BH 2007.12.427 Az összehangolt magatartással - nyilvános vételi ajánlat mellőzésével - szerzett tiltott befolyás törvényes szankciója a részvények elidegenítési kötelezettsége, a tagsági jogok gyakorlásának tilalma és a magas összegű bírság [2001. évi CXX. tv. 65. §, 67. §, 77. §].

Az A. Rt. 2004. augusztus 17-ei igazgatósági ülésén elfogadott határozatával felhatalmazta G. J.-t és S. Á.-t arra, hogy tárgyalásokat folytasson a felperesekkel, a társaság tulajdonát képező P. Rt. részvények értékesítéséről.

A 2005. március 28-ai ülésen elfogadott határozat további tárgyalások folytatására hatalmazta fel a fent említett személyeket.

A 2005. április 8-ai igazgatósági határozat szerint az A. Rt. 1 041 820 db, 1000 Ft névértékű, névre szóló dematerializált P. Rt. törzsrészvényt kíván értékesíteni 1062 Ft/db vételáron az I. rendű felperesnek, illetve névértéken a II. rendű felperesnek.

A felperesek eközben a részvényvásárlás fedezetének biztosítása érdekében tárgyalásokat folytattak a F. S. L. spanyolországi korlátolt felelősségű társasággal, amely a felperesek kölcsönszerződését 2005. március 30-án aláírta. A kölcsönszerződést az I. rendű felperes 2005. április 10-én, a II. rendű felperes 2005. április 11-én írta alá.

A pénzügyi teljesítéshez a felperesek mindketten az A. Rt. számlavezető bankjánál, a R. Bank Rt.-nél kötöttek keret-, illetve számlaszerződést oly módon, hogy 2005. április 5-én ugyanazon időben, együttesen jelentkeztek a szerződés megkötésére, és a szerződéskötésnél együttesen voltak jelen.

Az A. Rt. részéről dr. H. E. készítette el a részvény-adásvételi szerződés-tervezeteket, amelyet a felperesek 2005. április 11-én külön-külön írtak alá. Arra vállaltak kötelezettséget, hogy a vételárat legkésőbb 2005. április 22-éig banki átutalással, egy összegben az eladó R. Bank Rt.-nél vezetett bankszámlájára fizetik meg. A hitelnyújtótól a vételár összegének megfelelő euró 2005. április 14-én érkezett a felperesek bankszámlájára. A bank 2005. április 15-én az eurót forintra konvertálta, amelyet a felperesek 1 hétre lekötöttek; majd a vételár 2005. április 22-ei átutalását követően a számlán maradó összeget ismételten 1 heti időtartamra lekötötték.

A befolyásszerzéssel összefüggésben az alperesi felügyeleti szerv hivatalból indított eljárást, amelynek eredményeként 2005. július 4-én kelt határozatában megállapította, hogy a felperesek közös befolyásszerzést valósítottak meg azáltal, hogy a P. Rt.-ben külön-külön 2005. április 11-én megszerzett befolyásuk kapcsán magatartásukat összehangolták; ezzel megsértették a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó jogszabályokat, ezért törzsrészvényeiket kötelesek 60 napon belül elidegeníteni. E kötelezettségük teljesítéséig tagsági jogaikat nem gyakorolhatják, és kötelesek személyenként 50-50 millió Ft bírságot megfizetni. Az alperes jelezte, hogy eljárását a felperesekhez nem kötődő - a befolyásszerzésre vonatkozó magatartásokat illetően releváns tények és körülmények feltárása érdekében tovább folytatja.

A határozattal szemben a felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérték; hivatkozással arra, hogy a felperesek magatartásukat nem hangolták össze.

A Fővárosi Bíróság a pereket egyesítette. A per során a felperesek többször sérelmezték, hogy az alperes a közigazgatási iratokat teljes terjedelemben nem juttatta el a bírósághoz, így érdemi nyilatkozataik és bizonyítási indítványuk előterjesztésében az iratok teljes megismerhetőségében korlátozottak voltak.

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesi határozat jogszerűségét a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 65. § (1) bekezdése, 65. § (2) bekezdése, 65. § (4) bekezdése, illetve 67. § (9) bekezdése, továbbá 77. §-a alapján bírálta el.

A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy az ún. faktikus konszernt a szerződéses konszerntől az különbözteti meg, hogy a faktikus konszern részvevőinek szándéka kívülálló számára rejtve marad; a befolyásszerzés összehangolt volta kizárólag a szereplők magatartásának hasonlóságán, a körülmények, egyéb lépések egyezőségén érhető tetten. Külső szemlélő - így az alperes - számára is kizárólag több tényező alapos, részletes vizsgálata után, és a mozaikszerűen összeállítható eseménysorozat alapján valószínűsíthető, hogy egyes tőkepiaci szereplők részvényvásárlásaik során magatartásukat összehangolták.

A Fővárosi Bíróság arra a kérdésre kereste a választ, hogy az alperes által feltárt tények, eseménysorozatok, magatartások összességében igazolják-e az összehangolt magatartás fennálltát. Elsőként a felperesek személyes kapcsolata, befektetőként való fellépése körében vizsgálódott, és megállapította, hogy ugyan a felperesek azt állították, hogy nem ismerik egymást, egyaránt 2004-ben jelentkeztek először vételi szándékukkal, mindketten 25-30% körüli részvénycsomagot kívántak vásárolni névérték körüli áron, 2005. április 5-én együttesen jelentek meg a R. Bank fiókjában, és megbeszélésüket egy tárgyalóban egyszerre folytatták; e körülményekből az a következtetés vonható le, hogy a felperesek - tagadásuk ellenére - ismerték egymást.

A Fővárosi Bíróság ezt követően a felperesek tárgyalási stratégiáját elemezte és rögzítette, hogy a felperesek azonos tárgyalási stratégiát folytattak, befektetési szolgáltatót, ügyvédi képviseletet egyikük sem vett igénybe, a részvény-adásvételi szerződést megelőzően egyikük sem érdeklődött a céltársaság üzleti helyzete iránt, pénzügyi átvilágításra nem tartottak igényt.

A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint 1 milliárdos befektetésnél általánosan elvárható, hogy a befektető érdeklődjön a céltársaság gazdasági helyzete iránt; annál is inkább, mert a társaság ebben az időszakban több milliárdos veszteséget szenvedett el.

A Fővárosi Bíróság rámutatott arra, hogy az A. Rt. 2005. április 8-ai igazgatósági ülésén elhangzottak szerint a vevők kérték az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg a részvények transzferálását, és mindketten 2 héten belül vállalták a vételár kifizetését. E feltételeket tehát nem az eladó, hanem a felperesek határozták meg. A bíróság kiemelte továbbá, hogy a felperesek ugyanolyan részesülést biztosító részvénycsomagra kötöttek adásvételi szerződést.

A finanszírozás kérdését elemezve megállapította, hogy a felperesek ugyanolyan feltétellel, ugyanazon szerződéses partnertől a F. S. L. cégnevű, üzletszerű hitelnyújtási tevékenységre engedéllyel nem rendelkező, spanyol székhelyű társaságon keresztül megfelelő garanciák nélkül jutottak pénzügyi forráshoz.

A bíróság nem tartotta a véletlennel megmagyarázhatónak azt, hogy két magyarországi befektető egymástól teljesen függetlenül, ugyanazon spanyolországi társasághoz jutott el, és kérte az adásvételi szerződés fedezetének biztosítását, különös figyelemmel arra, hogy ez a társaság hitelnyújtási tevékenységet hivatalosan nem végez, az igényelt kölcsön összegének biztosítására kellő fedezettel nem rendelkezik.