A Kecskeméti Törvényszék Bf.9/2013/8. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 85. §, 92. §, 137. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 335. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 386. §] Bírók: Farkasné dr. Kramolis Andrea, Gál Erika, Szuromi Mária

A KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK

3.Bf.9/2013/8.szám

A KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK,

mint másodfokú bíróság a Kecskeméten, 2013. évi június hó 3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság a rablás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indított büntető ügyben

a Kecskeméti Városi Bíróság 2012. év október hó 30. napján 7.B.95/2012/27. szám alatt hozott ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a :

A vádlottal szemben kiszabott börtön büntetés tartamát 8 (nyolc) év 6 (hat) hónapra

f e l e m e l i.

A Kecskeméti Rendőrkapitányság Lajosmizsei Rendőrőrsén T-69/2011 tételszám alatt bevételezett 1 db DVD lemezt kiadni rendeli érdekeltrészére.

A vádlott által .sértett képviselője részére fizetendő magánfél részére fizetendő kártérítés összegét 88.000,-(nyolcvannyolcezer) Ft-ra leszállítja. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat 3000,- (háromezer) forint a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra magyar államnak.

Felhívja az első fokú bíróságot az összbüntetési eljárás lefolytatására.

A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú fő, - és mellékbüntetés kiszabásáért, míg a vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Bfel. B. 5253/2012/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és a vádlottal szemben hosszabb tartamú börtön és közügyektől eltiltás büntetés kiszabását indítványozta.

A másodfokú bíróság a bejelentett jogorvoslatok folytán teljes terjedelmében felülbírálta - a felmentő rendelkezés kivételével - az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéleti tényállást az iratok tartalma alapján - a Be. 352.§ (1) bekezdés a./pontja szerint - kiegészítette, illetve helyesbítette:

A tényállás személyi rész 1./ pontjában írt büntetés végrehajtását a 6./ pontbeli ítélet elrendelte végrehajtani, azonban a büntetést még nem hajtották végre. Ezen ítélet egyúttal megszüntette a Kecskeméti Városi Bíróság 2009. január 21. napján jogerős 7.Fk.863/2007/23. Számú határozatával alkalmazott próbára bocsátást.

A 6./ pontbeli utóbbi elítélés, jelenleg ezt a büntetését tölti 2012. február 10. napjától, feltételes kedvezményben 2013. szeptember 1. napjával részesülhet.

A történeti tényállást azzal pontosítja a másodfokú bíróság, hogy - összhangban az indokolással és a bizonyítékok mérlegelésével - a sértettnek összesen 88.000,-Ft kárt okozott a vádlott a cselekményével, mivel a 25.000,-Ft értékű karóra eltulajdonítását nem állapította meg a városi bíróság. A sértett képviseletében fellépő magánfél ugyanakkor változatlanul fenntartotta a polgári jogi igényét.

Az így kiegészített tényállás megalapozott, és a Be.352.§ (2) bekezdése alapján irányadó volt a felülbírálatnál.

A városi bíróság a bizonyítást teljes körben felvette, a bizonyítékokat kellően mérlegelte, indokolási kötelezettségének eleget tett, eljárási szabályt nem sértett. Ennek során valamennyi bizonyítékot mérlegelési körébe vont, mind a vádlott javára és terhére szóló bizonyítékokat megvizsgálta külön- külön és egymással való összefüggéseiben is.

Számot adott arról a városi bíróság, hogy a vádlott védekezését miért nem fogadta el, azt mely bizonyítékok - így tanúvallomások, okiratok, szakértői vélemények - cáfolták meg teljes egészében. Indokát adta annak is a városi bíróság, hogy milyen bizonyítékokat milyen indokokra figyelemmel fogadott vagy vetett el, és ehhez képest mire alapította a tényállását, illetve a terhelő bizonyítékok miként kapcsolódnak egymáshoz.

A másodfokú bíróság a tényállást csupán a tekintetben helyesbítette a kárértékre vonatkozóan, hogy a városi bíróság mérlegeléssel a vádlott terhére az aranyóra eltulajdonítása nem állapította meg, ugyanakkor tévesen annak értékét hozzászámította a többi eltulajdonított tárgy értékéhez.

Az első fokú bíróság az irányadó tényállást tehát helytálló mérlegeléssel, megalapozottan állapította meg, majd abból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, melyet maga sem vitatott.