A Győri Ítélőtábla Pf.20100/2009/31. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 177. §, 182. §, 206. §, 249. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Ábrahám Éva, Ferenczy Tamás, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.100/2009/31.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla dr.Litresits András ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Lakos Júlia ügyvéd által képviselt alperes ellen - mely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozóként perbelépett "A" jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó kártérítés megfizetése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2009.évi február hó 3.napján 6.P.21.142/2004/83.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 84.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket és a felmerült állam által előlegezett költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát, amikor a felperes megfelelő tájékoztatása, és felperesi hozzájárulás hiányában kezdte meg 2000. február 22-én a felperes sugárkezelését. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a megyei bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000,- Ft perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy az APEH felhívására az állam javára fizessen meg 21.000,- Ft feljegyzett illetéket, míg a 799.900,- Ft illetéket az állam viseli.

Ítéletének jogi indokolása szerint a felperes NON-HODGKIN szindrómában szenved. 15 éves korában 1995. márciusában a ... Megyei "B" Kórház Csecsemő és Gyermekosztályán kezelték. Csontvelő vizsgálaton, nyirokcsomó biopszián, majd ezt követően citosztatikus kezelésen és kobald-besugárzáson esett át. A felperes ezután lényegében panaszmentes volt, bár a daganatos megbetegedésből véglegesen őt meggyógyítani nem lehetett. A felperes 2000. február 20-án a Helység 1-i "C" Kórház Rendelőintézetében megjelent, ahonnan kórházi kezelésre utalták, mert az orvosnál történő jelentkezést megelőzően 3 nappal a jobb herében mindkét oldalon a comb elülső felszínére, valamint a végtagok hátsó oldalon a lábikrába sugárzó fájdalom, valamint perianálisan zsibbadás alakult ki. Február 19-én vizelési nehézségei voltak és vizelet retentio alakult ki széklettartási nehezítettség mellett.

Az alperesnél MRI-vizsgálatot végeztek, melynek során az L.I-II. csigolyatest magasságának megfelelően a csontos gerinccsatorna lumenét érintő képletet észleltek, mely a conus és a myelon distaliss részét kifejezetten komprimálta. A vizsgálat alapján az alapbetegség kifejezett progresszióját véleményezték, a betegség betört a csontos gerinccsatorna lumenébe és ott kifejezett conus kompressziót képzett.

A felperes 2000. február 20-án megkapta az első szteroidos kezelést, majd kedd délután átkerült az alperes ... úti Onkoradiológiai Osztályára. 2000. február 22-én délután került sor a felperes első sugárkezelésére, ami linac-kezelést jelentett.

A sugárkezelés megkezdése előtt az alperes nem tájékoztatta a felperest arról a lehetőségről, hogy spermiumát saját célra történő későbbi felhasználás érdekében fagyasztva tárolhatja. A sugárkezelés megkezdéséig a felperes állapota nem tette lehetővé a sperma levételét.

A felperes linacos sugárkezelése megszakításokkal 2000. április 4-éig tartott, ennek során összesen 50 gray sugárdózist kapott.

2001. február 15-én a ... Egyetem Meddőségi Központjában elvégzett vizsgálat eredménye szerint a felperesnél a ejakulátumban sem élő sem holt spermium nem volt látható, az anyag cryopserválásra alkalmatlan.

A megyei bíróság a felperes keresetét kismértékben alaposnak találta.

Megállapította, hogy a felperes kereseti kérelmét négy körülményre alapította.

Elsődlegesen arra, hogy jogszabály ellenére az alperes nem tájékoztatta a szteroidos kezelésről, illetve a sugárterápiás kezelésről és az egyes kezeléseket a felperes beleegyezésének hiányában kezdték meg annak ellenére, hogy a felperes nem volt életveszélyes állapotban.

Másodsorban az alperes nem tájékoztatta a felperest a spermalevétel lehetőségéről a sugárkezelés megkezdését megelőzően. Az alperesi sugárkezelést követően a felperesnél nemzőképtelenség alakult ki. Levett minta hiányában így az alperes megfosztotta a felperest az utódnemzés lehetőségétől.

Harmadlagosan a sugárterápia során az alperes a megengedettnél nagyobb dózist alkalmazott és a felperes mozgáskorlátozottságát a megengedettnél nagyobb sugárdózis idézte elő.

Negyedlegesen hivatkozott arra, hogy a 2002. február 1-ei lumbálpunkció során az alperes a szakmai előírásokat megszegve nem pihentette 24 órát a felperest. Ennek következtében a felperesnél olyan hosszan elhúzódó fejfájás alakult ki, amely miatt felsőfokú tanulmányait is halasztani volt kénytelen.

Ezt követően a megyei bíróság az egyes alperesi jogellenes és károkozó magatartásként nevesített eljárásokat külön-külön vizsgálta.

A beszerzett igazságügyi orvosszakértői szakvélemények, valamint a szakértő tárgyaláson történt nyilatkozata alapján tényként állapította meg, hogy a szteroidos kezelés megkezdésekor a felperes olyan állapotban volt, hogy a beavatkozás életmentő jellegűnek tekinthető. A felperesnél a csigolyát, a gerincvelőt és kilépő gyököket nagymértékben károsító daganatról volt szó. Így órákon belül a végleges bénulás is bekövetkezhetett volna.

Mivel a felperesnél a bénulás veszélye fennállt, a kiújult daganat következtében széklettartási nehézség és vizeletürítési nehézség alakult ki. Megállapította, hogy a szteroidos kezelés megkezdésekor fennállt az Eü. törvény 3.§.i./ pontja és j./ pontja szerinti életveszélyes állapot, így az szteroidos kezelés megkezdésekor nem volt szükség a felperes beleegyezésére, figyelemmel az Eü. törvény 17.§.(2) bekezdés b./ pontjában foglaltakra.

A sugárterápia vonatkozásában a felperes vitatta, hogy a sugárkezeléssel kapcsolatban 2000. február 22-ét megelőzően az alperestől részletes tájékoztatást kapott volna. Helyesen hivatkozott a felperes arra is, hogy az 1995-ös ... megyei tájékoztatás nem pótolja az alperes tájékoztatását, figyelemmel az Eü. törvény 134.§., valamint 13. és 129. §-ában foglaltakra.

Azt az alperes sem vitatta, hogy részletes tájékoztatást a sugárkezeléssel kapcsolatban a felperes nem kapott.

A megyei bíróság a sugárkezelés életmentő jellegűsége körében a beszerzett szakvéleményeket nem fogadta el. Álláspontja szerint a sugárkezelés elmaradása nem jelenti azt, hogy a beteg azonnal közvetlenül életveszélybe kerülne, hiszen a kezelés nélkül halálos kimenetelű felperesi sorsszerű megbetegedés esetében is a sugárkezelés elmaradása nem azonnali, néhány napon belül halált okoz, a betegség lefolyása ennél jóval hosszabb. A sugárkezelés megkezdését megelőzően az alperesnek tájékoztatási kötelezettsége volt a felperes felé, ennek pedig nem tett eleget.