A Kúria Bfv.334/2015/4. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 424. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 179. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk (2) bek., IX. cikk (1) bek., (2) bek.] Bírók: Akácz József, Kónya István, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozás, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. (36/1994. (VI. 21.) AB hat.) Azt, hogy valamely állítás a becsület csorbítására alkalmas-e, objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint kell megítélni. (BJD 8970.)

***********

KÚRIA

Bfv.III.334/2015/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év július hó 29. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rágalmazás vétsége miatt P. G. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Járásbíróság 35.B.175/2013/24. számú ítéletét és a Szombathelyi Törvényszék 6.Bf.352/2014/7. számú végzését hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálati indítványnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s

P. G. terheltet a Szombathelyi Járásbíróság a 2014. július 1. napján kelt 35.B.175/2013/24. számú ítéletével, illetve a Szombathelyi Törvényszék a 2014. december 2-án jogerős 6.Bf.352/2014/7. számú végzésével az 1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.

A jogerős határozat ellen P. G. terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Az indítvány szerint a terhelt és munkatársai az ún. "bundaügy" kapcsán részben a birtokukba került nyomozati iratok, részben oknyomozás során feltárt adatok alapján a nyilvánosságot kívánták tájékoztatni, egyben a figyelmet felhívni arra, hogy többek ellen, illetve több befolyásolt mérkőzés miatt nem indult büntetőeljárás, következésképpen a cselekmény nem veszélyes a társadalomra.

Az indítvány jogi álláspontja szerint a terhelti magatartás az Alaptörvényben biztosított "véleménynyilvánítás és a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás körébe tartozik".

A fentieken túlmenően semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre a tekintetben, hogy a terhelt cselekményét szándékosan követte volna el, hiszen a másodfokú nyilvános ülésen elismerte, hogy "nem állt szándékukban az, hogy D. L-nek kárt okozzanak". A terhelt szándékát egyebekben a magánvádló sem bizonyította.

A terhelt szándéka kizárólag arra terjedt ki, hogy a nyilvánosság elé tárják bizonyítékukat és az abból levont következtetésüket.

A közlemény sérelmezett része nem tényállítás, hanem a nyomozati iratok tartalmán alapuló szubjektív következtetés, vagyis hiányzik a rágalmazás törvényi tényállásának egyik eleme, nevezetesen a tény állítása.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozik a Kúria PK 12. számú állásfoglalás III. pontjára, és indítványozza, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a Szombathelyi Törvényszék határozata sérti a terhelt Alaptörvényből fakadó jogait, továbbá a megtámadott határozat sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított információs alapjogát. Álláspontja szerint a terheltnek nem csak joga, de kötelessége a birtokába jutott információkról a közvéleményt tájékoztatni.

A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban a nyomozás hiányosságait, elsősorban a szerző, a valódi tettes személyének felderítését hiányolja arra hivatkozással, hogy "a hiányos vádiratot, a le nem folytatott bizonyítási eljárást nem lehet bírói megérzéseken alapuló, de súlyos jogi aggályokat felvető mérlegeléssel helyettesíteni, mert az a megkívánt kétséget kizáró ítéleti bizonyosságot nem éri el".

Kétségbe vonja annak törvényességét, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a főszerkesztő társtettesi bűnösségét megállapították a szerkesztőség egy tagja által írt cikk vonatkozásában, ugyanis semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre a tekintetben, hogy a terhelt részt vett volna a cikk megírásában. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy a főszerkesztő ismeri a megjelentett cikk tartalmát, netán azzal egyet is ért, még nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét.

A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a New York Times Co. vs. Sullivan ügyben hozott döntésére utalva hivatkozik arra, mely szerint lehet, hogy a terhelt hibázott és ő, valamint a szerkesztőség nem helyes módon értékelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azonban ennek büntetőjogi értékelése a sajtószabadság lényege ellen hat.

A PK 14. számú állásfoglalásra hivatkozással tévesnek tartja a bíróság azon álláspontját, miszerint a terhelti szerkesztőség közlése nem egy büntetőeljárásról való tájékoztatás keretében történt.

Végezetül alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással a másodfokú bíróság határozatának megváltoztatását és "az Alaptörvénynek és a törvénynek megfelelő" - felmentő - határozat meghozatalát indítványozza.

A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben nem alapos.