BH 1997.5.221 Az az egyezség, amelyben a tartásra kötelezett a házastársi közös vagyon őt megillető részéről gyermektartásdíj fejében mond le, a kötelezett "korai" elhalálozása miatt eredményesen nem támadható [Ptk. 201. § (2) bek., 210. §].

Mindkét fokon eljárt bíróság elutasító döntést hozott a felperes 149 531 forint megfizetésére irányuló keresete tárgyában. Az elsőfokú bíróság a keresetet azért találta alaptalannak, mert néhai P. I. a házastársi közös vagyon megosztása eredményeként őt megillető követeléséről gyermektartásdíj fejében mondott le volt házastársa javára. Erre vonatkozóan a volt házastársak egyezséget kötöttek, amit a bíróság végzésével jóváhagyott. Az egyezségben foglaltakat a felek nem tették vitássá, így a jogvita alapjául szolgáló követelés a volt házastárs tulajdonába került. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet indokolását azzal egészítette ki, hogy az örökhagyó - haláláig - nem érvényesített vagyoni igényt az alperesekkel szemben, így azt jogutódja sem örökölhette meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a bíróság téves jogi álláspontjára hivatkozott. Kifejtette, hogy a Ptk. 598. §-a megsértésével állapította meg a bíróság néhai P. I. hagyatéki vagyonának körét; és jogszabályt sértett, amikor a Ptk. 361., 362. §-ában írtakat figyelmen kívül hagyta tartásdíj visszakövetelése iránti igénye elbírálásánál.

A II. rendű alperes a jogerős ítéletet hatályában kérte fenntartani.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős ítélet törvényes.

Az ügyben eljárt bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az arra alapított döntése is.