BH 1992.10.658 Ha a hatóság által a szerződés megkötése után tett intézkedés következtében a szerződést az eredeti feltételekkel már nem lehet megvalósítani, és a felek a szerződést megfelelően nem módosítják, a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, s ezért a szerződés megszűnik [Ptk. 312. § (1) bek.].

A felek közötti szerződés alapján az S. városban az Sz. út 43-49. szám alatti lakóépületet a felperes 1989. július 30-ra vállalta megépíteni. A tervezett megoldáshoz képest az államigazgatási hatóság többletlétesítmények megvalósítását írta elő, amelyek a felperes szerint 2 000 037 Ft-ból valósíthatók meg. A felek között vita keletkezett ezen költségek viselésének kérdésében, ezért a felperes megállapítási keresetet terjesztett elő. Annak megállapítását kérte, hogy a többletmunkák miatti költségek viselésére az alperes köteles.

Az alperes, aki eredetileg a kereset elutasítását kérte, a későbbiekben elismerte a felperes igényét. Ugyanakkor viszontkereset terjesztett elő a felperessel szemben - az előbbi munka befejezési határidejének elmulasztása miatt - 10 875 000 Ft kötbér megfizetése érdekében.

A felperes a viszontkeresettel érvényesített kötbérkövetelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatta. Előadta azonban, hogy a felek egy másik szerződést is kötöttek, az azonban, hogy a felek egy másik szerződést is kötöttek, az S. városban az Sz.-út és T. út sarkára építendő létesítmény megvalósítására, amellyel kapcsolatban az alperes nem tett eleget a munkaterület-szolgáltatási kötelezettségének. Amíg ugyanis 1989. március 1. napjára vállalta a munkaterület biztosítását, azt sem erre a határidőre, sem a felperes által pótlólagos teljesítésre megszabott 1990. március 30-i határidőre nem teljesítette. A felperes szerint emiatt a szerződéstől elállhatott, és 13 155 709 Ft meghiúsulási kötbérre tarthat igényt. A meghiúsulási kötbért kérte beszámítani az alperes késedelmi kötbér-igényébe.

Az alperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy nem került sor a munkaterület átadására. Arra hivatkozott, hogy rajta kívül álló okokból nem tudott kötelezettségének eleget tenni. Előadta, hogy a felek 56 lakás megépítésére kötötték meg a szerződést, a tanács azonban az engedélyezési eljárás során egy teljes szint elhagyását rendelte el, és csak 44 lakás megépítését engedélyezte. A tanácsi határozat alapján a felek szándéka előbb a szerződés megfelelő módosítására irányult, arra azonban nem került sor, ezért a szerződés lehetetlenült. Az alperes szerint egyébként a felek már eleve lehetetlen szolgáltatásra szerződtek, figyelemmel arra, hogy az 56 lakás nem volt megépíthető. Mivel a szerződés módosítása és a munka megvalósítása nem történt meg, a felperes az eredeti szerződés feltételeire nem alapíthatott jogszerűen igényt. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a munkaterület szolgáltatására eredetileg kötött határidő helyett a felperes által kitűzött határidő nem volt reális. A felperes a határidő elmulasztására hivatkozással ezért sem állhatott el a szerződéstől, illetve erre hivatkozva meghiúsulási kötbért nem követelhet. Az alperes a per során hivatkozott a szerződés semmisségére, illetve érvénytelenségére is.

A felperes a Ptk. 393. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással fenntartotta a kötbérigényét és beszámítási kifogását. Szerinte az alperes érdekkörében felmerült okok miatti elállása jogszerű volt, ezért meghiúsulási kötbért követelhet. Tagadta, hogy a szerződés a megkötés időpontjában lehetetlen szolgáltatásra irányult. Hivatkozott az iratokhoz becsatolt levelezésből is megállapítható azon körülményre, hogy a felek szándéka a megváltozott körülmények ellenére is a szerződés fenntartására, illetve módosítására irányult. 56 lakás helyett 44 lakás megépítésének fizikai akadálya nem volt. A szerződés megtámadásával kapcsolatban a határidő elmulasztására hivatkozott.

A per során az Sz. út 43-49. számú épülettel kapcsolatos többletköltségigényt az alperes elismerte, ezért a felperes a megállapítás iránti keresetét visszavonta, keresetét leszállította a perköltségre. Fenntartotta a viszontkeresettel szembeni beszámítási kifogását.

Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetnek helyt adva a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 10 875 000 Ft késedelmi kötbért. A felperes beszámítási kifogását a bíróság elutasította. A felperes késedelmi kötbérben való marasztalásának indoka az ítélet szerint az, hogy a felperes késedelembe esett az Sz. út 43-49. számú épület megvalósításával kapcsolatban. Késedelmét kimenteni nem tudta, ezért - miután a per folyamán a kötbér elérte a maximális mértékét - a felperest kötbérfizetésre köteles.

Az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogással kapcsolatban azt állapította meg, hogy a felperes a munkaterület szolgáltatására olyan határidőt tűzött az alperesnek, amely nem volt megfelelő, ezért a Ptk. 393. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a szerződéstől nem állhatott el. A felperes fix lejáratúvá tette ugyan a szerződést azzal, hogy a munkaterület átadásának határidejét 1990. március 30-ban határozta meg, ez a határidő azonban nem volt reális. A felek egyaránt tudomással bírtak arról, hogy nincs jogerős építési engedély, egyébként is ekkor az eredeti befejezési határidő már eltelt. A bíróság álláspontja szerint a Ptk. 227. §-a (2) bekezdésének figyelembevételével a felek eleve lehetetlen szolgáltatás teljesítésére szerződtek, mivel az építésügyi hatóság előírásai nem tették lehetővé az 56 lakás megépítését. A semmisség orvoslására nem került sor, a felek a szerződés lényeges feltételeit nem módosították. Nem volt tehát olyan érvényes szerződés, amelytől a felperes elállhatott volna. Az elsőfokú bíróság ezért a felperes beszámítási kifogását elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a beszámítási kifogásnak való helytadás érdekében. A felperes szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból a beszámítási kifogás tekintetében téves következtetést vont le. Az iratokhoz csatolt levelezésre hivatkozással a felperes előadta, hogy az adott körülmények között joggal számíthatott arra: a szerződés - módosított feltételekkel - teljesítésre kerül, illetve az alperes a kért határidőre a munkaterületet biztosítani tudja. Az alperes ugyanis a munkaterület átadását annak ellenére kilátásba helyezte, hogy az építési engedéllyel nem rendelkezett. A felperes utalt arra, hogy az építési engedélyezési eljárás rajta kívül álló okok miatt húzódott el, és sem fizikai sem egyéb akadálya nem volt annak: az 56 lakás helyett 44 lakás épüljön meg. A bíróság ezért tévesen állapította meg, hogy eleve lehetetlen szolgáltatásra szerződtek. A felperes arra is hivatkozott, hogy az alperes - a korábbi kifejezett nyilatkozataitól eltérve - csak a per során állt el attól: az épületet a felperes megvalósítsa. Előadta, hogy a ténylegesen felmerült költségeit beszámítási kifogása el nem fogadása esetén is érvényesíteni kívánja az alperessel szemben.