A Debreceni Ítélőtábla Pf.20047/2014/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 7. §, 121. §, 125. §, 130. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 328. §, 339. §, 348. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20336/2012/32., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20047/2014/11.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.047/2014/11. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Berta Csaba ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkársága Jogi Képviseleti Osztály (címe, ügyintéző: Dr. P. Gy. jogtanácsos) által képviselt Fővárosi Törvényszék (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránti perében az Egri Törvényszék 12.P.20.336/2012/32. számú ítélete ellen a felperes részéről 35. és 36. sorszám alatt előterjesztett, 38. sorszámon kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 32 500 (Harminckétezer-ötszáz) forint összegű fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes az 1984. évben elhunyt "H" művésznevű R. K. népdalénekes túlélő házastársa.

C. F. francia zenész 1977. évben magyarországi népdalgyűjtő körútja során rögzített R. K. által énekelt dalokat, amelyek egyes részleteit - hozzájárulás nélkül - megjelentette az 1993. évben kiadott "R.S.A." című albumán. Az 1994. december 21-én C. F. és a X kiadó között létrejött megállapodás alapján a kiadó által forgalomba hozott, a D. F. együttesnek az 1995. évben megjelent "B" albuma "F. C." című számában 1,19 perc terjedelemben a R. K. által felénekelt dalrészletek is felhasználásra kerültek.

C. F. a 2000. évben, megállapodás alapján 1842,68 USD jogdíjat fizetett R. K. egyik gyermeke, R. Z. részére.

R. Z. a Fővárosi Bíróság előtt eredetileg 8.P.24.132/2000. számon folyamatban volt perben 2000. május 23. napján jogi képviselő nélkül, kézzel írott keresetlevelet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy édesapja hangfelvételének hozzájárulás nélküli felhasználása miatt a X cégtől 1 000 000 USA dollárt kér annak világpiaci kamatával együtt 1995-től visszamenőleg, C. F.től 500 000 USA dollárt kér annak világpiaci kamatával együtt 1993-tól visszamenőleg.

A Fővárosi Bíróság a 2000. május 30. napján kelt és 2000. június 7. napján kézbesített 2. sorszámú végzésével felhívta R. Z.t, hogy 30 napon belül, elutasítás jogkövetkezményei mellett a keresetlevele hiányosságait pótolja, így többek között jelölje meg, hogy kiket perel alperesként, az alperesek megjelölése mellett tüntesse fel idézhető címüket is, igazolja azt, hogy R. K. örököse, amennyiben R. K.nak más örökösei is vannak, úgy nyilatkozzon arról, hogy a további örökösök nevében is nyújtotta-e be a keresetlevelet, ha igen, tőlük engedményező nyilatkozatot csatoljon, a költségmentesség engedélyezése iránti kérelméhez csatoljon iratokat vagyoni és jövedelmi helyzetéről. A felhívásra R. Z. 2000. június 23. napján R. K. leszármazóitól származó meghatalmazást csatolt, amely szerint megbízzák R. Z.t, hogy a folyamatban lévő perben őket képviselje, megjelölte az alperesek címét és képviselőjét, csatolta továbbá az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jövedelemigazolását.

A Fővárosi Bíróság ezt követően 3., majd az 5. sorszámú végzéseivel R. Z.t további hiányok pótlására hívta fel, majd a 2001. február 5. napján kelt végzésével az első tárgyalási határnapot 2001. szeptember 28. napjára tűzte ki, továbbá megküldte az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda részére a per addigi iratait hiteles fordítás végett. A 2001. február 23. napján kézbesített iratok alapján az angol nyelvű fordítás 2001. május 11-én, majd a 2001. október 26. napján kézbesített iratok alapján a francia nyelvű fordítás 2001. december 7-én érkezett a bíróságra; ezután a Fővárosi Bíróság megkereste az Igazságügyi Minisztériumot a keresetlevél és egyéb peres iratok az alperesek részére történő kézbesítése végett, azonban a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége közvetítése alapján mindkét alperes jogi képviselője a perben már az iratok kézbesítése előtt fellépett; a per II. rendű alperese 2001. szeptember 27. napján, a per I. rendű alperese 2002. április 2-án terjesztette elő érdemi ellenkérelmét. A Fővárosi Bíróság a 2002. április 4. napján kelt és a jogi képviselő részére 2002. április 15. napján kézbesített 35. sorszámú végzésével a felperes részére, kérelmére pártfogó ügyvédet rendelt ki, ezt követően a 2002. május 29-i napi tárgyaláson valamennyi peres fél jogi képviselője megjelent, az érdemi bizonyítás megkezdődött.

A per folyamatban léte alatt R. K. másik gyermeke, N. G-né a 2003. május 28. napi tárgyaláson II. rendű felperesként perbe lépett.

A Fővárosi Bíróság a 2004. november 19. napján kelt 79. sorszámú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a daloknak nem R. K. a szerzője, azok folklór művek, amelyek nem állnak szerzői jogi védelem alatt, felhasználásukhoz a törvény a szerzőnek vagy jogutódainak hozzájárulását nem kívánja meg. Nincs szükség az előadóművész hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását, így R. K.t sérelem csak annyiban érte, hogy a D. F. együttes B című albumán a nevét előadóművészként nem jelölték meg, de a névfeltüntetés elmaradása miatt a per felpereseit hátrány nem érte.

A per felpereseinek fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2005. április 27. napján kelt 8.Pf.20.062/2005/9. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság nem követelte meg a felperesektől a kereset kellő pontosítását, nem vizsgálta külön-külön az egyes felhasználási cselekményeket, nem vizsgálta jogilag a R. Z. és C. F. között 2000. évben létrejött megállapodás tartalmát, és tévesen foglalta azt az álláspontot, hogy a szerzői jogi védelem alá nem eső műnek az előadója nem élvezheti az előadóművészeknek biztosított törvényi jogvédelmét.

A hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárás a Fővárosi Bíróságon 2005. június 28. napjától 8.P.20.062/2005. számon folytatódott. A bíróság a jelen per felperesét a 2006. október 11. napi tárgyaláson tanúként hallgatta meg, aki a 2007. április 25. napján érkezett kérelme szerint lépett a perbe a kereset azonos tartalmával IV. rendű felperesként. R. K. másik gyermeke, R. A. ezt megelőzően, 2007. február 26-án lépett III. rendű felperesként a perbe.

A Fővárosi Bíróság a 2008. április 16. napján kelt 73. számú ítéletével kötelezte a per II. rendű alperesét, hogy 15 nap alatt fizessen meg a per IV. rendű felperesének, jelen per felperesének 5 000 USA dollárt és az összeg után 1995. január 1. napjától a kifizetésig terjedő időre járó évenkénti pénzpiaci kamatot, ezt meghaladóan a keresetét elutasította; míg a per I., II. és III. rendű felpereseinek a keresetét egészében elutasította. Az ítélet indokolása szerint a per II. rendű alperese részéről megvalósított többszörözéshez szükséges lett volna az előadóművész hozzájárulása, mivel az 1995. évi felhasználás R. K. 1977-es hozzájárulásától eltérő célra irányult, és nem állt fenn a szabad felhasználás esete. Ezért, mint haszonélvezeti örökös, a per II. rendű alperesével szemben a túlélő házastárs előadóművészi díjra tarthat igényt. A Legfelsőbb Bíróság BH 1972/7096. szám alatt közzétett eseti döntésére hivatkozva megállapította, hogy R. K. leszármazói állagörökösként a néhai hangfelvételének felhasználása után járó díjra nem jogosultak. A per I. rendű alperesével szemben pedig a kereset egészében azért alaptalan, mert a 2000. évben létrejött megállapodással a jogvita véglegesen lezárásra került.