BH 2006.12.417 A törvényben a munkáltató számára előírt munkaszerződés - módosítási kötelezettség megszegése a munkavállaló rendkívüli felmondása jogszerű indokául szolgálhat [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, az ügyben irányadó Mt. 76/C. § (4) bekezdés].

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését és érdemi döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a munkavállalói rendkívüli felmondás törvényi feltételei a felperes rendkívüli felmondásának időpontjában nem álltak fenn. Jogszabálysértőnek minősítette a másodfokú bíróságnak azt a hivatkozását, hogy az ügyben az alperest az Mt. 76/C. § (4) bekezdése alapján a munkaszerződés-módosításának kötelezettsége terhelte, mert ez a rendelkezés 2002. szeptember 1-jén lépett hatályba, tehát a rendkívüli felmondást megelőző alperesi székhelyváltozáskor (2002. május 6.) még nem volt hatályban. Vitatta továbbá, hogy a felperes számára aránytalan terhet jelentett volna az alperes által térítésmentesen biztosított autóbusz igénybevétele az sz.-i munkahelyre való utazás céljából. A tanúvallomások alapján a székhelyváltozás miatt a közlekedési idő nem haladta meg a napi másfél órát. Arra is hivatkozott, hogy a felperes személyes körülményei, ezen belül a J.-n lévő állandó lakóhelye, az idegen nyelv tanulása az alperes érdekkörén kívül eső körülmények, és nem függenek össze a felek között fennállt munkaviszonnyal. Hangsúlyozta, hogy a felperes családi körülményei: nőtlen, egyedülálló, gyermek ellátásáról nem kell gondoskodnia, a rendkívüli felmondást nem indokolták. Mindezekből az alperes arra következtetett, hogy részéről a munkaszerződés módosításának elmaradása nem alapozta meg a felperes rendkívüli felmondását.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése "megváltoztatását" kérte, felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság jogerős ítéletének hatályában való fenntartására irányult. Előbbi kérelme indokolásaképpen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság "elfeledkezett" a 2003. május 16-ai tárgyaláson pontosított felperesi költségigényről való döntésről. További előadása szerint a másodfokú bíróság döntése nem jogszabálysértő.

Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg. A felperes az alperessel 1999. március 25-én kötött munkaszerződést üzletkötő munkakörre. A munkaszerződés 1. pontja szerint a felperes munkavégzési helye a munkáltató Budapest, X. krt. 76. szám alatti irodája.

A felperes 2002. május 6-án rendkívüli felmondással élt. Előzményként előadta, hogy a cég 30 km-rel távolabb költözik a munkavégzési helyétől, ezt a körülményt mérlegelve az igazgató szóban hozzájárult a munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséhez, utóbb azonban az igazgató a felperes kérelmének teljesítését megtagadta, a felperest a munkaviszonyának megszüntetésére hívta fel. A felperes a rendkívüli felmondása indokául a munkaviszonyának fenntartását a munkahelyre való eljutás, illetve hazajutás időtartamának jelentős mértékű megváltozása miatt rendkívüli nehézséget okozóként minősítette azzal, hogy ennek elfogadására nem köteles.

A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az Mt. 96. § (7) bekezdés alapján az alperesnek 35 nap felmondási időre járó munkabérben és egy havi átlagkeresetnek megfelelő összegben való marasztalását kérte.

Az alperes viszontkeresete az Mt. 101. § (1) bekezdése alapján a felperesnek 268 333 forint kártérítés megfizetésére való kötelezésére irányult. Viszontkereseti kérelmét a felperes rendkívüli felmondásának jogellenességével indokolta.

Az elsőfokú bíróság Sz. L. és S. B. tanúvallomását mérlegelve arra következtetett, hogy az alperes írásban a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséhez nem járult hozzá. Megállapította, hogy az ügyvezető a felperesnek a székhelyváltozással kapcsolatos kifogására arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaviszonyát saját rendes felmondásával megszüntetheti.

A fenti tényállás alapján meghozott ítéletével a elsőfokú bíróság a felperest az alperes részére 268 333 forint kártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte, a felperes keresetét elutasította.

Az Mt. 96. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem áll fenn okozati összefüggés az alperes magatartása és a felperes munkaviszonya fenntartásának lehetetlenné válása között, az alperes továbbá nem tanúsította a jogszabályban megjelölt vétkes magatartást. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez nem járult hozzá, nem szolgálhat a munkavállaló felperes rendkívüli felmondása jogszerű indokaként.

Az Mt. 76. § (helyesen Mt. 76/C. §) (4) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság kimondta, hogy a munkáltató a székhelyének, telephelyének módosulására tekintettel - általában - egyoldalúan jogosult a munkavállaló munkahelyének megváltoztatására. Az adott esetben a munkáltató nem volt köteles a munkaszerződés-módosításra, mivel a felperes munkavégzésének körülményei érdemben nem változtak, és családi körülményeit alapul véve sem keletkezett a terhére jelentős érdeksérelem a székhelyváltozás miatt. Mindezek miatt a felperes rendkívüli felmondása a jogszabálynak nem felelt meg.

A munkaügyi bíróság az Mt. 101. § (1) bekezdés alapján a felperesre irányadó felmondási időt figyelembe véve rendelkezett a felperes kártérítési kötelezettségéről.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és "kereseti kérelmének megfelelően az alperes 268 333 forint kártérítés és 10 000 forint perköltség megfizetésére való kötelezését" kérte.

A másodfokú eljárásban a felperes a fellebbezési kérelmét módosítva az írásba foglalt keresetének megfelelő összeg megfizetését, továbbá az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte.