BH+ 2003.9.441 A végelszámolási eljárásban határidőben bejelentett hitelezői igényt a végelszámolási eljárást követő felszámolási eljárásban - ismételt külön bejelentés nélkül is - határidőben bejelentett hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 22. § b) pont, 28. § (2) bek. f) pont, 29. § a) pontja, 38. § (2) bek., 46. § (5) és (7) bek., 66. § (2) bek. c) pont, 72. § (2) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 19-6. sorszámú végzésével a hitelező kifogását, amelyben az igényének elkésettként való nyilvántartásba vételét sérelmezte, elutasította. Döntésének indoka szerint az adós gazdálkodó szervezet felszámolásának közzétételére 1998. április 2-án, a Cégközlöny 14/1998. számában került sor. Ennek megfelelően a hitelezők igényüket a felszámolóhoz a közzétételtől számított 40 napon belül, 1998. május 12-éig jelenthették be. A hitelező az igényét 1998. augusztus hó elején jelentette be a felszámolóhoz, ekkor utalta át a gazdasági hivatal számlájára a regisztrációs díjat is. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását végelszámolás előzte meg. A hitelező az adós végelszámolójához hitelezői igényét 1997. október 27-én bejelentette, aki azt a felszámolóhoz továbbította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló helyesen járt el akkor, amikor az igényt az elkésetten bejelentett követelések között vette nyilvántartásba. A végelszámolási eljárás az 1991. évi IL. törvény IV. fejezetében szabályozott nemperes eljárás. A felszámolási eljárástól független eljárásban foganatosított igénybejelentést a felszámoló nem veheti figyelembe az 1991. évi IL. törvény III. fejezete szabályai alapján folyó felszámolási eljárásban.

A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte arra, hogy követelését határidőben bejelentettként igazolja vissza. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy a Cégközlönyben 1997. október 16-án közzétett felhívás alapján 1997. október 27-én a végelszámolóhoz határidőben bejelentette az igényét. A végelszámolási eljárás állásáról a végelszámolótól rendszeresen érdeklődött, aki nem adott tájékoztatást. Csak akkor válaszolt, amikor az időközben megindult felszámolási eljárásban - a bíróság megítélése szerint - igényét már csak késedelmesen terjeszthette elő. Álláspontja szerint kellő körültekintéssel járt el. Hivatkozott arra, hogy a csődtörvény nem teszi kötelezővé, hogy az igényt a hitelező közvetlenül a felszámolónak jelentse be. A végelszámoló pedig az 1998. május 29-én kelt levelében a hitelezőt arról tájékoztatta, hogy igényét nyilvántartásba vette, és azt továbbította az adós felszámolójához.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogásának helyt adott, és felhívta a felszámolót, hogy a hitelező igényét határidőben érkezettként vegye nyilvántartásba. Kötelezte a felszámolót az állam részére - külön felhívásra - 5000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is.

Döntését azzal indokolta, hogy az adós ellen 1996. évben indult felszámolási eljárásra, figyelemmel az 1998. április 2-i közzétételre, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI, valamint az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A többször módosított Cstv. 46. § (5) bekezdése szerint a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket és a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A 28. § (2) bekezdésének f) pontja értelmében a hitelezőknek ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteniük.

A többször módosított Cstv. szabályozza a csődeljárás mellett az adós gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetésére irányuló egyéb eljárásokat. A törvény 1. §-ának (3)-(4) bekezdései értelmében mind a felszámolási, mind a végelszámolási eljárásnak a hitelezők kielégítése a célja. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntéseiben - így az Fpk.II.33.098/1995/2. számú, továbbá az Fpk.VIII.32.455/1997/4. számú határozataiban - kifejtettekre, melyekben már rámutatott arra, hogy a felszámolási eljárásnak az adós mellett mindazok a hitelezők is alanyaivá válnak, akik követeléseinek ki nem egyenlítése miatt kérte a végelszámoló a végelszámolási eljárás "átfordítását". Ezekre a hitelezőkre nem vonatkozik a törvényben előírt igénybejelentési kötelezettség. A hitelezők ugyanis a végelszámolási eljárásnak az adós jogutód nélküli megszüntetésére irányuló másik eljárásba, a felszámolási eljárásba a többször módosított Cstv. 72. § (2) bekezdése alapján való "átfordulásával", csupán ennek folytán, nem veszítik el hitelezői pozíciójukat, és nem kell ismételten érvényesíteniük a követelésüket. A végelszámoló által a felszámolónak átadott végelszámolási záróiratokból - köztük a hitelezők listájából - a felszámoló kellő időben értesül a követelések jogosultjainak személyéről.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy az adott ügyben a hitelező - a felszámoló által sem vitatottan - igényét a végelszámolási eljárásban 1997. október 27-én bejelentette, melyet a végelszámoló az adós felszámolójának továbbított. A hitelező a többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi díjat befizette. Ilyen körülmények között - a kifejtettekre figyelemmel - a végelszámolási eljárásban már hitelezőként fellépett fél igénye a felszámolási eljárásban nem tekinthető elkésetten érkezettnek. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ra utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.

A jogerős végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú végzés hatályában fenntartását kérte.

Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a többször módosított Cstv. "sehol sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését és annak indokolását alátámasztaná". Sehol sem mondja ki azt, hogy a felszámolási eljárást megelőzően a másik, külön fejezetben szabályozott végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői követeléseket a felszámoló köteles lenne nyilvántartásba venni, illetve kellő időben előterjesztettnek tekinteni. Ezért jogszabálysértő a sérelmezett végzés, "amely kiterjesztően értelmezi az idevonatkozó, a Cstv-ben pontosan előírt felszámolási eljárási rendelkezéseket." Álláspontja alátámasztására hivatkozott a többször módosított Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglaltakra, mint jelen esetben alkalmazandó lényegében analóg szabályozásra. Ez a rendelkezés azt mondja ki, hogy a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. és 46. §-ban foglalt kötelezettség teljesítése alól. Ez azt jelenti, hogy még bírósági eljárásban hozott, a hitelező javára szóló marasztaló ítélet esetén is, a felszámoló csak az esetben veheti nyilvántartásba a követelést, ha a hitelező a Cstv.-ben előírt módon a hitelezői igényét a felszámolóhoz bejelenti. A végelszámolást a cégbíróság, tehát egy másik bírói szerv rendeli el, így már ez okból sem indokolt a végelszámolási és a felszámolási eljárás "egybemosása".