3/1991. (II. 7.) AB határozat
az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. 9. § (2) bekezdés második mondata alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Fazekas Klára budapesti (XIV., Varga Gyula András park 14/a) lakos jogszabály részleges alkotmányellenessége utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványa tárgyában meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. 9. § (2) bekezdésének második mondata alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Indítványozó az 1989. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Vjtv.) 9. § (2) bekezdésében szereplő, általa sérelmezett jogszabályi előírás alkotmányellenességének megállapítását arra hivatkozással kérte, hogy az ellentétes az Alkotmány 70/A. § -ában foglalt rendelkezésekkel. Kifogásolta, hogy az országgyűlési képviselők választása során - az eljárás alá vont törvényi rendelkezés alapján - a mandátumszerzés szempontjából nem vehetők figyelembe annak a pártnak a szavazatai, amelynek területi listáira leadott és országosan összesített szavazatai nem haladják meg a valamennyi párt területi listáira leadott és országosan összesített szavazatok négy %-át. Diszkriminatív rendelkezésnek tekintette, hogy ily módon érvényes szavazatokat nem vesznek figyelembe a mandátumok szétosztásánál, s a "kis pártokat" támogatók szavazata kevesebbet ér a "nagy pártokra" szavazókénál.
Az indítványozó szerint nem érvényesül az esélyegyenlőség elve, ha az általa sérelmezett előírás alapján megkülönböztetett politikai csoportok nem kapnak lehetőséget a Parlamentben való részvételre.
2. Az Alkotmánybíróság felkérésére kifejtett állásfoglalásában a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára a sérelmezett rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek. Rámutatott arra, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezés nem sérti a választójog egyenlőségének elvét, csupán a parlamenti döntéshozatalból zárja ki a csekély társadalmi támogatást, illetve kevés szavazatot kapott pártokat.
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során a következőkre volt tekintettel:
Az Alkotmány az általános rendelkezések között, a 2. § (2) bekezdésében kimondja, hogy "a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja." Az alapvető jogok és kötelességek között a 70. § (1) bekezdése előírja: "Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó lakóhelye Magyarországon van - az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen." A választások alapelveiről szóló fejezetben pedig, a 71. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.
A Vjtv. a választási eredmény megállapítására, s a mandátumszerzésre az egyéni választókerületben, valamint a területi és az országos lista vonatkozásában eltérő szabályokat állapít meg.
A területi listákon induló pártok a reájuk leadott szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. A párt jelöltjei az elért szavazatok számának függvényében, a párt által bejelentett sorrendben kapnak mandátumot.
A Vjtv. korlátot állít a listákon történő mandátumszerzéshez. A 8. § (5) bekezdésének megfelelően a törvényben előírt feltételek teljesítése esetében sem szerzi meg a mandátumot "a területi lista jelöltje, ha a mandátum megszerzéséhez az adott választókerületben szükséges számú szavazat több mint kétharmadát, illetőleg ha a területi listákra leadott országosan összesített érvényes szavazatok több mint négy százalékát nem érte el."
Az országos listák vonatkozásában eltérő szabályozás érvényesül: a 9. § (1) bekezdése a következőket írja elő: "Az országos listákon a jelöltek az országosan összesített töredékszavazatok arányában, a bejelentés sorrendjében jutnak mandátumhoz." A töredékszavazatok pozitív meghatározását e § (1) bekezdése, negatív meghatározását pedig a (2) bekezdése tartalmazza. Töredékszavazatnak minősülnek:
a) egyéni választókerületben a választás első érvényes fordulójában az olyan pártjelöltekre leadott szavazatok, amelyekkel a választás egyik fordulójában sem szereztek mandátumot,
b) területi választókerületben - a választás érvényes fordulójában - a listákra leadott olyan szavazatok, amelyek mandátum megszerzéséhez nem voltak elegendőek, illetőleg amelyek mandátum megszerzéséhez felhasznált szavazatszámot meghaladták.
A (2) bekezdés pedig így rendelkezik: "Nem minősülnek az (1) bekezdés szerinti töredékszavazatnak és ezért az országos listán történő mandátumszerzés szempontjából nem vehetők figyelembe az érvénytelen választási fordulóban leadott szavazatok. Nem minősülnek töredékszavazatnak annak a pártnak a területi listáira leadott szavazatai sem, amelynek a területi listáira leadott és országosan összesített szavazatai nem haladják meg a valamennyi párt területi listáira leadott országosan összesített szavazatok négy százalékát."
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás nem alkotmányellenes. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § sérelmére hivatkozott. Ez a rendelkezés a következőket írja elő.
"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Az Alkotmánybíróság a mandátumszerzésnek a Vjtv.-ben szabályozott módját is - az ugyancsak ott meghatározott - korlátait nem tekinti a politikai vélemény szerinti hátrányos megkülönböztetésnek. A Vjtv.-nek a választási eredmények megállapítására vonatkozó rendelkezései nem tesznek hátrányos megkülönböztetést a választópolgárok között szavazataik politikai tartalma szerint, hanem a szavazatok számarányához fűznek jogkövetkezményeket. A választópolgárok politikai véleményalkotásának szabadsága és választójoguk szabad elhatározásból fakadó gyakorlása - a Vjtv. előírásainak alkalmazása folytán - természetesen hatást gyakorol a pártok parlamenti képviseltségére és erőviszonyaira. A választási rendszernek ez jellegzetes rendeltetése és következménye.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az eljárás alá vont rendelkezés az Alkotmányba foglalt parlamentáris berendezkedés működőképességét szolgálja. Ha ugyanis a választási rendszer a legkisebb, a legcsekélyebb társadalmi támogatást elért pártokat is mandátumhoz juttatná, akkor ez veszélyeztetné mind a Parlament döntéshozatali képességét, mind pedig a kormányzás stabilitását.
A választójog egyenlősége nem jelenti és nem is jelentheti a választáskor kifejezett politikai akaratok csorbítatlanul egyenlő érvényesülését. Bár az Alkotmány kinyilvánítja a választójog egyenlőségét, az állampolgári politikai akarat képviselők útján való, azaz közvetett érvényesülése természetszerűleg aránytalanságot eredményez. A választópolgár valamely párt politikai orientáltságának elfogadásával és támogatásával vállalja a választás előre pontosan meg nem állapítható következményeit.
Nem tekintette az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezést a jogegyenlőség megvalósulását célzó, esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló állami intézkedési kötelezettség megsértésének sem. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésének kötelezettsége ugyanis a választójogi törvény szempontjából azt jelenti, hogy az állam azonos feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon. Az esélynek tehát a választásokat megelőzően kell egyenlőnek lennie. A négy százalékos szavazatarány előírása pedig a szavazás után alkalmazandó számítási szabályt jelent. A választás eredményének megállapítására vonatkozó megoldás - amely számos ország gyakorlatának és a többpártrendszerű magyarországi hagyományoknak is megfelel - a Vjtv. miniszteri indokolása szerint azt a célt szolgálja, hogy a törvényhozásban csak tényleges társadalmi támogatással rendelkező politikai erők vegyenek részt. Azzal, hogy a választásra jogosult polgár szavazatát valamely párt listájára adja, vállalja annak kockázatát, hogy a szavazatával támogatott párt - az értékelés szabályai szerint - parlamenti párt lesz, avagy nem kerül be az Országgyűlésbe.
Az Alkotmánybíróság tehát nem állapította meg az Alkotmány 70/A. §-ában védett jogok sérelmét, ezért a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.
Budapest, 1991.01.21
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
előadó alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 435/B/1990/6.