BH 1987.9.311 A termelő kárenyhítési kötelezettsége a termékértékesítési szerződéssel lekötött termék át nem vételével okozott károkozás során [Ptk. 340. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.]

A peres felek között 1982. augusztus 13-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre. A szerződés szerint a felperes tojástermelés céljára 1152 db tojó jércét adott át az alpereseknek 120 960 forint értékben. Az alperesek kötelezték magukat, hogy a tojó jércék ellenértékét 1982. december 15-ig kiegyenlítik. Kötelezettséget vállaltak továbbá arra, hogy a megtermelt tojást - külön éves szerződés alapján - a tsz háztáji ágazatának adják át. A külön éves szerződés írásbafoglalására nem került sor, az alperesek azonban a termelt tojást a termelőszövetkezetnek adták át, s azok ellenértékét a felperes részben a tojó jércék ellenértékére, részben az általa biztosított táp ellenértékére számolta el. 1933. tavaszán a felperesnek értékesítési nehézségei voltak, ezért az alperesektől nagyobb mennyiségű tojást nem vett át. A kiöregedett állományt a felperes 1983. júniusában elszállította és annak ellenértékét az alperesek javára jóváírta.

A felperes ismételt keresetmódosítás után 55 234 forint megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket arra hivatkozással, hogy az általa végzett elszámolás eredményeként az alpereseknek ilyen összegű tartozása mutatható ki.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a felperes meghatározott tételeket nem számolt el a javukra. Arra is hivatkoztak, hogy a felperes 45 000 db tojást nem vett tőlük át, ezzel szerződésszegést követett el, az ebből eredő kárukat a felperes igényével szemben be kívánják számítani.

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során tanuk meghallgatása és könyvszakértői bizonyítás lefolytatása után meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alpereseket arra kötelezte, hogy 30 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 55 234 forintot és ennek törvényes mértékű kamatát. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperesek kárenyhítési kötelezettségük körében kötelesek lettek volna az át nem vett tojást a szabadpiacon értékesíteni.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.