A Debreceni Ítélőtábla Bf.348/2018/5. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 164. §, 194. §, 222. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 163. §, 590. §, 592. §, 593. §, 604. §, 605. §, 608. §, 609. §, 868. §, 870. §] Bírók: Bakó József, Balla Lajos, Répássy Árpádné dr. Németh Laura

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.348/2018/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. szeptember hó 13. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben az Egri Törvényszék 2018. március 1. napján kihirdetett 11.B.2/2017/19. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

Az Egri Törvényszék a felülbírálattal érintett határozatával a vádlottat testi sértés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C törvény (a továbbiakban: Btk.) 164 § (1), (3) bekezdés], személyi szabadság megsértésének bűntette (Btk. 194. § (1) bekezdés) és folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége (Btk. 222 § (2) bekezdés a) pont) miatt 2 év börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről - köztük az elkövetési eszköz elkobzásáról - és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére téves jogi minősítés okán, a súlyos testi sértés bűntette helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítása végett, egyebekben súlyosabb büntetés kiszabása érdekében. Fellebbezésének indokolásában tévesnek találta az elsőfokú bíróság azon okfejtését, miszerint az életveszély, mint eredmény ténylegesen nem következett be, az eredmény tekintetében a vádlottat csupán gondatlanság terheli, így a cselekménye nem életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül. Hangsúlyozta, hogy a szúrások következtében ténylegesen ugyan nem jött létre életveszélyes állapot, azonban ha nem került volna sor időben szakszerű orvosi ellátásra, a sértett a kivérzésen keresztül meghalt volna, míg a közvetett életveszélyt az esetleges fertőzéses, gyulladásos folyamatok váltották volna ki. A vádlott magatartása elindított egy okfolyamatot, amely orvosi közbeavatkozás nélkül a sértett halálához vezetett volna. A vádlott tudattartamának megítélése kapcsán hangsúlyozta, miszerint az elkövetés eszköze, a szúrások száma, elhelyezkedése alapján a vádlottnak reálisan számolnia kellett a végbél megsebzésének lehetőségével, mely köztudomásúan magával hordozza a súlyos vérzéssel, fertőzéssel járó következmények veszélyét, így eshetőleges szándéka az életveszély, mint eredmény vonatkozásában fennállt, tehát a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül.

A súlyosabb minősítésre tekintettel a kiszabott büntetés indokolatlanul enyhe, így az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a testi épség elleni cselekménynek életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének történő minősítésére, a vádlottal szemben a törvényi minimumot meghaladó mértékű végrehajtandó szabadságvesztés, mellékbüntetésként pedig közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.183/2018/2-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítendőnek találta azzal, hogy a sértett a végbelet is érintő sérülése miatt műtéti ellátásától kezdve ún. vendég végbélnyílással kényszerült élni 2016. november hó 17. napjáig, illetve a történeti tényállások keretei között tüntetendő fel, hogy a szúrások következtében ténylegesen nem jött létre közvetlen életveszélyes állapot, azonban a szakszerű orvosi ellátás időbeni megkezdése hiányában a sértett a kivérzésen keresztül meghalhatott volna, míg az esetleges fertőzéses, gyulladásos folyamatok közvetett életveszélyt válthattak volna ki.

Hangsúlyozta, hogy a vádlott az élet kioltására alkalmas különösen veszélyes eszközzel szúrta egyszer kis-közepes, kétszer kis erővel fenéken a sértettet. A szúrásai alkalmával belenyugodott abba, hogy a sértett élete hasüregi szerveinek sérülése folytán veszélybe kerülhet, amely életveszélyes állapotnak a közvetlen veszélye a végbél hátsó falának sérülése miatt létre is jött, illetve elfertőződés miatt fennállt az életveszélyes állapot későbbi bekövetkezésének veszélye is.

Ennek okán az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a vádlott terhére rótt cselekmények közül a Btk. 164. § (1) bekezdés (3) bekezdés szerinti súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző, (8) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként történő minősítésére, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés mértékének magasabb tartamban történő meghatározására, illetve mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.

A nyilvános ülésen a másodfokú ügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartva a vádhatósági fellebbezés szerint az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a büntetés súlyosítását, egyéb részben a határozat helybenhagyását indítványozta.

A védő az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt hivatkozással arra, hogy az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvosszakértői vélemény tükrében okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is helyes. Hangsúlyozta, hogy a vádlott és a sértett között a történtek után semmiféle kapcsolat nincs, a vádlott az elsőfokú eljárás során a sértettel kötött megállapodásnak megfelelően az 500.000 Ft-os jóvátételi összeget megfizette a sértett részére, melynek alátámasztására bemutatta a banki átutalásról szóló bizonylatot. Kiemelte, hogy a vádlott rendezett családi háttérrel rendelkezik, ugyan a munkahelye megszűnt, de keresi a munkavállalás lehetőséget, így nem indokolt vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása.

A vádlott az utolsó szó jogán védője által elmondottakhoz való csatlakozását fejezte ki.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalást még a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) alapján folytatta le, azonban a felülbírálatra 2018. július hó 1. napjától hatályos 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 868. § (1) bekezdésében írt hatályszabály alapján a jelenleg hatályos Be. alapján került sor annak rögzítésével, hogy a Be.870. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az azt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmények akkor is érvényesek, ha ezt a Be. másként szabályozza.

A bejelentett ügyészi perorvoslat folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján - eltérő törvényi rendelkezés hiányában -, az ítélet megalapozottságát, illetve az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió).