A Miskolci Törvényszék Bf.580/2013/5. számú határozata zsarolás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Bacsó Mária, Ficsór József, Szemán János

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.1094/2012/66., *Miskolci Törvényszék Bf.580/2013/5.*, Kúria Bfv.101/2014/6. (BH 2015.1.1)

***********

A Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Bf.580/2013/5. szám

A Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2013. évi október hó 1. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta, majd a 2013. évi október hó 15. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt

vádlott neve ellen indított büntetőügyben a

Miskolci Járásbíróság 2013. évi február hó 20. napján kihirdetett 11.B.1094/2012/66. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottnak a tényállás 2./, 3./, 4./, 5./, 8./, 10./ és 11./ pontjaiban értékelt cselekményeit uzsorabűncselekmény bűntette kísérletének minősíti.

A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítását mellőzi.

A vádlott a büntetés 2/3-ad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

I N D O K O L Á S:

A járásbíróság ítélete ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, súlyosítás érdekében, másrészt a vádlott és meghatalmazott védője felmentés érdekében.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség Bf.2542/2012. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a törvényszék a járásbíróság ítéletét nyilvános ülésen a Be.372.§ (1) bekezdése alapján akként változtassa meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát emelje fel.

A vádlott meghatalmazott védője írásban a fellebbezéseiket részbeni felmentés érdekében tartotta fenn, és indítványozta, hogy a törvényszék a vádlott bűnösségét 2 rb. uzsorabűncselekmény bűntettében állapítsa meg, a kiszabott büntetést lényegesen enyhítse, és a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel.

A nyilvános ülésen megjelent a vádlott és meghatalmazott védői a korábban bejelentett fellebbezéseiket az írásbeli beadványban foglaltak szerint tartották fenn.

ÍÍÍÍÍ

A bejelentett fellebbezések folytán a törvényszék az elsőfokú határozatot és az azt megelőző eljárást a Be.348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek kapcsán megállapította, hogy a járásbíróság a perrendszerűen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az ítéleti tényállást a bizonyítás anyagával összhangban állapította meg. Az így megállapított ítéleti tényállás a Be.351.§ (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárás keretében is irányadó volt.

ÍÍÍÍÍ

A vádlott és meghatalmazott védői azért támadták az elsőfokú határozatot, mert a járásbíróság a vádlott tagadásával szemben az ítéleti tényállást más bizonyítékokra alapította.

Az elsőfokú bíróság azonban logikus és okszerű indokát adta annak, hogy az ítéleti tényállást a vádlott tagadásával szemben milyen más bizonyítékok alapján állapította meg.

A járásbíróság az ügyben az összes szükséges és rendelkezésre álló bizonyítékot beszerezte, azokat külön-külön és összességükben is mérlegelési körébe vonta, értékelte.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság bizonyítékokkal alátámasztott, helyes és hiánytalan tényállást állapított meg.

A járásbíróság részletesen megindokolta, hogy mely bizonyítékokat fogadott el tényállása alapjául és miért, illetőleg részletesen számot adott arról is, hogy melyik bizonyítékokra miért nem lehetett tényállást alapítani.

Az elsőfokú bíróság kellően megindokolta azt is, hogy a legkülönfélébb indokokkal - részegség, nyugtatószer, analfabétizmus, harag, szexuális kapcsolat stb. - visszavont vallomásokat miért nem tudta elfogadni.

Valamely vallomás elfogadása, vagy elvetése a másodfokú eljárásban csak akkor támadható eredménnyel, ha megalapozatlansági okra vezethető vissza. A vádlott védői azonban ilyen okot nem jelöltek meg, így érvelésük kifejezetten az eredménnyel nem támadható, perrendszerű bírói mérlegelés ellen irányult.

Az elsőfokú bíróság a Be.258.§ (3) bekezdés d.) pontjában foglalt indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, így a vádlott és védői által a tényállást sérelmező, de valójában a járásbíróság okszerű és meggyőző mérlegelő tevékenységét támadó perorvoslatai eredményre nem vezethettek.