BH 1997.11.528 A tévedés miatti megtámadás a téves közös feltevés miatti megtámadást is magában foglalja [Ptk. 210. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentős tényállás lényege a következő:

A felek 1993. július 20. napján bérleti szerződést kötöttek, amelyben az alperes vendéglátó tevékenység folytatásának céljára, határozatlan időre bérbe vette a felperestől a H. T. éttermet a berendezési tárgyakkal és eszközökkel együtt. Rögzítették a felek, hogy az alperes a bérlemény műszaki állapotát megtekintette, és a szerződést ennek ismeretében kötötte; megállapodtak abban is, hogy a karbantartással és az üzemeltetéshez szükséges javításokkal felmerülő költségeket az alperes viseli. A szerződés aláírásakor az alperes átadott a felperesnek 200 000 forint óvadékot.

A bérlemény birtokbavételét követően az alperes a megnyitáshoz szükséges munkálatokat megkezdte, majd 1993. július 26-án a felek a szerződés kiegészítéseként megállapodtak abban, hogy bizonyos munkák költségeit a felperes átvállalja; e költségek elszámolása a későbbiekben a felek között egyébként megtörtént.

Az étterem konyhájában és az átjárófolyóson lecsapódó gőz eredményeként megjelenő penészgombásodás elleni védekezést az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) már korábban - egyes peradatok szerint 1987-től - folyamatosan előírta, és átmeneti megoldásként elfogadta a helyiségek havi rézgálicos meszelését. Az étterem megnyitása előtt az alperes bejelentése alapján az ÁNTSZ vizsgálatot tartott, s az erről készült jegyzőkönyv szerint a közegészségügyi felügyelő már nem tartotta elegendőnek a penész meszeléssel való elfedését, hanem az étterem megnyitásának előfeltételéül szabta egy nagy teljesítményű, mintegy 2 000 000 forint költséggel járó szellőzőberendezés felszerelését. E szellőzőberendezés költségeinek viselésében a felek azonban nem tudtak megállapodni, így az éttermet az alperes nem nyithatta meg.

A felperes keresetében 150 795,50 forint bér, továbbá 350 000 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes 3766 forint összegű telefon- és vízhasználati díj tekintetében a keresetet elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. Viszontkeresetet indított, amelyben tévedésre alapítottan a szerződést megtámadta, és kérte a felperes kötelezését az óvadék visszafizetésére és 233 800 forint összegű kártérítést is igényelt.

A bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 196 234 forintot és annak késedelmi kamatát; ezt meghaladóan a viszontkeresetet is elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes előtt ismert volt, hogy a bérleményt az alperes étteremként kívánja üzemeltetni, s mindkét fél tudott arról is, hogy a konyha és az átjárófolyosó penészgombásodása folytán az ÁNTSZ korábban rendszeres meszelést írt elő. A bérlemény penészedésének ténye a felek jogviszonyában csak akkor vált lényeges körülménnyé, amikor kiderült, hogy az ÁNTSZ kötelező jelleggel előírta a - rendkívül magas beruházási költséggel járó - gépi szellőztetés kialakítását. Erről azonban a szerződéskötéskor sem a felperes, sem az alperes nem tudhatott; a felek abban a közös kölcsönös téves feltevésben kötötték meg a szerződést, hogy a bérlemény lényeges költségkihatással járó beruházás nélkül is üzemeltethető étteremként. Ennélfogva a szerződést az alperes a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján okkal támadta meg, melynek következtében a jogügylet érvénytelen. Érvénytelen szerződés alapján a kikötött ellenszolgáltatásra a felperes nem tarthat igényt, és köteles az óvadék - az alperes által elismert követeléssel csökkentett - összegének visszafizetésére. Nem találta megalapozottnak egyik fél kárigényét sem, így az erre irányuló keresetet és viszontkeresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az alperes 499 751 forint megfizetésére való kötelezése végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Jogorvoslati kérelmét egyrészt arra alapította, hogy a bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, mert az alperes viszontkeresetében a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással támadta meg a szerződést, míg annak érvénytelenségét a bíróság jogszabálysértéssel a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján állapította meg. Másrészt azt fejtette ki, hogy kölcsönös feltevés csak olyan kérdésben merülhet fel, amely a szerződés megkötésekor mind a két felet vezérli. A bérbe adó felperesnek pedig nem volt olyan kikötése, hogy a bérlemény csak vendéglátóegységként üzemeltethető, így az üzemelés megindításához szükséges ráfordításokat illetően semmiféle feltevése nem volt.