BH+ 2004.7.314 A vevő felel a teljesítés meghiúsulásáért, ha alaptalanul bizakodik abban, hogy az eladónak teljesíteni tud, még akkor is, ha az eladónak tudomása volt a vételár előteremtésének módjáról [Ptk. 243. § (1) bek., 245. § (1) bek.].

Az alperes az 1994. július 31-én létrejött adásvételi szerződéssel 45 000 000 forint + 25% áfa vételárért eladta a felperesnek a perbeli M. Étterem Komplexum elnevezésű ingatlant. A szerződés szerint a felperesnek a vételárat 1994. augusztus 30-áig kellett megfizetnie; amennyiben a felperes ezt elmulasztaná, a felek megállapodása szerint a szerződés megszűnik.

A felperes a szerződéskötést megelőzően befektetési előszerződést kötött a B.-C. International Kft.-vel befektetői tőke igénybevétele céljából. A felperes a vételár megfizetését a kft. által rendelkezésére bocsátott összegből remélte.

A felperes az 1994. augusztus 30-ai határidőt elmulasztotta, ezzel a felek között az adásvételi szerződés megszűnt.

A felek 1994. szeptember 5-én adásvételi szerződés módosítása elnevezésű okiratban az 1994. július 31-én megkötött adásvételi szerződésre utalva megállapodtak abban, hogy a vételár kifizetésének végső határideje 1994. szeptember 30-a. A szerződésmódosítás szerint a felperes az alperesnek 2 000 000 forint foglalót fizetett ki.

A B.-C. International Kft. a vételárat nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, ezért a felek a teljesítési határidőt több alkalommal is módosították. Az alperes, miután képviselője is tárgyalt a B.-C. International Kft.-vel, a végső teljesítési határidőt 1994. december 31-ében jelölte meg.

A felperes az igényelt összeget nem kapta meg, ezért a vételárat nem tudta kiegyenlíteni. Az alperes az ingatlant 1995. januárjában meghirdette, majd azt másnak adta el.

A felperes az alperestől a 2 000 000 forint foglaló visszafizetését kérte. Miután az alperes erre nem volt hajlandó, keresetében az alperes kötelezését kérte 2 000 000 forint, valamint ezen összeg 1995. március 17-étől járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresete szerint marasztalta az alperest arra hivatkozással, hogy az adásvételi szerződés teljesítésének meghiúsulása egyik félnek sem róható fel, ezért a foglaló visszajár.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, mellőzte az alperes marasztalását és a felperes keresetét elutasította.