BH 2015.1.3 I. A csődbűntett miatt indult büntetőeljárásban a felszámolás elrendelése csak büntethetőségi előfeltétel, azonban a fizetésképtelenség tényét (2007. június 1. napját követő cselekmény esetében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet) az e bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban a bíróság a felszámolás jogerős elrendelésétől, annak időpontjától, illetőleg a fizetésképtelenség beálltának e határozatban megjelölt időpontjától függetlenül állapítja meg: így a fedezetelvonó csődbűntett a felszámolás elrendelése előtt és az után is elkövethető [1978. évi IV. tv. 290. § (1) bek. a), b) pont, (6) bek.].

II. A fedezetelvonó csődbűntett akkor is megállapítható, ha a gazdálkodó szervezet hitelezők kielégítése elől kimentett vagyonának jogi sorsa a közhitelű nyilvántartásból nyomon követhető [1978. évi IV. tv. 290. § (1) bek. b) pont].

Pertörténet:

Kecskeméti Járásbíróság B.194/2012/10., Kecskeméti Törvényszék Bf.366/2012/3., Kúria Bfv.363/2014/6. (*BH 2015.1.3*)

***********

[1] A városi bíróság a 2012. június 13-án kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki csődbűntettben [1978. IV. tv. 290. § (1) bek. a) pontja] mint bűnsegédet és közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] mint társtettest, ezért halmazati büntetésül négy hónap, végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és előzetes mentesítésben részesítette. Emellett a bíróság a d.-i belterületi házas ingatlanra vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2013. július 3-án jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a terhelt előzetes mentesítésben részesítését mellőzte.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

[4] Álláspontja szerint súlyos eljárási szabálysértés történt, amikor a megismételt eljárásban a bíróság felolvasta három tanú vallomását, holott kihallgatásuk az alapeljárásban a Be. akkor hatályos 82. § (2) bekezdése és a 85. § (3) bekezdése szerinti előírásoknak nem felelt meg. Ezért ezeket a tanúvallomásokat ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből, ami azt vonja maga után, hogy a tényállás megalapozatlanná válik és így az ítéletét a bíróság nem tudná megindokolni. Ez pedig a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési és ezáltal felülvizsgálatot megalapozó ok.

[5] Az indítványozó szerint emellett anyagi jogi szabályt sértettek az eljárt bíróságok a fizetésképtelenség, az elkövetési magatartás, az eredmény és ezzel kapcsolatos okozati összefüggés, valamint a szándékosság értelmezése során.

[6] Álláspontja szerint az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 290. §-ában meghatározott csődbűncselekmény védence terhére nem volt megállapítható, mivel a bűncselekmény tényállása objektív büntethetőségi feltételként tartalmazza a felszámolás elrendelését, aminek előfeltétele a fizetésképtelenség megállapítása.

[7] Arra hivatkozva, hogy miután a P. C. Kft. felszámolását a bíróság 2006. szeptember 15-én rendelte el és a végzés 2006. október 16-án emelkedett jogerőre, megítélése szerint ezen időpontot megelőzően a kft. nem lehetett fizetésképtelen. Így nem volt fizetésképtelen a kölcsön közjegyzői okiratba foglalásakor, 2005. október 13-án sem. Ezen az sem változtat, hogy a Cstv. a fizetésképtelenség megállapítására akkor is alapot ad, ha a lefolytatott végrehajtási eljárások eredménytelenek voltak, mivel 2005. október 13-án még folytak a végrehajtási eljárások, az ingatlan árverését éppen csak kitűzték, azaz a fizetésképtelenség ezen az alapon sem volt megállapítható.

[8] Kifejtette, hogy ugyan a bíróság az elrejtést, eltitkolást jelölte meg elkövetési magatartásként, azonban a II. r. terhelt javára a végrehajtási jog, majd később a tulajdonjoga is bejegyzésre került a nyilvános és közhiteles ingatlan-nyilvántartásba, így fel sem merülhet, hogy az ingatlan jogi sorsa ne lett volna követhető a hitelezők számára. Ezért sem az elrejtés, sem az eltitkolás megállapítása nem lehetett megalapozott. Az olyan magatartás, amely az adott vagyontárgyat nem teszi hozzáférhetetlenné a hitelezők számára, nem sérti és nem is veszélyezteti a hitelezők kielégítését.

[9] Álláspontja szerint a csődbűncselekmény eredménye, azaz a hitelezői igény kielégítésének részben vagy egészben történő meghiúsítása és a terhelti magatartás között nem volt okozati összefüggés. A hitelezők a d.-a.-i gázszolgáltató, az E. Távközlési Zrt. és az APEH nem éltek a Vht. által felkínált lehetőségekkel, holott akkor, ha részt vettek volna az árverésen, ők is megszerezhették volna az ingatlan tulajdonjogát. Emellett a II. r. terhelt a közjegyzői okirat keltezésekor még nem tudhatta, hogy az első árverés nem lesz sikeres, mint ahogy a záradékoláskor sem tudhatta, hogy a második árverés sem lesz eredményes.

[10] Hivatkozott arra is, hogy a hitelezők nem jelentettek be hitelezői igényt a felszámolási eljárásban, így az ő igényük kielégítésére ex lege nem is lett volna lehetőség, még akkor sem, ha az ingatlan a felszámolási vagyon részét képezi, az APEH pedig mindössze 125 000 forint igényt terjesztett elő, így követelése kielégítésének meghiúsulása a hitelezői igénybejelentés hiányára vezethető vissza.

[11] Utalt arra is, hogy a hitelezői igények kielégítésére a felszámolási vagyon még akkor sem lett volna elegendő, ha az ingatlant 18 000 000 forintért lehetett volna értékesíteni.

[12] Az indítvány szerint emellett az eljárt bíróságok helytelenül minősítették a megállapított bűncselekményeket, mivel akkor, ha a II. r. terhelt átadta a 10 000 000 forintot terhelttársának, és az I. r. terhelt azt kifizette a bosnyák férfinak, előbbi nem követett el bűncselekményt, míg az I. r. terhelt 10 000 000 forint vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésért lenne felelősségre vonható. Akkor pedig, ha védence átadta a 10 000 000 forintot az I. r. terheltnek, az I. r. terhelt azonban azt nem fizette ki a bosnyák férfinak, a II. r. terhelt ugyancsak nem követett el bűncselekményt, míg az I. r. terhelt sikkasztásért felelhetne.

[13] A védő utalt arra is, hogy abban az esetben, ha a II. r. terhelt nem adta volna át a 10 000 000 forintot az

I. r. terheltnek, számos más tényállási elem teljesülése esetén a gazdasági vesztegetést követte volna el.

[14] Vitatta az intellektuális közokirat-hamisítás megállapíthatóságát is, miután a bírói gyakorlat szerint a közjegyző által készített okirat nem a benne foglalt tények tartalmi valóságát bizonyítja, hanem kizárólag azt igazolja közhitelesen, hogy a fél a közjegyző előtt megjelent, és azt a nyilatkozatot tette, amelyet a közjegyző az okiratba foglalt; így álláspontja szerint az eljárás tárgyát képező közjegyzői okirat is csak azt bizonyította, hogy az adott napon, az adott személyek megjelentek a közjegyző előtt, és ott az okiratban foglalt nyilatkozatot tették meg, valamint megtörtént a pénzátadás. Nem valósíthatott meg közokirat-hamisítást a terheltnek a közjegyző által rögzített azon nyilatkozata sem, hogy a földhivatal által kiállított tulajdonilap-másolat szerint a T. utca 24. sz. alatti ingatlan a tulajdonában áll, annak ellenére, hogy ekkor már nem volt a terhelt tulajdonában, mivel azt korábban eladta, és a vevő tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte.