A Székesfehérvári Törvényszék P.20839/2012/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 251. §, 271. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §, 237. §, 301. §, 319. §, 320. §, 339. §, 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet 1. §, 3. §] Bíró: Sasvári Péter

Székesfehérvári Törvényszék

32.P.20.839/2012/7. szám

A Székesfehérvári Törvényszék a dr. Magyar Gábor ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - a dr. Földesi Margit bíró (Országos Bírói Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti alperesi képviselő címe által képviselt I.rendű alperes neve(I. r. alperes címe.) I. r., és a dr. Pillér Ágnes jogtanácsos (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium II. r. alperes képviselője címe.) által képviselt II.rendű alperes neveII. r. alperes ellen, kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A keresetet elutasítja, és a felperest az I. r. alperes javára 5.000,- (Ötezer) Ft, a II. r. alperes javára 25.000,- (Huszonötezer) Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére kötelezi.

Kötelezi továbbá, hogy az államnak fizessen meg külön felhívásra 62.000,- (Hatvankettőezer) Ft illetéket.

Az ítélettel szemben a kézbesítéstől számított 15 nap alatt írásban, 4 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ban, illetve a 252. §. (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni; a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; a felek ezt kérték; a másodfokú bíróság megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I N D O K O L Á S

A bíróság a felek nyilatkozatai, valamint a bíróság neve1 Bíróság ügyszám1 számú peres ügyének iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes és házastársa egy b-i lakásingatlan tulajdonosai voltak, melyet 2008. év végén - 2009. év elején értékesíteni kívántak. Így az ingatlant interneten hirdették. A perben nem álló kft. neve1 Kft. ingatlanközvetítő cég alkalmazottja 2009. januárjában vette fel a felperessel a kapcsolatot, majd időpont-egyeztetést követően 2009. január 25-én (amely vasárnapra esett) személyesen is megtekintette az ingatlant. E napon a lakáson a felperes és az alkalmazott által képviselt ingatlanközvetítő cég között megbízási szerződés jött létre. Ebben a felperes vállalta, hogy megbízóként 3,5 % + Áfa megbízási díjat fizet az ingatlanközvetítő cégnek, ha az olyan vevőjelöltet mutat be, aki legalább irányáron, vagy limitáron vételi ajánlatot tesz. A megbízási díj az ingatlanközvetítőnek akkor is jár, ha a megbízó az ajánlatot visszautasítja. Amíg a megbízott az ingatlanra írásos vételi ajánlattal nem rendelkezik, a megbízó a szerződést bármikor megszüntethette. Irányárként és limitárként 18.900.000,- Ft-ot jelöltek meg a felek.

A megbízási szerződés folytán az ingatlanra több érdeklődő volt. 2009. február 3-án az ingatlanközvetítő T.A. magánszemélytől 18.900.000,- Ft-os vételárösszegre vonatkozó írásbeli vételi ajánlatot nyújtott be a felperes részére. A magánszemély 200.000,- Ft bánatpénzt helyezett letétbe. 2009. február 4-én az ingatlan tulajdonosai - köztük a felperes - a vételi ajánlatot nem fogadták el, előnyösebb ajánlatra hivatkozva. Az ingatlanközvetítő ezután a felperest felhívta a limitár 3,5 % + 20 % Áfa összegű megbízási díj megfizetésére. Ennek eredménytelensége folytán fizetési meghagyás kibocsátását kérte a bíróság neve2 Bíróságon a felperesre. A kibocsátott fizetési meghagyásra tett ellentmondás folytán az eljárás perré alakult, a per során - áttételt követően - a bíróság neve1 Bíróság járt el. A perben az ingatlanközvetítő cég felperesként az alperest 793.800,- Ft tőke, ennek 2009. február 5. napjától számított késedelmi kamatai, valamint perköltségei megfizetésére kérte kötelezni, utóbbi körben a lerótt 47.600,- Ft eljárási illeték, és a bíróság által megállapítandó ügyvédi munkadíj áfával növelt összegét kérte.

A bíróság neve1 Bíróság előtt folyó peres eljárásban alperesként jelen per felperese a kereset elutasítását kérte. Széleskörű védekezésében többek között hivatkozott arra, hogy a megbízási szerződés az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII.29.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése alapján semmis, tekintettel arra, hogy őt a szerződés megkötésekor nem tájékoztatták írásban arról, hogy a szerződéskötés napjától számított 8 munkanap elteltéig a szerződéstől indokolás nélkül elállhat.

Az elsőfokú bíróság a felperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta, kötelezte őt 793.800,- Ft tőke, ennek 2009. február 5. napjától számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamat, és 97.600,- Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet a felperesnek a 213/2008. (VIII.29.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdésén alapuló semmisségére történő hivatkozására nem reagált, nem indokolta, miért tartja e kifogást alaptalannak.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes (alperesként) fellebbezést nyújtott be, melyben ismét hivatkozott a rendelet 3. § (3) bekezdése miatti semmisségére. Azt is kifejtette, hogy a rendelet 4. § (1) bekezdés szerinti elállási jog nem azonosítható a megbízási szerződésben kikötött, a megbízót megillető szerződés megszüntetési, valójában felmondási joggal. A felmondás ugyanis a szerződést a jövőre nézve szünteti meg a Ptk. 319. § (2) bekezdése alapján, ami azzal jár, hogy a megszűnés előtt nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni. Ezzel szemben a Ptk. 319. § (3) bekezdése szerint elállás esetén a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, vagyis a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A fellebbezésben utalt arra is, hogy a kormányrendelet az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 1985. december 20-i 85/577/EGK. irányelvet ültette át a magyar jogrendszerbe, így az elsőfokú bíróság köteles lett volna a közösségi norma vizsgálatára is, a kormányrendeletet pedig az irányelv rendelkezéseivel összhangban kellett volna értelmeznie, figyelemmel az irányelv preambulumaiban megfogalmazott jogalkotói célokra is. Indítványozta továbbá, hogy amennyiben a másodfokú bíróságnak kételyei lennének az irányelv helyes értelmezése tekintetében, kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága előtt az EU működéséről szóló szerződés 267. cikkelye alapján.

A másodfokon eljáró alperesi bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest (mint alperest) 25.000,- Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az ingatlanközvetítő cég javára. Rámutatott, hogy a 213/2008. (VIII.29.) Korm. rendelet nem alkalmazható az ingatlan közvetítésével létrejött megbízási szerződésekre, ezért nem volt ok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére sem. Emiatt továbbá nem helytálló a hivatkozás a szerződés semmisségére, valamint az ingatlanközvetítőt terhelő tájékoztatási kötelezettség megszegésére sem. Az alperesi bíróságnak a ügyszám2 számú másodfokú ítéletével szemben a Pp. 271. § (2) bekezdésére tekintettel felülvizsgálatnak nem volt helye.