A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20274/2020/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.274/2020/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gál Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Serfőző Henrik Olivér ügyvéd által képviselt I. és IV. rendű, a személyesen eljárt V. rendű, a dr. Serfőző Henrik Olivér ügyvéd által képviselt VI., VIII., IX., X., XI. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése és közgyűlési határozat hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. augusztus 26. napján meghozott, 37.P.22.252/2017/59. számú ítélete ellen, a felperes részéről 60. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla a pert a VIII. rendű alperessel szemben megszünteti, és az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét a VIII. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., IV., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1.370.000 (egymillió-háromszázhetvenezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az I., IV., VI., IX., X. és XI. rendű alperesek a 2012. március 1-től 2015. március 27-ig terjedő teljes időszakban, az V. rendű alperes pedig ezen időszak egy részében a felperes igazgatótanácsának tagjai voltak, míg a VIII. rendű alperes ebben az időszakban a felperes vezérigazgató helyettese volt. A felperes közgyűlése 2013. október 25-én a 2012. üzleti évre, 2014. május 9-én pedig a 2013. üzleti évre vonatkozóan közgyűlési határozatban adott felmentvényt a felperes vezető tisztségviselőinek. A Fővárosi Törvényszék 2015. február 20. kezdőnappal elrendelte a felperes felszámolását. A ... Piacellenőrzési és Felügyeleti Főosztálya (a továbbiakban: 'A' Vállalat) a 2012. március 1-jétől 2015. március 27-ig terjedő időszakra vonatkozóan vizsgálta a felperes tevékenységét, a vizsgálatról jelentést készített, majd - miután a felperes nem tett észrevételt a vizsgálati jelentésre - a '1'. számú határozatával 84.660.000 forint bírság és 10.354 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a határozat bírósági felülvizsgálata iránt nem indított pert. A határozat jogerőre emelkedése után az 'A' Vállalat 84.833.199 forint követelést jelentett be a felperes felszámolójánál.

[2] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I., IV., V., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alperesek részére a 2012. és 2013. évre megadott felmentvények hatálytalanok. Kérte azt is, hogy a bíróság kötelezze az I., IV., VI., VIII., IX. X. és XI. rendű alpereseket 76.710.354 forint, az I., IV., V., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alpereseket pedig 7.960.000 forint egyetemleges megfizetésére. Kérte továbbá, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket a perrel felmerült költségei megfizetésére. A felmentvények hatálytalanságának megállapítása iránti keresetét arra alapította, hogy az I., IV., V., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alperesek mint a felperes vezető tisztségviselői elhallgatták a közgyűlés előtt azokat a tényeket és körülményeket, amelyek miatt az 'A' Vállalat bírságot szabott ki a felperessel szemben, és a közgyűlés e tények és körülmények ismerete nélkül adta meg nekik a felmentvényeket. Hivatkozott arra, hogy az I., IV., V., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alperesek a bírság kiszabására alapot adó magatartásaikkal kárt okoztak a felperesnek, amit közös károkozókként egyetemlegesen kötelesek megtéríteni. Keresete jogszabályi alapjaként a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (2), (4) és (5) bekezdését, a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 3:24. § (1) bekezdését, és 6:142-143. §-ait, továbbá az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 339. §-át jelölte meg.

[3] Az I., IV., V., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Hivatkoztak arra, hogy a 2012. és 2013. üzleti évre megkapták a felmentvényt a felperes közgyűlésétől, a felmentvények pedig kizárják a kártérítési felelősségük megállapítását. Álláspontjuk szerint a felperes a bírság kiszabásából eredő kárát maga okozta azzal, hogy az 'A' Vállalat jelentésére nem tett észrevételt, és nem indított pert a bírságot kiszabó határozat bírósági felülvizsgálata iránt annak ellenére, hogy az V. rendű alperes elkészítette a keresetlevél tervezetét, és azt elektronikusan megküldte és személyesen is átadta a felperes felszámolójának.

[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., IV., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alpereseknek 3.479.940 forint, valamint az I. rendű alperesnek további 15.410 forint perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint eljárási illetéket. Ítéletének indokolása szerint a felperes nem határozta meg alperesenként külön-külön az alperesek károkozó magatartásait és azok időpontját. Úgy foglalt állást, hogy a perbeli jogvitára a 2013. évi CLXXVII. törvény. (Ptké.) 9. § (2) bekezdése és 50. § (1) bekezdése alapján a Gt. rendelkezései az irányadók. Az volt az álláspontja, hogy a felmentvények hatálytalansága iránti kereseti kérelmet a felmentvényeket megadó közgyűlési határozatok hatálytalansága iránti igénynek kell tekinteni. Kifejtette, hogy külön törvényi rendelkezés hiányában az ilyen igényt a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó, a Gt. 45. § (1)-(3) bekezdéseibe foglalt szabályok szerint kell elbírálni. Okfejtése szerint a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert a társaság ellen kell megindítani, a felperes viszont saját maga ellen nem indíthat ilyen pert, a társaság vezető tisztségviselői ellen pedig nem indítható ilyen per. Erre figyelemmel a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt utasította el a felmentvények hatálytalanságának megállapítása iránti keresetet. Utalt arra, hogy a felperes egyébként is elmulasztotta a perindításra megszabott 90 napos jogvesztő határidőt. A kártérítés iránti kereset teljesítésére azért nem látott lehetőséget, mert a - hatálytalanságuk megállapítása iránti kereset eredménytelenségére tekintettel - hatályos felmentvények a Gt. 30. § (5) bekezdése értelmében kizárják az I., IV., V., VI., VIII., IX., X. és XI. rendű alperesek kártérítési felelősségének megállapítását. Álláspontja szerint a perben nem vizsgálható és nem tehető vitássá a bírságot kiszabó határozat tartalma és annak megállapításai, de a kártérítési kereset okán vizsgálnia kellett a peres felek határozathozatal előtti magatartását. Kifejtette, hogy a felperes felszámolója nem az 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 54. § (1) bekezdésében és a régi Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el akkor, amikor nem indított pert a bírságot kiszabó határozat bírósági felülvizsgálata iránt a kiszabott bírság összegének csökkentése érdekében. Kiemelte, hogy a felszámoló a bírságot kiszabó határozat tartalmának fenntartás nélküli elfogadásával ellehetetlenítette azt, hogy az alperesek megfelelő időben és módon vitássá tehessék a vizsgálati jelentés és a határozat tartalmát. Álláspontja szerint a felperesnek az az állítása, hogy nem álltak fenn az eredményes perindítás feltételei, és a határozatnak nem voltak érdemben támadható, megalapozatlan rendelkezései, csak feltételezés, de nem bizonyított tény. Az volt az álláspontja, hogy az alperesek a lehetőségeikhez képest mindent megtettek a kár bekövetkezésének megelőzése érdekében, a felperes viszont azzal, hogy nem adott teret az alperesek törekvéseinek, megsértette a régi Ptk. 340. § (1) bekezdésében előírt kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségét. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a kizárólag az ő terhére értékelhető mulasztások miatt a felperes maga köteles viselni a bírság kiszabásából származó teljes kárát. A további bizonyítást - bizonyításra szoruló tény hiányában - mint szükségtelent mellőzte.