A Kúria Gfv.30137/2015/7. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 523. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §] Bírók: Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

Deviza alapú, nem fogyasztási kölcsönszerződés érvénytelenségének vizsgálata során irányadó szempontok.

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék G.40201/2013/9., Szegedi Ítélőtábla Gf.30239/2014/3., *Kúria Gfv.30137/2015/7.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.137/2015/7.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Mészáros Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Bohács Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Szegedi Törvényszéken 6.G.40.201/2013. számon indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.239/2014/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 317.500 (háromszáztizenhétezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 2.880.100 (kétmillió-nyolcszáznyolcvan-ezeregyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mezőgazdasági őstermelő, aki gazdasági tevékenységéhez szükséges mezőgazdasági haszongépek megvásárlásához szükséges pénzösszeg előteremtése céljából az alperes jogelődjével (a továbbiakban: alperes) 2008. február 6-án svájci frank alapú kölcsönszerződéseket kötött. A szerződések alapján, összesen 28.880 800 Ft kölcsönösszeghez jutott, amelyet az alperes közvetlenül átutalt a gépek eladója részére.

Az egyedi szerződések 2. pontja azt tartalmazta, hogy a kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdésekben a szerződés elválaszthatatlan részét képező Gép hit UZLSZHITGEP 2 20070709 számú üzletszabályzatban (a továbbiakban: Üzletszabályzat) foglaltak az irányadók. A 3. pont szerint az említett Üzletszabályzatban írtakat a felperes megismerte, megértette, aláírásával magára nézve kötelezőnek tartja, illetve annak egy példányát át is vette. A 6. pont értelmében a hitelminősítési díj: 0 Ft. A felek által kötött szerződések 7. pontja rögzítette a THM mértékét, a 8. pontja a svájci frankot mint mértékadó devizanemet. A 9. pontban hivatkozott, a szerződésekhez elválaszthatatlanul hozzátartozó 1.számú melléklet pedig tartalmazta a teljes futamidőre eső, Ft-ban meghatározott törlesztőrészleteket, az esedékességük időpontjára lebontva. Az Üzletszabályzat I.13. pontja a törlesztőrészlet fogalmát az esedékes tőke- és a kamattörlesztés együttes összegeként jelölte meg. A I.15. c) pont a felek által kikötött mértékadó devizanemre, mértékadó kamatlábként a LIBOR-t rendelte alkalmazni. A I.17. pont az árfolyamot a Takarékbank Rt.-nek a mértékadó devizanemre kiemelt ügyfelek számára jegyzett hivatalos, forintban kifejezett árfolyammal megegyezően határozta meg. A I.18. pont a mértékadó árfolyamról, a I.19. pont az árfolyamváltozásról (helytelen szóhasználattal kamatváltozásról) rendelkezett. A III.5. pont a kamatszámításához egy képletet is rendelt.

A felperes keresetében a perbeli kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy azok, nem tartalmaznak rendelkezéseket az ügyleti kamatra, illetve az árfolyamrésre mint költségre vonatkozóan, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (2) bekezdésében előírtak ellenére, és ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése értelmében semmisek. Előadta azt is, hogy a támadott szerződések mértékadó devizanemre vonatkozó kikötése ugyancsak semmis, hiszen mind a kölcsön folyósítása, mind annak visszafizetése Ft-ban történt, illetve történik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, a Hpt. 210. § (2) bekezdése nem írja elő, hogy az ügyleti kamatot számszerűen kell meghatározni. Az Üzletszabályzat általa hivatkozott rendelkezései alapján azonban azt kiszámíthatónak - erre tekintettel egyértelműen meghatározottnak - tartotta. Hivatkozott arra is, hogy a devizában elszámolt, forintban folyósított és visszafizetett kölcsön miatt felmerült, ún. árfolyamrés nem minősül költségnek. Vitatta azt is, hogy a Hpt. 210. § (2) bekezdésének megsértése a semmisség jogkövetkezményével jár.

Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek, és megállapította a perbeli kölcsönszerződések semmisségét. Azokat értelmezve ugyanis úgy ítélte, a szerződő felek nem határozták meg az ügyleti kamatot. A Hpt. 210. § (2) bekezdése és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, ez okból megállapított semmisségre tekintettel, a további érvénytelenségi okokat nem vizsgálta. Ismertetve a devizaalapú kölcsönszerződés lényegét, rögzítette, hogy a perbeli szerződések mértékadó devizanemre vonatkozó kikötése nem tisztességtelen.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.