BH 1981.5.189 I. Az élettársaknak a közös tulajdon megszerzésében való közreműködésük arányának megállapításához az együttélés alatti jövedelmi viszonyaikat és a háztartási munka ellátásában való részvételük mértékét egyaránt fel kell tárni [Ptk. 578. § (1) bek.].

II. Az élettársak volt közös lakásán fennálló tulajdonközösség megszüntetése során a tulajdoni arányokat és a személyes körülményeiket egyaránt értékelni kell [Ptk. 140. § PK. 8. sz.].

A felek 1978. január 23-án élettársi kapcsolatot létesítettek. Együttélésük alatt 1978. március 7-én OTP kölcsönnel 8 darabból álló garnitúrát vásároltak 24 000 Ft vételárért. A vételárból 6618 forintot előtörlesztésként kifizettek, a hátralékot pedig részletekben törlesztették. Az együttélés alatt a felek további berendezési és felszerelési tárgyakat is vásároltak. (Ez utóbbi ingóságokat az első fokú ítélet indokolásának 3. alpontja tartalmazza.)

A felperes 1973-ban, az alperes 1976-ban lakásigénylést nyújtott be az illetékes tanácsi szervhez. A városi tanács vb. igazgatási osztálya 1978. július 18-án kelt határozatával egy 35 négyzetméter alapterületű másfél szobás tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás vevőjéül a feleket mint élettársakat jelölte ki. A szövetkezeti lakás vételára 218 400 forint volt, amelynek az előtörlesztése után esedékes 459 forint havi törlesztő részleteit az együttélés alatt a felek közösen fizették. A szövetkezeti lakás 1/2-1/2 arányban a felek tulajdonába került, az OTP javára fennálló elidegenítési és terhelési tilalommal terhelten. A felek 1978. augusztusában költöztek be a lakásba.

A felek között 1978. november 3-án az életközösség megszakadt, és a felperes a lakásból elköltözött. Az életközösség megszakadásakor a felek 1500 forint készpénzzel rendelkeztek, amelyből 1000 forintot a felperes magával vitt. Az ingóságok a lakásban maradtak, amelyeket azóta az alperes használ.

A felperes P-n az 1/2 arányban tulajdonában levő ingatlan szoba-konyhás lakásába költözött, ahol anyjával, valamint leányával és annak családjával együtt lakik. 1979 elején a felperes az ingatlanilletőségét leányának ajándékozta.

Az életközösség megszakadását követően a garnitúra vételárából még hátralékos törlesztő részleteket - összesen 11 880 forintot - az alperes fizette ki. A szövetkezeti lakást terhelő OTP kölcsönből - elköltözése ellenére - a felperes 8 havi részletet kifizetett.

A felperes módosított keresetében kérte az élettársi együttélés alatt szerzett közös vagyon 1/2-1/2 arányban való megosztását és az alperes kötelezését különvagyoni ingóságai kiadására. Kérte a szövetkezeti lakás használatára való feljogosítását, továbbá az azon fennálló közös tulajdon olyképpen történő megszüntetését, hogy az alperes tulajdoni illetőségét magához válthassa. Állította, hogy az életközösség megkezdésekor 15 000 forint különvagyoni készpénzzel rendelkezett, ebből fizette ki a garnitúra előtörlesztését és vásárolt egy heverőt, egy rádiót, függönyt és szőnyeget, összesen 6060 forint értékben.

Az alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte. A felperes szerzési arányát azonban 1/3 részben kérte megállapítani. Kérte továbbá a szövetkezeti lakás használatára való feljogosítását, valamint a közös tulajdon olymódon való megszüntetését, hogy a felperes tulajdoni illetőségét ő válthassa magához. Az ingóságokat illetően tagadta, hogy azok részben a felperes különvagyonához tartoznának, tagadta, hogy az életközösség megkezdésekor a felperes 15 000 forint különvagyoni készpénzzel rendelkezett. Ugyanakkor állította, hogy az ingóságok egy részét az életközösséget megelőzően megtakarított 10 000 forint különvagyonából vásárolta.

Az első fokú bíróság ítéletével a szövetkezeti lakáson fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az alperes tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta. A lakás használatára a felperest jogosította fel és kötelezte az alperest, hogy 30 nap alatt a lakást kiürítve bocsássa a felperes birtokába. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 14 425 forintot 30 nap alatt fizessen meg. E vonatkozásban a felek egyidejű teljesítésre kötelesek. Kötelezte továbbá a bíróság a felperest, hogy az alperesnek további 3399 forintot 30 nap alatt fizessen meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy az együttélés alatt szerzett közös vagyont illetően a felek közreműködésének aránya azonos volt, mert bár az alperes havi jövedelme jóval meghaladta a felperes havi jövedelmét, de az alperest egy kiskorú gyermek után gyermektartásdíj fizetési kötelezettség is terhelte. Ugyanakkor a bíróság értékelte a felperesnek a háztartásban végzett munkáját is.

A szövetkezeti lakás használatára, illetőleg az azon fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó ítéleti döntés indokaként kiemelte a bíróság, hogy az életközösség megszakadására az alperes durva magatartása vezetett, aki bántalmazta a felperest és összeférhetetlen magatartást tanúsított.

A vagyonmérleg felállításánál a bíróság abból indult ki, hogy a szövetkezeti lakás és az ingóságok a felek közös tulajdonában vannak, csupán a garnitúra 6618 forintos előtörlesztését illetően látta megállapíthatónak, hogy azt a felperes különvagyonából fizették ki. Megállapította, hogy az alperes az életközösség megszakadása után a garnitúra vételárából 6840 forintot - mint közös adósságot - törlesztett, továbbá a szövetkezeti lakást terhelő OTP kölcsönből összesen 1836 forintot fizetett ki. Így a közös vagyon értékét 68 690 forintban állapította meg, amelyből levonta a kifizetések elszámolása után a felperes javára mutatkozó 1362 forintot. A megosztandó érték 67 328 forint, amelynek fele 33 664 forint az alperest illeti, míg a felperes jutója összesen 35 026 forint. Minthogy azonban a közös tulajdon megszüntetése során a szövetkezeti lakást és a garnitúrát a bíróság a felperes, míg a többi ingóságot az alperes tulajdonába adta, a felperesnek jutó összesen 52 850 forint értékhez képest a felperes összesen 17 824 forintot köteles az alperesnek megfizetni.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a felperesnek a szövetkezeti lakáson fennálló tulajdoni illetőségét az alperes tulajdonába adta. Kötelezte az alperest, hogy a garnitúrát 15 nap alatt a felperesnek adja ki és ugyanez alatt a határidő alatt a felperesnek 8735 forintot fizessen meg. A közös tulajdon megszüntetése kapcsán rendelkezett az illetékes földhivatal megkereséséről is.

A másodfokú bíróság - az első fokú ítélet rendelkezésével ellentétben -azt állapította meg, hogy a közös vagyon szerzésében a felperes 1/3, míg az alperes 2/3 arányban működött közre, miután az alperes havi jövedelme -az általa fizetendő gyermektartásdíj mellett is - több mint kétszerese volt a felperes havi jövedelmének. Az nem volt megállapítható, hogy "a felek bármelyike a háztartásban nagyobb mértékben segített volna be, tehát az első fokú ítéletben írt ezt a körülményt a bíróság nem is vette figyelembe".

A másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy az együttélés megszakadása az alperes magatartására vezethető vissza. Ugyanakkor a felperes volt az, aki a közös lakást elhagyta. A felperes terhére értékelte a másodfokú bíróság azt is, hogy házasingatlana tulajdoni illetőségét leányának ajándékozta. Ezért a szövetkezeti lakás használatára, illetőleg a felperes tulajdoni illetőségének magához váltására az egyébként is birtokban levő alperest jogosította fel.