BH 1978.1.2 Az elkövetés módjából és az élet kioltására alkalmas eszköznek az irányítottságából nem lehet az emberölésre irányuló eshetőleges szándékra következtetni, ha az egyéb tényezők - az ütés ereje és azzal összefüggésben a sérülés jellege - kizárttá teszik, hogy az elkövető tudatában felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége [Btk. 16. §, 253. § (1) bek., 257. § (1) bek. II. tétele.].

A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte.

A tényállás lényege a következő.

A vádlott és a sértett családja között a gyermekeik között kialakult bensőbb kapcsolat miatt fokozatosan megromlott az addigi jó viszony. A vádlott és férje ugyanis ellenezték, hogy 18 éves fiuk, a sértett 16 éves leányának udvarol. A vádlott fia a sértettékhez költözött, s a vádlott családjának távollétében megtartották az eljegyzést. Emiatt a vádlott és házastársa elmentek a sértett lakására, ahová ez utóbbi a táskájában egy frissen élesített sarlót is magával vitt. A későbbiekben kialakult vita során a vádlott a férje által az asztalra tett sarlót magához vette, majd a sértettel kialakult lökdösődés, szidalmazások során kóros mértékben fokozott indulati és tudatbeszűkült állapotban "nesze neked" kijelentés mellett a jobb kezében lévő sarlóval, kis erővel az őt a lakásból kituszkolni akaró sértett nyakának bal oldali részére csapott. A sarló pengéje a sértett nyakán 8 cm hosszú és néhány mm mély visszeret is érintő sérülést okozott. A kórházba szállított sértettnek - a jellegét és az esetleges szövődményt tekintve életveszélyes - sérülése 8 nap alatt gyógyult.

A megalapozott tényállásban foglaltakból okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, tévedett azonban, amikor a terhére rótt bűncselekményt emberölés bűntette kísérletének minősítette.

Az elkövető ölési szándékára következtethető objektív és szubjektív tényezőket illetően a 4. számú irányelv elengedhetetlenül szükségesnek tartja e tényezőknek összefüggésükben történő elemzését és értékelését. A konkrét tudattartalom vizsgálata helyett nem elegendő az olyan következtetés, amely pusztán az alkalmazott eszköz életveszélyes jellegén, a sérülés helyén és minőségén, valamint az általános élettapasztalaton alapszik.