A Szegedi Ítélőtábla Gf.30239/2014/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 523. §] Bírók: Dobler László, Kemenes István, Szeghő Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.III.30.239/2014/3.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Mészáros Zsolt ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - a dr. Bohács Zsolt ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2014. február 28. napján kelt 6.G.40.201/2013/9. számú ítéletével szemben az alperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Az alperes elsőfokú perköltség és illeték fizetésére kötelezését mellőzi.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000,- (Egymillió) Ft elsőfokú és 2.810.000,- (Kettőmillió-nyolcszáztízezer) Ft másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) Ft elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A mezőgazdasági őstermelő felperes a gazdasági tevékenységéhez szükséges mezőgazdasági haszongépek megvásárlásának finanszírozása céljából 2008. február 6. napján svájci frank alapú kölcsönszerződéseket kötött az alperes jogelődjével, a L... Zrt.-vel (a továbbiakban: alperes). Az alperes a HIT0415808., a HIT0417808., a HIT0418808. és a HIT04119308. számmal jelölt szerződések alapján összesen 28 880 800 Ft kölcsönösszeget folyósított közvetlenül a finanszírozott gépek eladója részére. Az ún. egyedi szerződések a "mértékadó" devizanemet CHF-ben határozták meg (8. pont), rögzítették a THM éves százalékos értékét, továbbá azt is, hogy az egyedi kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdéseket a szerződés elválaszthatatlan részét képező, a L... Zrt. hitelezési tevékenységére vonatkozó Gép hit UZLSZHITGÉP 2 20070709 számú üzletszabályzata tartalmazza (a továbbiakban ÜSZ). A felek a törlesztő részletek összegét és azok esedékességének időpontjait a szerződések 1. számú mellékletét képező okiratokban részletezték.

Az ÜSZ rendelkezéseiből kitűnően valamennyi kölcsönszerződés változó kamatozású. A III.5. pont szerint a kamatszámítás a kölcsön folyósításának időpontjában az alábbi képlet alapján történik:

- 2 -

Ki = Hi * r* (ti - ti-1)/36.500

ahol: Ki ti időpontban számított kamat

Hi ti időpontban fennálló tőketartozás

r kamatláb %

ti-1 a ti időpontot megelőző kamattörlesztés, illetve a folyósítás időpontja

ti a kamatszámítás értéknapja

A mértékadó kamatláb az ÜSZ I.15. pontja szerint a londoni bankközi piacon a mértékadó devizanemben háromhavi időtartamra jegyzett, a Reuters Monitor megfelelő oldalán naponta közzétett kínálati referencia kamatláb, a háromhavi London InterBank Offered Rate-LIBOR. Az ÜSZ I.19. pontja értelmében a mértékadó kamatláb pénzpiacon bekövetkezett százalékos értékének változása függvényében jelentkező kamatkülönbözet a hátralévő törlesztő részletek összegét érinti, abban kerül elszámolásra.

A felperes részére díjfizetési kötelezettséget sem az egyedi szerződések, sem az Üzletszabályzat nem ír elő, a költségekről pedig az ÜSZ IV.6. pontja rendelkezik akként, hogy a kölcsönbevevő köteles a hitelező székhelyén és fióktelephelyén kifüggesztett hirdetmény szerinti költségeket - azok felmerülése esetén - a hitelezőnek megtéríteni.

A felperes keresetében a perbeli kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy azok nem tartalmazzák az ügyleti kamatot és az ún. árfolyamrést, mint költséget, ezért a Hpt. 210. § (2) bekezdésébe ütköznek és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisek. Másodlagosan a kölcsönszerződések 8. pontjában meghatározott szerződési kikötés (mértékadó devizanem: CHF) érvénytelenségének megállapítását kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a Hpt. 210. § (2) bekezdése csupán azt írja elő, hogy meg kell határozni a kamatot, díjat és egyéb költséget, nem tartalmaz viszont olyan rendelkezést, hogy az ügyleti kamatot számszerűen kellene megjelölni, és - nem fogyasztói szerződések esetén - a kamat, díjak és költségek feltüntetésének hiányához nem rendeli a semmisség jogkövetkezményét. Hangsúlyozta, a perbeli kölcsönszerződések esetében az ügyleti kamat változó mértékű, a felperes kamatfizetési kötelezettsége az Üzletszabályzat rendelkezései alapján egyértelműen meghatározható. Utalt e körben arra, hogy az Üzletszabályzat pontosan tartalmazza a mértékadó kamatláb fogalmát (I.15.c., LIBOR), a mértékadó kamatláb nyilvános közzétételének helyét (Reuters Monitor), a mértékadó kamatláb hatályos referenciaértékét (I.16.), a kamatváltozás I. fogalmát (I.19.) és a kamatváltozás I. érvényesítésére vonatkozó jogosultságot (III.6.). Érvelése szerint az árfolyamrés nem költség, nem készkiadás, hanem a kölcsönnyújtás konstrukciójából következő számítási mód, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás meghatározásának módjából eredő következmény, amit a THM tükröz.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződések semmisek. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 800 000 Ft perköltséget, és az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 1 500 000 Ft kereseti eljárási illetéket. Osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a kölcsönszerződések az ügyleti kamatot nem tartalmazzák. Rámutatott, a teljes hiteldíj mutató százalékos értékének feltüntetése ezt a hiányosságot nem pótolja, ezért a kamat megjelölésének elmaradása a szerződések olyan lényeges hiányossága, ami miatt azok a Hpt. 210. § (2) bekezdésébe ütköznek, s ebből következően a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisek. Utalt arra, hogy mivel a szerződések érvénytelenségét a fenti okból megállapította, a további érvénytelenségi okokat nem vizsgálta. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a kölcsönszerződések 8. pontjának rendelkezése nem érvénytelen,

- 3 -

Gf.III.30.239/2014/3.szám

részletezte e tekintetben a deviza-alapú kölcsönzés lényegét, megállapítva, hogy annak konstrukciója nem sérti a jóhiszeműség és tisztesség követelményét.