A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21238/2009/4. számú határozata használati díj tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 157. §]

Pfv.II.21.238/2009/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt I. r. és II. r., és a személyesen eljáró III. r. alperesek ellen használati díj megfizetése és egyebek iránt a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság előtt 14.P.22.045/2004. szám alatt megindított és a Fővárosi Bíróság 43.Pf.634.332/2008/2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős ítélet ellen a II. r. alperes által 54. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, amelyből 20.000 (húszezer) forint az ÁFA.

Kötelezi a II. r. alperest, hogy az illetékes adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 192.240 (egyszázkilencvenkettőezer-kettőszáznegyven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A B., H. út alatti és az ingatlan-nyilvántartásba hrsz. alatt bejegyzett felépítményes ingatlan az alperesek közös tulajdona. Az I. r. alperes 40/100 tulajdoni hányadát a szülei, a felperes és a II. r. alperes haszonélvezeti joga terheli. A szülők (a felperes és a II. r. alperes) házastársak voltak és még az együttélésük alatt, 1990-ben bővítették az ingatlant úgy, hogy a ráépítéssel kapcsolatos megállapodás eredményeként a felperes résztulajdonjogot szerzett, míg az eredetileg is résztulajdonos II. r. alperes tulajdoni hányada megnövekedett. A ráépítés eredményekénti értéknövekedésnek megfelelő tulajdoni hányadot a szülők a házasságuk felbontását követően, 1995-ben gyermekükre az I. r. alperesre ajándékozással átruházták, maguknak haszonélvezeti jogot fenntartva. Az ajándékozási szerződés 6. pontja szerint az ajándékozott ingatlan hasznait - egymás között egyenlő arányban - a haszonélvezők húzzák. A bővítéssel kialakított részben a felperes és a II. r. alperes az életközösségük fennállta alatt, sőt még a házasságuk 1993-ban történt felbontását követően is közösen cukrászdát, majd további, a II. r. alperes által finanszírozott átalakítással sörözőt, illetőleg pizzériát üzemeltettek. 1999. október 1-jén a felperes a közös üzemeltetéssel felhagyott. Azóta az említett vendéglátóhelyet a II. r. alperes üzemelteti.

Az 1990-ben született I. r. alperes a szülők életközösségének a megszűnése után az édesanyjánál, a II. r. alperesnél nyert elhelyezést, és a bíróság az apát, a felperest havi 10.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. A felperes azonban a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének nem tett eleget és a II. r. alperes kérésére 2003-ban az illetékes gyámhivatal a gyermektartásdíj állam általi megelőlegezését elrendelte. A vonatkozó határozat indokolásában foglaltak szerint a teljesítés elmulasztását a felperes azzal indokolta, hogy a közösen épített és üzemeltetett "vállalkozást a váláskor nem osztották meg és ezen követelése fejében nem fizet tartásdíjat", "vagyonmegosztást vagy havi járandóságot követel a volt feleségétől, eziránt pert is fog kezdeményezni. Amíg ez be nem fejeződik, nem kíván tartásdíjat fizetni."

Bár a felperes már 2000. novemberében jogi képviselője által kísérletet tett a házassági vagyonjogi igények rendezésére, végülis csak 2004-ben indított pert - a perben kirendelt szakértő utóbb nem vitatott megállapítása szerinti 3.040.000 forint értékű - haszonélvezeti joga érvényesítése érdekében. Módosított keresetében az I. és II. r. alperesek egyetemleges kötelezését kérte haszonélvezeti joga 3.040.000 forint ellenértékű megváltására és 4.625.500 forint többlethasználati díj és kamatai megfizetésére.

Az alperesek a kereset teljes elutasítását indítványozták. Többlethasználati díj megítélése esetére abba a lejárt gyermektartásdíj és 142.000 forint ajándékozási illeték összegének a beszámítását kérték. Elsődleges védekezésük az volt, hogy a felperes ráutaló magatartásával ingyenesen lemondott a haszonélvezeti jogáról. Másodlagosan azzal érveltek, hogy a felperesnek a gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése tárgyában folyamatban volt eljárásbeli nyilatkozata hallgatólagosan kötött egyezséget jelent. E szerint a felperes a gyermektartásdíj kötelezettsége "fejében" nem gyakorolja a haszonélvezeti jogát, a II. r. alperes pedig "lemond" a gyermektartásdíjról.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest a felperes javára 15 nap alatt teljesítendő 3.040.000 forint (a felperes haszonélvezeti joga ellenértékének) a megfizetésében marasztalta, a II. r. alperest 3.204.000 forint, valamint ennek 2004. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó kamatai, mint többlethasználati díj megfizetésére kötelezte. Ennek megfelelően határozott a perköltségről és a le nem rótt illeték viselésének a kötelezettségéről. Megkereste az illetékes földhivatalt a felperes haszonélvezeti jogának a törlése iránt. A III. r. alperest mindezen rendelkezések tűrésére kötelezte. Egyebekben pedig a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének az indokolása szerint - a per adatainak mérlegelésével - az alperesek védekezését sem a felperes haszonélvezeti jogáról való lemondása, sem a II. r. alperes által hivatkozott egyezség létrejötte tekintetében nem találta tényként megállapíthatónak. Rámutatott, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlásával való felhagyás nem jelent egyben e jogról történő lemondást. Ezért a "megváltásra" irányuló felperesi igény jogalapja fennáll, de csak a tulajdonos I. r. alperessel szemben

A bírói gyakorlatnak megfelelőként rögzített állásfoglalása szerint megállapodás hiányában - amelynek léte nem bizonyított - a közös haszonélvezet gyakorlásának a módját a közös tulajdonban lévő dolog használatának szabályozása szerint kell rendezni. Nem vitatott, hogy 1999. október 1-je óta a II. r. alperes a felperesi hányad vonatkozásában is gyakorolta a haszonélvezeti jogot. Ezért - a közös tulajdon használatának szabályai szerint - az I. r. alperes nem de a II. r. alperes többlethasználati díjjal tartozik. Azt ugyanis - a II. r. alperes végrehajtási kérelmére, a gyermektartásdíj felemelése iránti igényére és az állam általi ideiglenes megelőlegezésének a kérelmezésére is tekintettel - nem lehet megállapítani, hogy a II. r. alperes a többlethasználatát a gyermektartásdíjról való "lemondásával" ellentételezte volna. Ezt az ellentételezést a gyermektartásdíj behajtása iránti II. r. alperesi tevékenység kifejezetten kizárja.

A beszámítás iránti alperesi igényeknek helytadva az elsőfokú bíróság a felperes két kereseti kérelmének az összegszerűségéről a szakértői vélemény alapulvételével határozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. alperesek fellebbeztek. A II. r. alperes saját magával szemben is a többlethasználati díj iránti felperesi kereset elutasítását kérte. Az I. r. alperes pedig a felperes haszonélvezeti jogának a megváltására kötelezését sérelmezte. A többlethasználati díj tekintetében az I. r. alperessel szembeni, a haszonélvezet megváltása vonatkozásában a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító elsőfokú rendelkezés tehát fellebbezés hiányában elsőfokon jogerőre emelkedett.