeléskiesése következtében őt ért 18 210 000 Ft kártérítést és kamatainak megfizetését követelte az alperestől.

Az alperes - szakértői bizonyítás után - a vagyoni hozzájárulás mértékét és a kétszeres fizetéssel kapcsolatos felperesi igényt összegszerűen nem vitatta. Beszámítani kérte azonban az 1985. évi és az 1986. évi veszteségből az alperest vagyonarányosan terhelő összeget, valamint az 1986. évi gazdálkodás után a felperest terhelő béradó és vagyonadó összegét, továbbá a gesztori díjat a teljes felperesi követelés erejéig.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek megállapodása szerint a gazdasági társaság induló vagyonát az alperes biztosította, és a felperes vállalta, hogy az őt terhelő 40 %-os részesedést évenként egyenlő mértékű részletfizetés formájában utalja át az alperesnek. A szakértő megállapítása szerint a társaság megszűnéséig azonban csak 16,67 %-os arányban teljesítette kötelezettségét. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a gazdasági társaság az 1985. évben veszteséggel zárt, ezt a veszteséget, illetve a társaság veszteségéből a felperesre eső vagyonarányos részt azonban az alperes magára vállalta. Megállapította továbbá, hogy a felperes állításával szemben a gazdasági társaság az 1986-os évet is veszteséggel zárta. Kétségtelen továbbá az is, hogy a társaság tevékenysége során a gesztor alperes terhére vagyonadót és béradót számoltak el, és az igazgatótanács határozata értelmében az alperes 200 000 Ft gesztori díj elszámolására is jogosult volt.

Arra tekintettel, hogy az 1985. év teljes társasági veszteségének viselését az alperes magára vállalta, továbbá mert a 22/1978. (X. 19.) PM számú rendelet 26. §-ának (6) bekezdése a béradónak és a vagyonadónak a társaság terhére való elszámolását nem teszi lehetővé, az ezekkel kapcsolatos alperesi beszámítási kifogásnak nem adott helyt. Úgy rendelkezett azonban, hogy az alperes az 1986. évi társasági veszteség alperesre eső részének 40 %-át, valamint a gesztori díjat összesen 1 043 123 Ft erejéig beszámíthatja a felperes követelésébe.

Figyelemmel arra, hogy a felperes követelésével kapcsolatban a nem vitás felperesi vagyoni részarány 3 358 000 Ft, továbbá hogy az alperest a felperes kétszeri fizetése alapján terhelő 877 499 Ft-ból levonásra kerültek az alperes által beszámítani kért, a fentiek szerint jogos összegek, az elsőfokú bíróság részítéletben kötelezte az alperest, hogy a társaság végelszámolása fejében fizessen meg a felperesnek összesen 3 192 376 Ft-ot és ennek különböző esedékességi határidőktől számított kamatait. A felperes kártérítési követelése tekintetében a részítélet jogerőre emelkedését követően rendelte el az eljárás további folytatását.

A részítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes a fellebbezésében az alperes beszámítási kifogásának az elutasítását, az alperes pedig a felperes végelszámolással kapcsolatos igényének elutasítását kérte. A felperes fellebbezése nem, míg az alperesé részben alapos. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást a perbeli gazdasági társaság végelszámolása kérdésében teljes egészében feltárta, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság elfogadta ítélkezése alapjául.

Nem értett egyet azonban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely az alperes beszámítási kifogásából elutasította az 1985. évi veszteségre, továbbá a gazdasági társaságot az 1986. évben terhelő vagyon- és béradóra vonatkozó követelést, illetve hogy a társaság megszüntekori tényleges helyzettel szemben a szerződésben rögzített vagyoni részarányokat vette figyelembe.

A gazdasági társaság megszűnt, és megszűnéséig a felperes nem teljesítette azt a szerződésben vállalt kötelezettségét, hogy a társaság vagyonában 40 %-os részesedést szerez. A szakértői vélemény értelmében vagyoni részesedés a társaság megszűnésekor, illetve ezt megelőzően még a társaság fennállásának egész ideje alatt 16,67 % volt. A végelszámolás során ezért a felperes kizárólag a tényleges részesedés alapján tarthat igényt vagyonrésze kiadására, s ennek megfelelően viseli a veszteséget, az egyéb terheket. Maga a felperes sem hivatkozott ugyanis arra, de a társulási szerződés ezt ki is zárja, hogy a társaság megalapításakor az alperest ajándékozási szándék vezette volna.