A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20872/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Lizák Tibor, Merőtey Anikó, Molnár Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.872/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Molnár Ágnes Flóra ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Péchy Kristóf ügyvéd által képviseltalperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság 2010. március 2. napján kelt 21.P.23.540/2006/67. számú ítélete ellen, az alperes részéről 68. és 70. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, a felperes javára fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forintra és annak kamatára, az alperes által az állam javára fizetendő illeték mértékét 270.420 (kettőszázhetvenezer-négyszázhúsz) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi az alperest, hogy az állam javára külön felhívásra fizessen meg 212.500 (kettőszáztizenkettőezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket, míg a 210.000 (kettőszáztízezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Felperes keresetében a 2005. szeptember 9. napján D-i lakott területén bekövetkezett idegenhibás közúti balesetből származó vagyoni és nem vagyoni kára megfizetésére kérte kötelezni az alperest mint a károkozó gépjármű felelősségbiztosítóját.

Az alperes - a károkozó gépjármű vezetője ellen indított büntetőügy jogerős befejezését követően - a kártérítési kötelezettségének jogalapját nem vitatta, azonban kármegosztás alkalmazását kérte, figyelemmel a felperes közrehatására. A felperes kárigényét egyes kártételek tekintetében részben alaptalannak, részben eltúlzottnak ítélte. Előadta, hogy a roncsértékkel csökkentett motorkerékpár és a tönkrement ruházat értékét a felperesnek peren kívül megtérítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 887.473 forint tőkét vagyoni kártérítés címén és ennek 2006. január 15. napjától számított kamatát, valamint 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és ezen összeg után 2005. szeptember 10. napjától számított késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 2006. május 1. napjától kezdődően fizessen meg minden hónap 10. napjáig háztartási kisegítő járadék címén 10.000 forintot, az alperes hátralékát 2006. május 1. napja és 2010. február 28. napja között 580.000 forintban állapította meg, melynek megfizetésére 15 napon belül köteles az alperes. A per tárgyi költségmentessége folytán le nem rótt 540.420 forint illetéket az államnak külön felhívásra alperes köteles megtéríteni, míg 253.227 forint szakértői díjat az alperes a Pest Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala részére köteles megfizetni. Az elsőfokú bíróság - fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett -kiegészítő ítéletében az alperest a felperes javára 500.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte 15 napos határidővel.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában a Ptk. 346. § (1) és (3) bekezdésére, Ptk. 339. § (1) bekezdésére, a 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet 8. § (1) bekezdésére, a Pp. 4. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a PK. 36. számú állásfoglalására hivatkozott.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján tényként állapította meg, hogy a felperes a baleset következtében agyrázkódást, jobb comb darabos törésével járó súlyos sérülést szenvedett, melynek eredményeképpen a balesettel okozati összefüggésben közepes mértékű, maradandó fogyatékossága alakult ki. Ezen felül a bal láb ujjain izületi félficamot is diagnosztizáltak. Jobb saroktájéki kiterjedt sebeinek megfelelően gyermektenyérnyi felületes bőrelhalás, illetve hámdefektus alakult ki. 2005. szeptember 30-ig kórházban feküdt, 2006. január 11-én a reteszcsavarokat eltávolították, majd novemberben újabb korrekciós műtétet végeztek. A saroktájék bőrfolytonosság megszakadásával járó sérülése 2006. január 13-ra csonttörése pedig 2006. június 26-ára épült fel teljesen. A felperes táppénzes állományban 2006. március közepéig volt.

Az elsőfokú bíróság az aggálytalan igazságügyi műszaki szakértő véleményére figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által biztosított személygépjármű vezetője az alárendelt útvonalról a forgalmi jelzőlámpa tiltó hatálya alatt végezte el a kanyarodást, tehát a balesetet kizárólag az ő szabályszegő magatartására vezethető vissza. Ezért nem találta alaposnak az alperes kármegosztás körében előadott védekezését, tehát az alperes mint a károkozó felelősségbiztosítója a teljes kárért köteles helytállni.

Az elsőfokú bíróság a felperest ért vagyoni és nemvagyoni károk tekintetében az alábbiak szerint határozott: a motorkerékpár, tönkrement ruházat vonatkozásában figyelembe vette a műszaki szakértői véleményt, valamint az alperes által peren kívül kifizetett összeget. Bizonyítottnak találta a gépjármű elszállításának költségét 23.200 forintban, közlekedési többletköltségét 126.500 forintban, gyógytorna, gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek költségét 286.780 forintban, mosás és ágynemű elhasználódás többletköltségét 5.000 forintban, gondozás és kísérő költségét 200.750 forintban, háztartási kisegítő díját 2006. április 30-ig havi 15.000 forintban, 2006. május 1. napjától havi 10.000 forintban. A bíróság 36.500 forint telefon többletköltséget talált indokoltnak, mivel a felperes két hónapig ágyhoz kötött beteg volt és a külvilággal ily módon tartotta a kapcsolatot. Nem találta alaposnak az alperesnek a motorkerékpár után fizetendő kötelező felelősségbiztosítás díja címén igényelt 6.000 forintot, figyelemmel arra, hogy az a tulajdonhoz tapad és amíg a gépjárművet a forgalomból nem vonják ki, ez kötelező kiadásnak minősül, melyet az üzembentartó, tehát a felperes köteles megfizetni.

A felperes nem vagyoni kárigényét az elsőfokú bíróság 8.000.000 forintban ítélte alaposnak. Értékelte, hogy a felperes sérülései 20%-os mértékű munkaképesség csökkenést eredményeztek, jelenleg raktáros munkakörben dolgozik, amely viszonylag nagy mennyiségű állást és járást igényel, ezért csak többlet fizikai teljesítménnyel tudja betölteni munkakörét. Figyelembe vette, hogy a felperes a korábbi fizikai teljesítményére már nem képes, várhatóan jövedelme lassabb ütemben fog növekedni.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását kérte, jogalap körében az alperesre terhesebb 70-30%-os mértékű kármegosztás alkalmazását indítványozta, valamint az ágynemű elhasználódása és telefon többletköltség iránti igény elutasítását és a nem vagyoni kár mértékének egymillió forintra történő leszállítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a jogalap vonatkozásában a helyesen megállapított tényállásból téves következtetést vont le; figyelmen kívül hagyta azt a tényt, miszerint a felperes a fényjelző készülék tilos jelzésénél álló kocsisort az úttest felezővonalán felfestett járműforgalom elől elzárt területen végighaladva, szabálytalanul kerülte ki, ahonnan történő érkezésére az alperesi biztosítottnak számolnia nem kellett. Ezért szerinte a kármegosztás indokolt.