A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.315/2015/5. számú határozata hitelsértés vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 338. §, 351. §, 386. §, 387. §, 388. §, 397. §, 398. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

3.Bhar.315/2015/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2016. év január hó 27. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A hitelsértés vétsége miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben az ügyész másodfellebbezését elbírálva a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. év június hó 23. napján kelt 9.Bf.319/2014/15. számú ítéletét I. rendű és II. rendű vádlottak tekintetében megváltoztatja.

I. rendű és II. rendű vádlottak bűnösök hitelsértés vétségében (1978. évi IV. tv. 330. §), melyet a II. rendű vádlott bűnsegédi minőségben követett el.

Ezért mindkét vádlottat egyaránt 1 (egy) évre próbára bocsátja.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét I. rendű és II. rendű vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban felmerült összesen 48.720 (negyvennyolcezer-hétszázhúsz) forint bűnügyi költségből I. rendű vádlott 21.660 (huszonegyezer-hatszázhatvan) forintot II. rendű vádlott 27.060 (huszonhétezer-hatvan) forintot köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Monori Járásbíróság a 2014. január 07. napján kelt 6.B.514/2012/9. számú ítéletével

- I. r. vádlottat hitelsértés vétsége [1978. évi IV. törvény 330. §] miatt 100 napi tétel, 2.500.- forint napi tétel összegű, összesen 250.000.- forint pénzbüntetésre ítélte, melynek megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett;

- II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett hitelsértés vétsége [1978. évi IV. törvény 330. §] miatt 100 napi tétel, 2.500.- forint napi tétel összegű, összesen 250.000.- forint pénzbüntetésre ítélte, melynek megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett;

- III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett hitelsértés vétsége [1978. évi IV. törvény 330. §] miatt 150 napi tétel, 3.000.- forint napi tétel összegű, összesen 450.000.- forint pénzbüntetésre ítélte, melynek megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene I. r., II. r. és III. r. vádlott enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbezés alapján eljárt Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. év június hó 23. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 9.Bf.319/2014/15. számú határozatával a Monori Járásbíróság 6.B.514/2012/9. számú ítéletét megváltoztatta, I. r. és II. r. vádlottakat az ellenük az 1978. évi IV. törvény 330. §-ba ütköző bűnsegédként elkövetett hitelsértés vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. III. r. vádlott bűnsegédként elkövetett hitelsértés vétségeként [1978. évi IV. törvény 330. §] értékelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a.) pont szerint minősülő sikkasztás bűntettének minősítette, a pénzbüntetését 240 óra, fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára változtatta, rendelkezett annak átváltoztatásáról, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. vádlottra helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült 96.012.- forint bűnügyi költségből kötelezte III. r. vádlottat 50.000.- forint viselésére, míg a fennmaradó 46.012.- forint tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész I. r. és II. r. vádlottak terhére, bűnösségük megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Az ítélet III. r. vádlott tekintetében 2015. június 23. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1116/2015/1. számú átiratában és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen a bejelentett másodfellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor az I-II. r. vádlottakat felmentette a terhükre rótt bűncselekmény miatt emelt vád alól.

I. r. vádlott a hitel fedezetéül szolgáló gépkocsit úgy adta át III. r. vádlottnak, hogy az átadás tényéről, a gépkocsi feltalálási helyéről nem tájékoztatta a hitelezőt és semmilyen biztosítékot nem kért és nem is kapott a hitel visszafizetésére.

Abból a tényből, hogy a gépkocsi pótkulcsát és szervizkönyvét magánál tartotta, nem vonható le olyan következtetés, hogy a jármű sorsát továbbra is figyelemmel kívánta kísérni, ehhez legalább arra lett volna szükség, hogy ezek helyett a gépkocsi törzskönyvét magánál tartsa, ugyanis ezzel tudta volna megakadályozni annak továbbadását.

Mindebből kizárólag arra lehet következtetni, hogy I. r. vádlott előre láthatta magatartása lehetséges következményeit és belenyugodott abba, hogyha a III. r. vádlott a törlesztő részleteket bármely okból nem fizetné, úgy - anyagi helyzetükre figyelemmel - a hitelezőnek a fedezetből történő kielégítése meg fog hiúsulni. A személygépkocsi feltalálási helye - I. r. vádlott magatartása következtében - ismeretlen, ezáltal a hitelező kielégítése meghiúsult, ezzel az I. r. vádlott magatartása befejezetté vált. II. r. vádlott valamennyi releváns tényről tudomással bírt, közreműködött a gépkocsinak a III. r. vádlott részére történő átadásában, ezzel szándékosan segítséget nyújtott az I. r. vádlottnak, ezért bűnsegédként járult hozzá a hitelezői igény meghiúsulásához.

Mindezek alapján indítványozta az ítélet megváltoztatását, I. r. és II. r. vádlottak bűnösségének megállapítását hitelsértés vétségében [1978. évi IV. törvény 330. §], melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, velük szemben közérdekű munka kiszabását és a felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezést kért.

Az I. r. és II. r. vádlottak védői a másodfokú ítélet helybenhagyására tettek indítványt, annak helyes indokaira tekintettel.

I. r. és II. r. vádlottak érdemben felszólalni nem kívántak és az utolsó szó jogán sem nyilatkoztak.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletével szemben helytállóan biztosított fellebbezési jogot a Be. 386. § (1) bekezdés c.) pontja alapján, miután az elsőfokon elítélt I. r. és II. r. vádlottakat felmentette.

A bejelentett ügyészi másodfellebbezés alapos.

A Be. 387. § (1) és (2) bekezdései alapján a harmadfokú bíróság felülbírálta a másodfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletének minden rendelkezését és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást, - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint a másodfokú ítélet megalapozott-e.

A Be. 388. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan.

A felülbírálat során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően, kellő részletességgel és alapossággal folytatta le. I. r. és II. r. vádlottak esetében a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyítékot beszerezte. A Be. 75. § (1) bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett. A bizonyítékokat a Be. 78. § (3) bekezdésében írtak szerint, egyenként és összességében értékelte. Kimerítő alapossággal, a logika és az ésszerűség szabályainak megfelelően számot adott arról, hogy a tényállás megállapításakor mely bizonyítékoknak adott hitelt, illetve melyeket, milyen indokokkal vetett el.