BH 2015.12.334 A munkavállaló a megfelelő szintű, eredményes munkavégzésre attól függetlenül köteles, hogy előzetesen tájékoztatták arról, miszerint ellenkező esetben a munkaviszonyát megszüntetik [2012. évi I. tv. (Mt.) 6., 18., 52., 64. §].

Pertörténet:

Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.430/2013., Pécsi Törvényszék Mf.20520/2014/3., Kúria Mfv.10062/2015. (*BH 2015.12.334*)

***********

[1] A felperes keresete a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.

[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2013. június 12-én kelt felmondással. Kötelezte az alperest a felperes javára kártérítés megfizetésére.

[3] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2012. február 27-től állt az alperesnél munkaviszonyban MES támogatási mérnök munkakörben. A munkaviszonya kezdetén tájékoztatták arról, hogy az alperes a munkájáról éves értékelést készít. Annak menetét a felperes ismerte, és a humánerőforrás-osztályon dolgozó kollégától azt a tájékoztatást kapta, hogy az értékelésnek a prémium-, illetőleg a bónuszjuttatásnál van jelentősége.

[4] A felperes közvetlen felettese, Cs. A. 2012. április és 2013. április 1. közötti időszakra a felperesről éves értékelést készített. Ennek összesített eredménye 1,93 pont volt (az elérhető 5-ből). A felperes az értékelés eredményére észrevételt nem tett.

[5] 2013. évben a csoportos létszámleépítés során a munkáltató a fizikai állomány esetében az értékelés eredményeit figyelembe vette. A 2013. május 29-én tartott vezetőségi ülésen pedig arról döntöttek, hogy annak a munkavállalónak, akinek a teljesítményértékelés-eredménye a 2 pontot nem éri el, a munkaviszonyát megszüntetik.

[6] A munkáltató a felperessel felmondást közölt a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65-70. §-aira hivatkozva. Az indokolás szerint a felperes elmúlt évi teljesítménye nem éri el a munkáltató vezetőségi döntése során meghatározott elvárt teljesítményszintet, ezért a munkaviszonya nem tartható fenn, annak megszüntetésére a felperes képességével összefüggő okból került sor.

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, 65. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(2) bekezdése alapján, figyelemmel a 6. § (4) bekezdésére is, jogellenesnek találta a munkáltató felmondását.

[8] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint azon lényeges körülményről, miszerint az értékelés eredményeként a munkaviszony megszüntetésre kerülhet, tájékoztatni kellett volna a munkavállalót. Ezen kötelezettsége alól nem mentesítette az alperest az, hogy a teljesítményértékelés után került sor azon vezetői döntés meghozatalára, miszerint a 2-es szintet el nem érő munkavállalók munkaviszonyát megszüntetik.

[9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vezetőségi ülésen hozott döntés alkalmazására csak az azt követően keletkezett teljesítményértékelések eredményei alapján kerülhetett volna sor, de csak ha a munkavállalót erről a lényeges körülményről megelőzően tájékoztatják. A teljesítményértékelés felmondási okként való értékelése olyan körülménynek minősül, amely lényegesnek tekinthető a munkaviszony vonatkozásában. Ezért ezen tájékoztatási kötelezettségből adódóan a munkáltató felmondása nem jogszerű.

[10] Az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésre alapítottan kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére.

[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a teljesítményértékelést az alperes 2013. március 29-én végezte el a felperes esetében, és hogy 2013. június 12-án kelt felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát.

[13] A kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével.

[14] Utalt az MK 95. számú állásfoglalás III. pontjára azzal, hogy nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelyeknek közlése a felmondásban nem történt meg.

[15] Az alperes a felmondását arra az egyetlen okra alapította, hogy a felperes 2013. március 29-i teljesítményértékelésének eredménye 1,93 volt, amely nem éri el a vezetőség által - egyébként 2013. május 29-én - meghatározott elvárt teljesítményszintet. Ezt az okot a felperes az eljárás során nem vitatta, arra hivatkozott már a keresetlevelében is, hogy nem kapott tájékoztatást, miszerint a teljesítményértékelés eredménye kihatással van a munkaviszony fenntartására. Ehhez képest annak bizonyítása, hogy a felperes nem tett eleget az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségének, mert a munkavégzése lassú volt, gyakran késedelmes, feladatait a vezetője iránymutatása ellenére sem tudta ellátni, már meghaladja a felmondásban közölt indokolás kereteit, ezért a jogvita eldöntése során figyelembe venni nem lehet.

[16] A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet jogi indokait az Mt. 6. § (2) bekezdésében és a 18. § (1) bekezdésében írt szabályozással.

[17] Levont következtetése szerint a teljesítményértékelés eredménye felmondási okként csak azt követő értékelés esetén lett volna figyelembe vehető, hogy az erről hozott döntést a munkavállalókkal a munkáltató ismertette, a kellő tájékoztatást megadta. Az 1/2009. (VI. 27.) PK véleményből sem következik, hogy a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terhelné a védekezés lehetséges irányai tekintetében.

[18] Az alperes a perben nem állította, de nem is állíthatta, hogy a felperest tájékoztatta arról, miszerint annak a nem fizikai állományú munkavállalónak a munkaviszonya is megszüntetésre kerül, akinek a teljesítményértékelése a 2 pontot nem éri el. Ezért az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 3. § (3) bekezdését és az 1/2009. (VI. 27.) PK véleményben foglaltakat, amely előírások csak a bizonyítandó tényállításokra vonatkoznak.

[19] A törvényszék álláspontja szerint a felmondás indokolásában közölt ok valós, de megfelelő tájékoztatás hiányában okszerűen nem vezethetett a munkaviszony jogszerű megszüntetéséhez.

[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 6. § (2), (4) bekezdését, 18. § (1) bekezdését, 66. § (2) bekezdését, Pp. 3. § (3) bekezdését, 163. §-át, 206. §-át sérti.

[21] Hangsúlyozta, miszerint a felperes személyesen kifejtette, hogy a teljesítményértékelés szempontjaival nem értett egyet, mert azokat nem találta objektíven mérhetőnek, és a kapott pontokat is vitatta. Az elsőfokú bíróság tanúmeghallgatást rendelt el, valamint okirati bizonyítást folytatott le a felperes teljesítményértékelésére vonatkozóan. Tehát az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy milyen okból kapott a felperes 1,93 pont eredményű értékelést a teljesítményére. Döntésük meghozatalakor azonban az eljáró bíróságok ezen okoknak nem tulajdonítottak jelentőséget, mert azt találták perdöntőnek, hogy a felperes nem kapott előzetes tájékoztatást a teljesítményértékelés következményéről. A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdését megsértve, az 1/2009. (VI. 27.) PK véleménnyell ellentétesen foglalt állást az elsőfokú bíróság bizonyításra vonatkozó tájékoztatása jogszerűségéről. Az alperes ugyanis nem kapott arról tájékoztatást, miszerint bizonyítania szükséges, hogy a felperes figyelmét felhívták a teljesítményértékelés eredményének következményére, és milyen tartalommal.