A Fővárosi Törvényszék P.24201/2017/86. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. § (2) bek.] Bíró: Szász Levente András

Fővárosi Törvényszék

38.P.24.201/2017/86.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

felperes (felperes címe.) felperesnek

dr. Papp Sándor ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

alperes (alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000.000,- Ft-ot (Negyvenmillió forintot), valamint 1.270.000,- Ft (Egymillió-kétszázhetvenezer forint) perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

A felperes által le nem rótt 1.500.000,- Ft (Egymillió-ötszázezer forint) illetéket az állam viseli.

Az állam által előlegezett 764.159,- Ft (Hétszázhatvannégyezer-százötvenkilenc forint) szakértői díjat az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül elektronikus úton benyújtandó fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell előterjeszteni.

Az ítélet ellen fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve, ha a fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, vagy a bíróság egyéb okból köteles elutasítani a kérelmet, vagy ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja. Ha jogi képviselővel a perorvoslati eljárás során a perorvoslati kérelmet előterjesztő félnek kell rendelkeznie, és e kérelmet előterjesztő fél nem rendelkezik jogi képviselővel vagy a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a perorvoslati kérelmet a bíróság hivatalból elutasítja. A fél a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény rendelkezései szerint kérheti pártfogó ügyvéd kirendelését a lakóhelye szerint illetékes jogi segítségnyújtó szolgálatnál.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak kamatfizetésre, perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás tartását. A másodfokú eljárásban új tények állításának, illetve úgy bizonyítékok előterjesztésének helye nincs, kivéve, ha a tények előadására, illetve a bizonyítékok előterjesztésére az elsőfokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése, vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor. Ha a fellebbezés a megjelölt hivatkozást nélkülözi, a másodfokú tanács elnöke a fellebbezést hivatalból elutasítja.

I n d o k o l á s

[1] A település helyrajzi számhelyrajzi szám2 alatt nyilvántartott 18.129 négyzetméter területű "kivett üzem" megnevezésű belterületű ingatlanon, továbbá a település2 helyrajzi szám2on nyilvántartott 52.589 négyzetméter területű "kivett ipartelep" megnevezésű belterületű ingatlanon (perbeli ingatlanok) felépült cementgyárban 1971-től a különböző cementipari termékek gyártásához többek között fehér, illetve kék azbesztet használtak fel. A gyártást a alperes különböző szervezeti keretek között alakította ki. 1963. június 30-ával megalapították az vállalatot, amelynek többek között a település3i Cementmű is gyáregysége volt. Az országos vállalat neve 1968. január 1-től cég1 volt, központja 1980-ig település4en, a cég2 területén volt. 1971-ben a már létező cementgyár mellé azbesztcement-nyomócső gyártó üzem épült a település2 1. hrsz. és a település helyrajzi szám1 hrsz. alatti állami tulajdonú ingatlanokon. A perrel érintett - 1977. évben elrendelt összevonást és kiigazítást követően település2 helyrajzi szám2on és település 435 helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanok tulajdonosa 1996. június 24-ig a alperes volt, de kezelőként előbb a cég1 volt bejegyezve, amelynek szervezeti egysége volt a település3i Cementmű és az 1971-ben létrejött település3i Eternit Csőgyár. 1981-ben megalakult a település3i vállalat2, ettől kezdve a privatizálásig az vállalat2 került az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre kezelőként. A perbeli üzemben 1971-től fehér azbeszt felhasználásával készült különféle azbesztcement-nyomócsöveket gyártottak és kis mennyiségben tűzálló cementet kék azbeszt felhasználásával.

[2] A tűzálló cement gyártását 1982-ben beszüntették. 1981. január 1. napjával a település5i Cementgyár és a település3i Eternit Csőgyár kivált a vállalat3ból és létrejött az vállalat2, amelyet az állam erre feljogosított szerve (eredetileg az minisztérium1, utóbb a minisztérium2 lett ekként nyilvántartva) az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény értelmében alapított. Az vállalat2 tevékenységi körébe tartozott a mész- és cementipar és az azbesztcementipar is. 1989-ben a település5i gyár privatizálására került sor, így ettől kezdve a település3i gyár képezte az vállalat2ot.

[3] 1995. december 31-től az vállalat2 átalakulással létrejött jogutódja az cég3 Kft. volt. Az üzletrész 100 %-os tulajdonosa az cég4 Rt. lett.

[4] A fehér azbeszt (krizotil) és a kék azbeszt (krokidolit) felhasználása gyártási alapanyagként történt azzal, hogy a gyárban előállított csövek 8-10%-ban tartalmaztak krizotilt, míg 4-6%-ban krokidolitot. A lemezelt termékek alapvetően fehér azbesztet tartalmaztak. A gyár területére iparvágányon vagonokban érkezett be az azbeszt, mint termelési alapanyag. A vagonokban zsákos formában szállított azbesztet évekig élő erővel rakodták le, majd ezt követően az azbeszt tárolása a gyárudvaron álló oldalról nyitott tárolóhelyiségben történt, ahonnan az üzem épületébe szállítókasban vitték be targoncával és daruval az azbesztes zsákokat. Az üzemcsarnok mind a szállítás során, mind a nyári meleg időszakban több esetben nyitva állt. A gyártó sor zártsága kezdetben kevésbé volt biztosított, de az 1980-as évek közepétől egyre zártabbá tették folyamatos fejlesztésekkel. 1985-ig a kiporzási pontokon mért értékek meghaladták a határértéket, ezt követően a technikai határérték alatti mennyiségeket mértek. Az azbesztes zsákokat a gyártósor elején 1992 februárjáig éles késsel felvágták, majd annak tartalmát beöntötték az anyagot a kollerjárathoz továbbító elevátor előtti őrlőmű adagoló garatjába. 1992 februárjától automatikus, zárt zsákbontó rendszer működött, amelybe a zsákot egyben, felbontás nélkül kellett beadagolni, majd az egy zárt szekrényben felbontotta és ledarálta a zsákokat. Ezen a ponton helyi porelszívó berendezés volt elhelyezve, amely azonban nem volt folyamatos és hatékony, az elszívó rendszer 1992. évi rekonstrukciójáig.

[5] Az előaprítást végző őrlőműből elevátor juttatta az anyagot a kollerjáratba, itt megtörtént a nyers, de már aprított azbeszt felfoszlatása. Az azbesztfelhasználás kezdetén a foszlatás szárazon történt. 1985 és 1990 között, de pontosan meg nem állapítható időponttól a foszlatás során vízzel keverték az azbesztet. A felfoszlatott azbesztet és cementet vízzel telt hollandi kádakba adagolták, itt történt meg az alapanyagok összekeverése. Ezt követően annak zagytartalmát serleges keverőbe vezették, ahol a zagy homogenizálódott, majd, mint gyártásra kész alapanyag a csőgyártó gépbe került. A nyers cső a gyártási folyamat végén körülbelül 55 órára egy gőzfűtésű alagútrendszerbe jutott, ahol megszilárdult. A hengererőmű belsejébe szivárgott felesleges technológiai víz szennyvízként távozott. Ezt a vizet ülepítették és részben visszaforgatták a folyamat elejére. A gyártást követő harmadik napon a megszilárdult csöveket az összeilleszthetőség kedvéért méretre vágták, végüket fél méter hosszan esztergálták és hornyokkal látták el. E műveleteknél azbeszt cementforgács és por képződött, melynek könnyű frakcióját részben az itt telepített elszívó berendezés elszívta, részben a munkatéri levegőt szennyezte, nagyobb szemcseméretű nehezebb része pedig lehullott a talajra. Ezt később sepréssel távolították el és konténerben gyűjtötték össze. A kötőidomok hasonló technológiával készültek. A végtermék csövek portalanítást követően kerültek forgalmazásra, e portalanítást nagy valószínűséggel kint az udvaron végezték. A csőgyártás alapjaiban 1971-től 2003-ig hasonló módon üzemelt. A lemezüzem 1981-től 1992-ig üzemelt lényegileg hasonló elvek mentén. Ebben az esetben a kollermalomban történő száraz keverés után az azbeszt a többi komponenssel együtt került a hidrofoszlatóba, ahol folytatódott az azbeszt vastag felszakadása sok víz jelenlétében. Innen hasonló módon serleges keverőbe, majd a lemezgyártógépekre került a homogenizált zagy, ezt követően a nyers lemez méretre vágásra került. A gyártás során keletkezett szennyvizet a patak neve1 patakba eresztették, amely patak befogadója a patak neve2 patak.