A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21358/2009/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 108. §, 339. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.358/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Albrecht István pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Tóth Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Dabasi Városi Bíróságon 4.P.21.065/2007. számon folyamatban volt perében a Pest Megyei Bíróság 2009. március 19-én meghozott 3.Pf.29.122/2008/4. számú ítélete ellen a felperes 17. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 3.Pf.29.122/2008/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

A felperes pártfogó ügyvédjének az államot terhelő díját 7.500 (Hetesezerötszáz) forintban állapítja meg.

Felhívja Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a fentiek szerint megállapított pártfogó ügyvédi díjat a pártfogó ügyvédnek utalja ki.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket és pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A B., T. F. u. 4. szám alatti társasházban a II. emelet 4. szám alatti lakásingatlannak a felperes a tulajdonosa. Az épülettől kb. 20 méterre egy földszintes szolgáltatóház állt 1986-ig. A szolgáltatóházat lebontották, majd 2003-2006. között annak helyén új épületet emeltek, amelynek pinceszintjén gépkocsitárolót, földszintjén kereskedelmi és szolgáltató egységeket, további három szintjén és tetőterében lakásokat alakítottak ki. Az utóbbi ingatlannak az alperes a tulajdonosa. Az emeletes épület a felperes lakásából való korábbi kilátást csökkentette.

A felperes keresetében az alperest 3.000.000 forint és annak 2006. március 30-tól járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni kártérítés jogcímén. Keresetét arra alapította, hogy a kilátás elvesztése és a benapozottság csökkentése folytán az alperes beruházásának következtében lakása forgalmi értéke csökkent.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, a felperest 30.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte és rendelkezett a le nem rótt kereseti illeték, szakértői költség és pártfogó ügyvéd díjának viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a Ptk. 100. és 339. §-aira alapította. Az eljárás során beszerzett szakvéleményt aggálytalannak ítélte, és döntése alapjául elfogadta. Annak alapján megállapította, hogy az alperes építkezése miatt nem csökkent a felperes lakásának forgalmi értéke. Az új épület a benapozottság és kilátás lehetőségét csökkentette, de a közeli lakótelep házai korábban is korlátozták a felperes lakásából való kilátást, továbbá a kereskedelmi és szolgáltató egységek helyett létesített lakások kedvezőbb környezeti hatást eredményeztek, ezért a benapozottság részbeni csökkenésének nincs hatása a felperes lakásának forgalmi értékére. A keresetet ezért bizonyítatlanság hiányában utasította el.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperest 48.000 forint perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt fellebbezési illetéket és a megállapított pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és jogi döntéssel egyetértett. A fellebbezésben foglaltak alapján kiemelte: a perben a Ptk. 100. § alkalmazása körében a bíróságnak azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a többlakásos lakóház felépítésével túllépte-e az építkezéssel szükségszerűen együttjáró zavarás kereteit. A tulajdonos építkezése során köteles figyelemmel lenni szomszédai érdekeire: a beépítés módjának, kivitelezésének megválasztása során úgy köteles eljárni, hogy építkezése folytán ne érje kár a szomszédos "telek" tulajdonosát.

Az adott esetben megállapítható volt, hogy a felperes lakása a város sűrűn lakott övezetében, egy lakótelep szomszédságában fekszik. Az alperes az adott övezetre vonatkozó szabályozási tervet, építési szabályokat nem sértette meg. A környezet sűrű beépítettsége következtében az egyes ingatlanokra - más szomszédos vagy környező - ingatlanokról a belátás lehetősége fennáll. A felperes által bérelt társasházi lakás 1981. óta az adott helyen áll. A társasház elhelyezkedése már akkor előrevetítette annak szükségszerű bekövetkezését, hogy a városrész fejlődésével az egyébként sem kertvárosi övezet sűrűn lakott, többszintes lakóházas övezetté válik. A környező építmények magasságából (lakótelep) a felperesnek számolnia kellett annak lehetőségével, hogy közvetlen közelében is hasonló típusú és méretű épületek létesülnek.

A felperes lakóépületének környezetében tendenciaként érvényesült a többszinten beépítési mód. Ezzel szemben az alperes ingatlanán földszintes vagy maximum kétszintes épület megépítése az alperes részéről a tulajdonjog olyan önkéntes korlátozását jelentette volna, amelynek mértéke nyilvánvalóan aránytalan lett volna a felperes által érvényesített érdekhez képest. Az önkorlátozás ilyen oka nem volt elvárható az alperestől.