A Győri Ítélőtábla Bf.20/2013/4. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 349. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 61. §, 62. §, 81. §, 164. §, 339. §] Bírók: Kovács Tamás, Miklós Mária, Széplaki László

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.20/2013/4. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2014. évi január hó 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntető ügyben a Győri Törvényszék 2013. február hó 1. napján kelt B.233/2012/15. számú ítéletét megváltoztatja, I.r. vádlott terhére rótt testi sértés bűntette a Btk.164.§ (1) bekezdés, (8) bekezdés szerint,

míg a társtettesként elkövetett garázdaság bűntette a Btk.339.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés a./ pontja szerint minősül.

Ezért I.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 /kettő/ év 4 /négy/ hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 /három/ év közügyektől eltiltásra í t é l i .

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy I.r. vádlott személyi azonosító igazolványának száma: ....

I n d o k o l á s:

A Győri Törvényszék 2012. október 10., 2013. február 1. napján tartott nyilvános tárgyalások alapján hozott B.233/2012/15. számú ítéletével három vádlott büntetőjogi felelősségéről döntött.

I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény /a továbbiakban régi Btk. / 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés 1. fordulata szerint minősülő testi sértés büntettében, valamint a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a.) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett garázdaság büntettében.

Ezért halmazati büntetésül 3 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében, továbbá a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a.) pont szerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében.

Ezért halmazati büntetésül 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

A bűnjelek lefoglalását megszüntette és elrendelte a nyomhordozó megsemmisítését, illetve a lefoglalt kés állami tulajdonba vételét.

Kötelezte I.r. vádlottat 24.799 forint, II.r. vádlottat 15.175 forint külön-külön történő megfizetésére. Mindhárom vádlottat egyetemlegesen kötelezte 34.908 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen annak kihirdetésekor I.r. vádlott és védője enyhítésért, II.r. vádlott védője a fellebbezés bejelentésére nyitva álló 3 napban, a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete alól részfelmentésért jelentettek be fellebbezést.

III.r. vádlottal szemben az ítélet az elsőfokú eljárásban jogerőre emelkedett.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.39/2013/1-I. számú átiratában a jogorvoslati kérelmeket alaptalannak tartotta és indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását, II.r. vádlott vonatkozásában az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezés mellőzését, egyebekben az elsőfokú ítélet helyben hagyását azzal, hogy további nyomatékos súlyosító körülmény I.r. vádlott terhére a sértettnél kialakult, maradandó fogyatékosságként értékelhető állapot.

Az átiratban kifejtésre került, hogy az elsőfokú bíróság szabályosan folytatta le a bizonyítási eljárást, megalapozott tényállást állapított meg, az indokolási kötelezettségét teljesítette. A vádlottak büntetőjogi felelősségére vont következtetése és a cselekmények minősítés törvényes, az irányadó tényállás alapján a vádlottak javára sem végszükség, sem a jogos védelmi helyzet nem állapítható meg. II.r. vádlott által a fejre, has tájékra leadott ökölütés, rúgás, az adott erő mellett, alkalmas volt sértett 2.-nek súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló töréses sérülés okozására és ezzel a vádlottnak is számolni kellett.

Az első fokon a vádlottakra kiszabott, középmérték alatti büntetéseket a vádhatóság az értékelt büntetés kiszabási körülményekre figyelemmel nem tartotta eltúlzottnak, azok nemében és mértékében az enyhítő körülmények értékelést nyertek, enyhébb joghátrány a büntetési célok érvényesülését nem szolgálná.

II.r. vádlott előzetes mentesítésének mellőzése vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség annak az álláspontjának adott hangot, hogy megadásakor téves döntést hozott az elsőfokú bíróság, mert az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára, jellegére, az elkövetés körülményeire, a sértett durva, kitartó bántalmazására tekintettel erre a kedvezményre nem érdemes.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén I.r. vádlott védője a fellebbezést enyhítésért fenntartotta. Kérte elsődlegesen védence felmentését a terhére rótt, sértett 3.-t érintő csoportos garázdaság bűntette alól bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában, továbbá egy cselekményben - sértett vonatkozásában - történő bűnössége megállapítását, ennek maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésként történő átminősítését az új Btk. 164. § (6) bekezdésének d./ pontja szerint. Végső kérelemként a védence megbánására, a jóvátételre és betegségére figyelemmel, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését.

A védő a tényállás megalapozottságát vitatta, a megváltoztatását sértett 3. aggályosnak tartott tanúvallomásának elvetése útján indítványozta akként, hogy védence sértett 3.-t nem bántalmazta. Álláspontja szerint mivel védence bizonyítottan csak egy sértettel állt konfliktusban, a garázdaságként értékelhető magatartása ehhez a bántalmazásához kapcsolódik és beleolvad a súlyosabban minősülő bűncselekménybe.

A védence terhére rótt életveszélyt okozó testi sértés bűntette vonatkozásában a minősítést a szándékos elkövetés megállapításán keresztül támadta. Érvelése szerint védencének nem kellett tisztában lennie azzal, hogy a sértett megrúgása ilyen súlyos következménnyel járjon, átlagos esetben az eredmény akár könnyű testi sértés lehetett volna, a bántalmazás bekövetkezett eredményéért ezért legfeljebb gondatlanság terheli.

Kitért arra, melyek azok a körülmények, amelyek az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően felvethetik a jogos védelmi helyzetben történt elkövetést. Ennek érdekében hivatkozott sértett 2.-nek a tanúk által leigazolt, visszatérő és rendbontó viselkedésére. A vádbeli alkalommal felszolgáló szintén ilyen szituáció miatt kért segítséget a tulajdonosoktól, sértett 2. pedig goromba hangnemben telefonált rájuk. II.r. vádlott ismerte sértett 2.-t és tudta, hogy agresszivitásra képes, ezért hívta magával a védencét. A helyszínen védence tévesen értelmezte sértett mozdulatát, azt gondolta, hogy II.r. vádlottra rátámad, annak védelmében rúgta hastájékon. Az adott szituációban nem mérlegelte, hogy erősebb testalkatú a sértettnél, és nem tudhatta, hogy a sértett csak azért állt fel, mert ki akart menni.