BH 2003.5.212 Ha a balesetet szenvedett munkavállaló volt munkáltatójának baleseti járadékfizetési kötelezettségét a gyáregységet működtető új munkáltató - vállalt kötelezettségeként - huzamosabb időn át teljesítette, a munkavállaló pedig a teljesítést elfogadta, az eredeti kötelezett helyébe a tartozásátvállalás alapján az új munkáltató lép. A törvény a régi és az új kötelezett tartozásának átvállalására nem ír elő írásbeli alakot, arra szóban vagy ráutaló magatartással is sor kerülhet [Ptk. 332. § (1) és (2) bek.].

A felperes a G-M munkavállalójaként üzemi balesetet szenvedett, majd ennél a munkáltatónál a rokkantsági nyugdíj megállapítása miatt a munkaviszonya 1978-ban megszűnt. A munkáltató kártérítési felelősségét a bíróság jogerős ítéletével 1982-ben megállapította.

A felperes a keresetében az általános kártérítési járadék és keresetveszteségi járadéka felemelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes az időközben megszűnt volt munkáltatója jogutódja.

A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a kereset szerint kötelezte az alperest elmaradt kártérítési járadékkülönbözet, 2001. január 1-jétől járó havi járadék, valamint keresetveszteségi járadék megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a balesetkor a G-M Gépgyári Gyáregységénél dolgozott. A vállalatból 1987. december 31-ével szétválással új vállalatok jöttek létre, amelyek a korábban keletkezett jogok és kötelezettségek tekintetében jogutódként működtek tovább. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperes a felperes korábbi munkáltatójának munkajogi jogutódja, ezért a felperesnek a G-M vállalatnál bekövetkezett balesete alapján járó kártérítési járadékáért felelősséggel tartozik.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az 1997. február 15-étől december 31-éig terjedő időre járó általános kártérítés összegét 87 304 forintra leszállította, az ezt megelőző időre ezen a jogcímen előterjesztett kereseti kérelmet, valamint a keresetveszteségi járadék iránti keresetet elutasította. Ehhez képest rendelkezett az elsőfokú eljárási illeték leszállításáról, a szakértői költség állam általi viseléséről. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a felperes követelése tekintetében tévesen következtetett az alperes munkajogi jogutódlására, mivel a szétváláskor a munkaviszonya már nem állt fenn. Ehelyett álláspontja szerint azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a korábbi munkáltatónak általános jogutódja-e. A másodfokú bíróság az 1987. december 30-án kelt létesítő határozat alapján megállapította, hogy a szétválással megszüntetett G-M G gyáregysége (ahol a felperes korábban dolgozott) a tevékenységével kapcsolatos jogok és vállalt kötelezettségek tekintetében a GGV vált jogutóddá. Ennek a vállalatnak az alperes a jogutódja, az alperes felelőssége ezért az általános jogutódlás alapján a jogelőd által vállalt kötelezettségek tekintetében fennáll.

A másodfokú bíróság az egyes kereseti kérelmeket elutasító álláspontját az Mt. 186. §-ának (1) és (3) bekezdésében szabályozott elévüléssel indokolta. Továbbá utalt arra, hogy a felperes 1994-ben elérte az öregségi nyugdíjra jogosító életkort, ezért ettől az időponttól nem találta megalapozottnak a keresetveszteségi járadék emelésére vonatkozó követelést.

Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben alaptalannak tartotta a másodfokú bíróságnak az alperes helytállási kötelezettségére vonatkozó megállapítását a felperes kártérítési járadékai felemelése tekintetében. Arra hivatkozott, hogy a G-M megszűnése előtt a kártérítési járadékokat nem az egyes gyáregységek, hanem a vállalat központja tartotta karban, a gyáregységek csak javaslattételi joggal rendelkeztek. Téves ezért a másodfokú ítélet következtetése a GG Vállalat, és az ebből alakult alperes jogutódlására. A perben nem merült fel olyan bizonyíték ("dokumentum"), amely alátámasztaná, hogy a már nyugdíjas volt munkavállalók járadékával kapcsolatos kötelezettség az újonnan alakult cégek között megosztásra került volna. A felperesnek ezért az igényét a volt munkáltató általános jogutódjával, a G-M és V Vállalattal szemben kellett volna érvényesítenie. Az alperes sérelmezte még, hogy a másodfokú bíróság a marasztalási összeg után járó kamat kezdő, középarányos időpontját nem változtatta meg, továbbá a késedelmi kamat mértékét 12% helyett tévesen 20%-ban állapította meg.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.