BH 1977.8.327 I. Az olyan megállapodás, amely szerint az egyik fél által rendelkezésre bocsátott pénz felhasználásával a másik gazdasági tevékenységet folytat és a haszon őket közösen illeti meg, nem vállalkozási, hanem társasági szerződésnek minősül [Ptk. 571. §].

II. A szocialista együttélés követelményeit sérti és mint ilyen semmis az a társasági szerződés, amely az egyik félnek munka nélkül, aránytalan anyagi előnyt biztosít [Ptk. 200. § (2) bek., 237. §.].

A felek 1974. április 9-én abban állapodtak meg, hogy házi sertéshizlalás és értékesítés céljából társulnak. A felperes 11 db sertés megvétele és takarmányozási költségeinek fedezete céljára két részletben 10 000 Ft-ot adott át az alpereseknek. Ennek ellenében az alperesek vállalták az állatok gondozását, az állami felvásárló szerv útján történő értékesítését, végül azt, hogy a felperesnek 1974. szeptember 15-ig összesen 16 000 Ft-ot megfizetnek. Az írásbeli megállapodásban az alperesek a 16 000 Ft-ban megjelölt tartozást pénzkölcsönként tüntették fel. Az alperesek a szerződéssel vállalt kötelezettségüket nem teljesítették.

A felperes keresetlevelében 16 000 Ft "kölcsöntartozás" megfizetésére kérte az alperesek kötelezését.

Az alperesek kezdetben arra hivatkoztak, hogy a hizlalás idején az állatok megbetegedtek, így azok értékesítésére csak később kerülhet sor.

Az alperesek 10 000 Ft erejéig elismerték a felperes követelését, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a sertéseket a vásárban járlatlevél nélkül ismeretlen személynek 8000 Ft-ért eladták. Állításuk szerint az értékesítésre azért volt szükség, mert az állatok további hizlalására - étvágytalanságuk miatt - nem volt lehetőség.

Az első fokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt a felperes részére fizessenek meg 16 000 Ft-ot, annak 1975. január 30-tól járó évi 5% kamatát és 2100 Ft perköltséget. A bíróság megállapította, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre, az alperesek a szerződésben vállalt kötelezettségeiket felróhatóan megszegték. Az állatállományt saját céljaikra használták fel, annak értékesítésével mintegy 15 000 Ft haszonra tettek szert. Így a kikötött 6000 Ft-ra a felperes jogszerűen tarthat igényt.

Az első fokú ítélet ellen az alperesek fellebbeztek. Miután azonban a fellebbezési illetéket nem rótták le, a másodfokú bíróság a fellebbezést - érdemi vizsgálat nélkül - elutasította.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.